1.p.1.p.Az AFP megszerezte és onnan terjedt el az Európai Bizottság alelnökének Neelie Kroes-nak az a levele, amit a magyar kormánynak írt a médiaalkotmány és a média törvények tárgyában Az alábbiakban közreadjuk az eredeti levelet – PDF-ben letölthető a cikk végéről – valamint annak magyar nyelvű – nem hivatalos – fordítását. A magyar kormány a nyilatkozatok szerint a hivatalos fordítást, a levelet és a választ egy hét múlva szándékozik nyilvánosságra hozni.

  1.p.1.p.Az AFP megszerezte és onnan terjedt el az Európai Bizottság alelnökének Neelie Kroes-nak az a levele, amit a magyar kormánynak írt a médiaalkotmány és a média törvények tárgyában Az alábbiakban közreadjuk az eredeti levelet – PDF-ben letölthető a cikk végéről – valamint annak magyar nyelvű – nem hivatalos – fordítását. A magyar kormány a nyilatkozatok szerint a hivatalos fordítást, a levelet és a választ egy hét múlva szándékozik nyilvánosságra hozni.

 2.p.2.p.

Neelie Kroes

Az Európai Bizottság alelnöke

Brüsszel, 21. 01. 2011

D(2011)7211  

Excellenciás Úr,

Azokra az intézkedésekre hivatkozom, amelyekről Magyarország küldött hivatalos értesítést, a 89/552/EK irányelvet módosító 2007/65/EK Irányelv átültetéséről, amelyet a 2010/13/EU irányelv iktatott törvénybe (Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról Szóló Irányelv, a továbbiakban: AVMSD).

3.p.3.p.A Bizottság szakértőinek elsődleges vizsgálata, amely az irányelv egyes alapvető aspektusait tanulmányozta, arra a következtetésre jutott, hogy a magyar jogszabály több kérdést is felvet azzal kapcsolatban: összeegyeztethető-e az Irányelvvel vagy általánosságban az EU-joggal. Amint minden egyes átültetési intézkedést elemeztünk, lehetséges, hogy további megjegyzésekkel jelentkezünk.

Ebben a szakaszban a következő pontok tisztázását kérjük:

Kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, amely minden audiovizuális médiaszolgáltatóra vonatkozik.

A Bizottság szakértőinek először is kétségei vannak afelől, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, amelyet a Médiaalkotmány 13. paragrafusának 2. bekezdése és a Médiatörvény 12. paragrafusában definiál, összhangban van-e az AVMSD-vel és az EU-alapszerződésnek a vállalkozás és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályaival (EU-alapszerződés 56. és 49. paragrafus).

Az AVMSD 4. paragrafusának 1. bekezdése alapján a tagállamok szabadon megkövetelhetik az illetékességükbe tartozó médiatartalom-szolgáltatóktól, hogy részletesebb és szigorúbb szabályoknak feleljenek meg az irányelv területén, ha ezek a szabályok összhangban vannak az uniós joggal.

A Bizottság szakértői úgy értelmezik a fent említett, a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséget, mint részletesebb vagy szigorúbb szabályt, figyelembe véve a válaszadási jogra vonatkozó intézkedést (AVMSD 28. paragrafus). Ezért szükséges, hogy mindez megfeleljen az uniós jognak. A Bizottság szakértőinek azonban kétségei vannak afelől, hogy ez összhangban van-e az arányosság elvével és az EU Alapjogi Chartájának 11. paragrafusával, amely a szólás szabadságának és az információszabadságnak az alapvető jogát tartalmazza.

Mint az Irányelv 102. pontjában is olvasható, a televíziós szolgáltatók számára a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelessége mindennapos. A szolgáltatók tevékenységének aránytalan akadálya lehet azonban, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét és ennek következtében a Médiatörvény 181. paragrafusának rendelkezéseit minden audiovizuális médiaszolgáltatóra kiterjesztették, köztük az on-demand, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatókra is (VOD, lekérhető videó és audiovizuális blogok) – anélkül, hogy további részleteket vagy korlátozó kritériumokat határoznának meg az engedélyeztetés feltételei, méret, piaci részesedés, célközönség, témaválasztás vagy a hasonló típusú, versenytársat jelentő médiumok számával kapcsolatban. Sőt, ugyanezen okokból ezek a rendelkezések a szólásszabadság és az információszabadság indokolatlan korlátozását is jelenthetik.

Általánosságban véve, a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének ilyen széles körű kiterjesztése – amelyet ráadásul eléggé általánosan fogalmaztak meg, így tág teret hagytak az értelmezésnek – akadályt jelenthet a gazdasági társaságok unión belüli szabad letelepedése és a szolgáltatás szabadságának az EU-alapszerződés 49. és 56. paragrafusának betartásában, mivel elrettentheti más tagállamok médiaszolgáltatóit attól, hogy Magyarországon telepedjenek le, és ott nyújtsanak médiaszolgáltatásokat.

Végül, a bizottság alaposan kiértékeli majd, hogy a Médiaalkotmány 13. paragrafusát és a Médiatörvény 181. paragrafusát az illetékes hatóságok miként hajtják majd végre az adást sugárzó médiumok esetében.

Származási ország elve.

A bizottság szakértőinek afelől is kétségei vannak, hogy a Médiatörvény 176. és 177. paragrafusa illeszkedik-e az AVMSD 3. paragrafusához. Ez utóbbi ugyanis lehetővé teszi, hogy egy tagállam átmenetileg mentességet élvezzen azon kötelesség alól, hogy biztosítsa a szabad vétel lehetőségét, illetve hogy ne korlátozza a más tagországok audiovizuális médiaszolgáltatói által kibocsátott jelek továbbítását. Ez abban az esetben lehetséges, ha a tagország úgy véli, hogy a kiskorúak védelmére vagy a gyűlöletkeltésre vonatkozó szabályokat sérti a szolgáltató, és azzal a feltétellel alkalmazható, hogy az adott intézkedéseket az Európai Bizottság értékelte, és úgy határozott, hogy azok megfelelnek az EU-jognak, így az arányosság elvének is.

Figyelembe véve, hogy ezek az intézkedések mentességet adnak a származási ország elve alól, illetve hogy ezen intézkedések olyan esetekre vonatkoznának, amikor a médiatartalom-szolgáltatók az alapításuk helyéül szolgáló tagállam illetékes hatóságai szerint nem sértették meg a kiskorúak védelmére és a gyűlöletkeltésre vonatkozó szabályokat, a bizottságnak komoly kétségei vannak afelől, hogy vajon a büntetések kiszabása, amelyet a jelek szerint a 176. és a 177. paragrafus előre vetít, arányos intézkedésnek számít-e.

Regisztrációs kötelezettségek.

A bizottság szakértőinek vizsgálata azt mutatja, hogy a Médiatörvény 41. cikkelye, amely minden médiánál regisztrációs kötelezettséget ír elő (főként a sajtónál és az online médiánál), aránytalanul korlátozhatja az alapítás szabadságát és a szabad szolgáltatás-nyújtást (EU-alapszerződés 49. és 56. cikkelye).

Míg a műsorszolgáltatók regisztrációja bevett gyakorlat más tagállamokban is, és néhány tagország az on-demand médiaszolgáltatásoknál is ezt a megoldást választotta, ugyanez a kötelezettség más médiánál (például az internetes oldalaknál, nem privát blogoknál és gazdasági elemzéseknél) indokolatlan akadály lehet azon médiaszolgáltatóknak, amelyek Magyarországon akarnak letelepedni, vagy más tagállamból Magyarországon kívánnak szolgáltatást nyújtani.

Az effajta akadály nem tűnik indokoltnak, mivel az ilyen regisztrációs kötelezettség kiterjesztése minden médiaszolgáltatóra nem lenne összeegyeztethető az arányosság elvével, és indokolatlanul korlátozná a szólás- és tájékoztatási szabadság korábban említett alapvető jogát.

Összegzés

Az előbb említettek fényében, a bizottság szakértőinek komoly kétségei vannak a magyar törvény és az uniós joganyag kompatibilitását illetően. Tekintettel az eset sürgős voltára, és ahogy erről a legutóbbi, 2010. január 17-i találkozónkon is megegyeztünk, felkérem a magyar kormányt, hogy két héten belül nyújtsa be elképzeléseit arról, miként lehet e komoly kétségeket kezelni.

Ha nem tesznek eleget a fenti kérésnek, vagy nem kielégítő tájékoztatást adnak, a Bizottság fenntartja a lehetőséget, hogy hivatalos felszólító levelet küldjön a magyar hatóságoknak.

Neelie Kroes

Másolatot kap: a Magyar Köztársaság állandó képviselete az Európai Uniónál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük