Drága Kicsim! Ismét mozgalmas heteken, hónapokon vagyunk túl. Meglátogattuk a Mikulásgyárat, találkoztunk számtalan télapóval – akiket közömbösen fogadtál – és együtt ünnepelhettük immáron másodszor a karácsonyt. Mivel elég rég írtam már, így az elmúlt időszakba tartozott még a húsvéti ünnep is, ahol a sonkát kiemelten szeretted. Csodálatos ünnepeink voltak.

 

Drága Kicsim! Ismét mozgalmas heteken, hónapokon vagyunk túl. Meglátogattuk a Mikulásgyárat, találkoztunk számtalan télapóval – akiket közömbösen fogadtál – és együtt ünnepelhettük immáron másodszor a karácsonyt. Mivel elég rég írtam már, így az elmúlt időszakba tartozott még a húsvéti ünnep is, ahol a sonkát kiemelten szeretted. Csodálatos ünnepeink voltak.

 

Az ünnepek közeledtével egyre több dísz került fel a lakásban, amit Te a magad kis nyelvén folyamatosan kommentáltál. Mivel anyáék nem szeretik az élő fát (persze a természetes élőhelyén igen), így nagyobb műfát vettünk, az eddigi apró helyett, elvégre most már a fának kell magasabbnak lennie Nálad. A vásárlás sikerült, egy dolgot azonban elfelejtettünk, nagyobb fához nagyobb, és több dísz illene. Sebaj! Jövőre ezt is pótoljuk.

A fa díszítése előtted rejtély maradt. Egyszer csak ott volt egy valami, amin csillogó díszek táncoltak, és alatta rengeteg csodás játék. Játék innen, onnan, ettől, attól. Amikor betotyogtál anyáéktól kapott piros mikulásruhádban, a szád nyitva maradt, a szemed mosolyogni, mi pedig sírni kezdtünk.

 

A tél igen lassan telt el – belecsúszott a húsvétba is-, sokszor szorultunk be a lakásba, mert annyira ellehetetlenült a közlekedésünk. Szánkózni néhányszor sikerült kimennünk, de ez az az elfoglaltság, amihez még kicsit öregedned kell, hogy élvezd is.

 

Az utóbbi időkben néhányszor voltál már anyával sajtótájékoztatón, vagy rendezvényen fotóriportot készíteni. Ezt hasonlóan a szánkózáshoz, totális közönnyel fogadtad. Nem baj, les még időd megszeretni. Ha meg nem? Hát Istenem, van még millió elfoglaltság, amik közül majd választhatsz.

 

Rengeteget fejlődtél, elfogultság nélkül állíthatom, nagyon okos vagy. Humorérzéked eddig is jó volt, de nap, mint nap meg tudsz lepni új dolgokkal e téren is. Mikor lapozod a könyvet, megnyálazod az ujjaidat, ahogy a nagyoktól láttad. Ha apa és anya megöleli egymást, Te mosolyogsz, és cuppogsz, puszikat küldesz. Felismered az állatok jó részét, és ezek hangját utánozod is. Egyedül eszel főtt ételt, és egyre kevésbé kened az orrodra, és arcod egyéb területeire. Szólsz, ha pelust kell cserélni, és segítesz odakészíteni az ehhez szükséges felszerelést. Ha hazajövünk a sétából leülsz, és próbálod levenni a cipődet. Ez ugyan csak részben sikerül, de rendszeresen gyakorolsz. Elpakolod a játékaidat, csendben, türelmesen várod, hogy levágjam a körmeid, kifújod az orrod, és felébredve az elsők között mutogatod a hajad, hogy fésülködni kellene.

 

Itt még sorolhatnám bölcsességeid, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy mérhetetlen nagy boldogság van bennünk azért, hogy a szüleid lehetünk.

 

Drága Kincsünk! Nagyon-nagyon szeretünk!

Anya és Apa

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük