Rendíthetetlenül tőr előre. Áldozatai vörösbe hajlanak, sárgulnak, barnulnak, elszáradnak, hullanak. Kopaszodnak. Néhányan meghalnak, néhányan csak elalszanak. De mindenképpen lelassul ilyenkor valami. „Itt van az ősz, itt van újra…."

 

Rendíthetetlenül tőr előre. Áldozatai vörösbe hajlanak, sárgulnak, barnulnak, elszáradnak, hullanak. Kopaszodnak. Néhányan meghalnak, néhányan csak elalszanak. De mindenképpen lelassul ilyenkor valami. „Itt van az ősz, itt van újra…."

Az ősz bennem igen vegyes érzelmeket szokott ébreszteni. Egyrészt csodálom azokat a színeket, melyeket ez az évszak előcsalogat, csodálatosak a sárgán, vörösen, barnán tetsző fák. Jó látni -és visszaemlékezni- ahogy a gyermekek is nevetve játszadoznak a lehullott levelek tömegében. Lehet leveleket gyűjteni, lepréselni -nekem még van néhány egy-egy régi mesekönyvbe rejtve-, gesztenyebabát készíteni.

Másrészt viszont az elmúlást jelképezi. Jelzi a hamarosan beköszöntő telet, mely bármennyire is karácsonytól színesített, mégis szürke. Minden kopasz, hűvös, sokszor ködös, fagyos. A játszóterek, parkok, kerthelyiségek kiürülnek.

Ha körülnézünk, kevesebb színt látunk magunkon is. Nyáron csupa szín minden, a blúzunk, ingünk, szoknyánk, nadrágunk, még a szandálunk, papucsunk is. Aztán mikor az ősz beköszönt, mintha a színeket is kicsit eltemetnénk, előkerülnek a sötétebb árnyalatok. Barna és fekete. Talán ezek a leggyakoribbak ősszel, és télen is. Ezt igazán sosem értettem. Miért ne lehetne egy átmeneti kabát, vagy éppen egy télikabát is vidám színű? Vagy miért nem öltheti magára a szivárvány árnyalatait egy hótaposó? Persze, előfordul ilyen is, de igen ritka. Még a női sminkek is komorabb színűek lesznek ilyenkor.

Képzeljenek maguk elé egy nyári sétával töltött napot. Most egy őszit is. Látják a különbséget? Nem, most nem a színekre gondolok. Az emberek számára. Sokkal kevesebben sétálunk ősszel és télen, mint a napsütéses nyári napokon. Pedig most is friss a levegő, szép az idő, csak persze hidegebb.

Már -érthető módon- nem fekszenek emberek plédeken a füvön, nem ülnek a padokon, nem piknikeznek. Bár ez utóbbit megint nem értem. Sok-sok évvel ezelőtt, még általános iskolás koromban, télen, hóban mentünk kirándulni. De nem csupán kirándulni, hanem piknikezni, vittünk szalonnát, hagymát, kenyeret, hogy egy tűzrakóhely mellett majd mi készítsük el ételünket. Sosem felejtem el. A lábam majd lefagyott, de nagyon jól éreztük magunkat. Miért ne lehetne ősszel is jó nagy kirándulásokat tenni?

Úgy érzem, hajlamosak vagyunk ilyenkor lassítani, begubózni, a napi szükséges tevékenységeken kívül téli álmot aludni. Menjünk ki a szabadba, élvezzük a napsütést, a természet kicsit szomorú, de csodálatos változását, kiránduljunk, hordjunk színes ruhákat, és ne hagyjuk magunkat legyőzni. Az ősz után majd tél jön, de aztán ismét itt a tavasz, és a nyár. Az élet nem áll meg, folyton folyvást megy tovább.  

1.1. 2.2. 3.3.
4.4. 5.5. 6.6.
7.7. 8.8. 9.9.
10.10. 11.11. 12.12.
13.13. 14.14. 15.15.
16.16. 17.17. 18.18.
19.19. 20.20. 21.21.

Németh Krisztina

A fotók a Városligetben, a Margitszigeten, a Corvinus Egyetem Budai Arborétumában, és a Feneketlen tónál készültek 2008 őszén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük