Kernstok Károly: Ifjak 1909, ol v, mgt..jpgKernstok Károly: Ifjak 1909, ol v, mgt..jpg

A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállításai jó alkalmak arra, hogy szélesítsék a kulturális látókört. Ilyen kiállítás volt a Nyolcak, a hazai festészet és művészet egy meghatározó csoport, munkáit bemutató tárlat is. Röviden összefoglalva a zárónap előtti napon megtekintett kiállítást, annyit is lehetne mondani, hogy szép volt, jó volt. S aztán lehetne sejtetni a „de" szócskával kezdődő kivétellistát. Így visszagondolva déli órákra ezt a listát elég nehéz lenne összeállítani.

Kernstok Károly: Ifjak 1909, ol v, mgt..jpgKernstok Károly: Ifjak 1909, ol v, mgt..jpg

A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállításai jó alkalmak arra, hogy szélesítsék a kulturális látókört. Ilyen kiállítás volt a Nyolcak, a hazai festészet és művészet egy meghatározó csoport, munkáit bemutató tárlat is. Röviden összefoglalva a zárónap előtti napon megtekintett kiállítást, annyit is lehetne mondani, hogy szép volt, jó volt. S aztán lehetne sejtetni a „de" szócskával kezdődő kivétellistát. Így visszagondolva déli órákra ezt a listát elég nehéz lenne összeállítani.

Nem is annyira azért, mert hirtelen minden szép és jó lett a nagyvilágban, és rózsaszín máz terjedt el a szemüveg látómezején. A háttérben voltak némi szervezési, kiállítástervezési problémák. Mert mi más kategóriába lehetne sorolni azt, hogy a képek megvilágítási viszonyai nem minden esetben kedveztek azok megtekintésének. Vagy említhetnénk a nagy oszlopokra kasírozott feliratok nehéz olvashatóságát, melyet az olykor a látogató szemébe világító lámpák sem tettek jobbat. Vagy az olyan áttekintési trükköket, hogy egy kép és annak vázlata egy terem két átellenes falán kaptak elhelyezést. De ezek olyan problémák, melyekkel számos más helyen, kisebb és nagyobb jelentőségű kiállításokon egyaránt találkozhatunk.

Így tulajdonképpen szinte semmi nem zavarta a Nyolcak, Berényi Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos, különböző műveinek szemlélését. Illetve nem csak az övékét, mivel az a kiállításon végighaladva is gyorsan feltűnik, hogy a csoport három nagy tárlatának anyagát korántsem állandó művészgárda szolgáltatta az 1910-es évek környékén. Ha mégis zavaró körülményeket kellene keresni, az éppen a bőség. A kiállítás néhány ponton kissé zsúfoltnak tűnt. Annyira, hogy mire átjutottam a csendéletes termen, igazából már nem is látszott a különbség a festők közt, és az embernek olyan benyomása támadhat, hogy jó darabig nem is annyira érdekli vázák és gyümölcsök festett világa.

A feliratok meg kifejezetten tanulságosak. Néha kifejezetten érdekesek, mert ma korántsem tekintenénk polgárpukkasztónak azokat a festményeket, melyek a kísérőszöveg szerint a saját korában az volt. Néha pedig kifejezett stílustanulmány lehet a szöveg vagy a rendezési lelemény bizonyítéka. Mert olykor inkább a kitöltendő falfelület szabhatta meg a közlendőket. Vagy annak szándéka, hogy valami nehezen kibogozható, többsoros szövegbe ágyazzon valami információnak látszót. De ezeken a kis kötözködnivalók talán jók is, hogy vannak. Könnyebben köti meg a memória azokat a részleteket, melyek kilógnak valahol a mindennapi sablonokból. Így végső soron mindenképpen érdemes volt eltölteni az időt a múlt század elejének művészeivel.

 

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük