Oláh Dániel: Létezik-e iszlám gazdaságtudomány?

Az iszlám közgazdaságtan a nyugati szemlélő számára nem tűnik többnek, mint a kamat nélküli bankolás és a zakat (kötelező alamizsna). Számos területen az iszlám közgazdaságtan tudományos feldolgozása várat magára és még a politikailag leginkább támogató országokban sem jött létre az iszlám elméletnek az előbbieken jelentősen túlmutató alkalmazása (Timur Kuran, 2004). Az idézett gondolkodó szerint az iszlám közgazdaságtan ősi megoldásokat igyekszik a jelenkor problémáira alkalmazni, legitimitását pedig a vallásból nyeri, miközben a diszciplína e jelenkori problémákra az elképzelt, idealizált és prosperáló, 7. századi Arábia ősi társadalmi rendje felé való nosztalgikus közeledéssel válaszol. Az iszlám gazdaságtudomány, ha létezik is, identitásválságban van.

Az iszlám közgazdaságtan a nyugati szemlélő számára nem tűnik többnek, mint a kamat nélküli bankolás és a zakat (kötelező alamizsna). Számos területen az iszlám közgazdaságtan tudományos feldolgozása várat magára és még a politikailag leginkább támogató országokban sem jött létre az iszlám elméletnek az előbbieken jelentősen túlmutató alkalmazása (Timur Kuran, 2004). Az idézett gondolkodó szerint az iszlám közgazdaságtan ősi megoldásokat igyekszik a jelenkor problémáira alkalmazni, legitimitását pedig a vallásból nyeri, miközben a diszciplína e jelenkori problémákra az elképzelt, idealizált és prosperáló, 7. századi Arábia ősi társadalmi rendje felé való nosztalgikus közeledéssel válaszol. Az iszlám gazdaságtudomány, ha létezik is, identitásválságban van.

Az iszlám közgazdaságtan képviselői közül a főáramú nyugati gazdaságtant és módszertanát sokan szándékosan vetik el, de nem mindig értenek egyet abban, hogy mit kellene a helyébe állítani. Asad Zaman (2012) elismeri, hogy az iszlám közgazdászok nem tudták megmutatni, hogy az iszlám gazdasági rendszer létezik, és alternatívát nyújthat kapitalizmus és szocializmus számára is. Megfogalmazza, hogy a nyugati közgazdaságtan tankönyveinek Koránra való lecserélése elengedhetetlen lesz a diszciplína megteremtéséhez.

Mindez jól tükrözi az iszlám közgazdaságtan alapproblémáját. A nyugati és az iszlám hagyományok közti különbséget iszlám szerzők a történelmi fejlődésre vezetik vissza. A kora újkori nyugati tudományos forradalom, a tudás vallási forrásainak lecserélését jelentette a megalapozottabbnak vélt racionális, „tudományos" módszerekre. Ahogy többen rámutatnak, ez az iszlám világban nem volt ilyen egyértelmű, vallás és tudomány nem vált el egymástól (Asad Zaman, 2008). Muhammad Umer Chapra (2005) állítása az, hogy a szekuláris forradalom nélkül a keresztény-zsidó hagyomány és az iszlám között nem lenne jelentős különbség, mivel a Korán szerint e vallások között folyamatosság és azonos kinyilatkoztatott értékrend áll, előbbiek azonban „letértek" a korábbi fejlődési útról. Az új irányt nyugaton így a szekuláris, materialista, értéksemleges, szociáldarwinista mérföldkövek jelzik. Az iszlám közgazdaságtan viszont normatív szemléletű maradt, ezért képviselői hatékonyság helyett az igazságot keresik, és a Koránhoz fordulnak útmutatásért. Ebben a diszciplínában csak az értékek és a megvalósítandó szociális célok kimondása után következhet a tudományos munka, míg nyugatabbra a tudományos munka önmagában is érték.

A normativitásból eredően az iszlám elmélet alapvető kérdése a jó és a rossz, igazság és igazságtalanság meghatározása, ami a vallás segítségével valósulhat meg (Umer Chapra, 2001). Sőt, Humayon A.Dar ésJohn R. Presley (1999) szerint az iszlám elmélet azt írja le, hogy miként kell az embernek a Korán előírásainak megfelelően viselkednie. Asad Zaman (2012) hozzáteszi azonban, hogy a nyugati főáram is normatív, csupán rejtegeti értékeit, míg az iszlám közgazdaságtan nyíltan kimondja azokat. Szerinte a „nem tevés", a szociális újraosztás kerülése a tulajdonjogok védelme érdekében például egyértelmű értékválasztás, így a nyugati közgazdaságtan tudományoskodó értéksemlegessége csak a látszat. Szerinte a nyugati történelmi-politikai fejlődéstől elválaszthatatlan a nyugati tudomány kialakulása és a közgazdaságtan e folyamatban a newtoni fizikához igyekezett hasonlóvá válni. S mivel a fizikusok nem kérdőjelezik meg, hogy igazságos-e a Planck-állandó, a közgazdászok sem merik megkérdőjelezni a jövedelemelosztás igazságosságát.

Az iszlám közgazdaságtan normatív, tehát nem leírni igyekszik az emberi viselkedést, hanem befolyásolni. Ehhez a vízió, miszerint a materiális-szellemi világ harmóniája az iszlám elveken nyugvó gazdasági rendszerben a gazdasági növekedéssel és az igazságossággal egyszerre válik elérhetővé, hatalmi és legitimációs tényező a fejlődő világ politikai rendszereiben. Ha a valóságban nem működik az elmélet, a nyugati közgazdászok felmentést keresnek, mondván a világ túl bonyolult; az iszlám gondolkodók viszont megpróbálják hozzáigazítani az emberek viselkedését, a valóságot az elmélethez, amely így néha működni kezd. Az iszlám gazdasági program nem jól definiált és a politikum igyekszik azt a status quo megőrzésének megfelelően alakítani (Timur Kuran, 2004). Muhammad Akram Khan (1991) szerint például a gazdag iszlám országokban nagy veszélyt jelent a fogyasztói társadalom kialakulása, ezért különös figyelmet kell fordítani az oktatásra és a képzésre, az iszlám hagyomány átadására illetve a normák kialakítására. Úgy véli, hogy a nyugati közgazdaságtan az emberiség problémáinak kezelésében megbukott, s noha a kritikusok szerint az iszlám elmélet nem jól definiált, nem ad megfelelő képet a világról és nem alkalmas elemzésre, egy dologra mégis alkalmas, ez pedig az emberi viselkedés irányítása (M. Fahim Khan, 2002). Egy példával szemléltetve: ha egy személy hozhat egy olyan döntést, amely által egy embertársának sem lesz rosszabb, de legalább egynek hasznot hoz, akkora helyzetet nem csak elemezni kell, ahogy a nyugati tudósok teszik, hanem a döntést ki is kell kényszeríteni.

Az iszlám közgazdaságtan ugyanakkor a nyugati gondolkodáshoz közeledve segíthet annak sokszínűbbé válásában. A modern kori népvándorlások megjelenésével létrejövő tudományos és társadalmi interakciók ösztönözhetik az iszlám gazdaságról és az iszlám társadalomról való tudományos gondolkodást. A nyugati közgazdászok fejében élő homo economicus európai emberre szabott modelljével többek között nem érthető meg az, hogy miként lehetséges marginalizálódott, migrációs hátterű egyéneknek a munkapiacon és szociális ellátórendszeren kívüli léte. Ilyen esetekben a homo islamicus embertípusa is segíthet, amely a kötelező alamizsna, a zakat által egy nem hivatalos, párhuzamos szociális hálóban érezheti magát. Ebből az következik, hogy a homo islamicus szempontjából nézve nagyon is van ingyenebéd.

Az iszlám társadalom megértéséhez tehát nem árt az iszlám közgazdaságtan komolyan vétele. Sőt, az iszlám közgazdaságtan szociális érzékenysége a nyugati tudományban is tematizáló, motiváló erő lehet. Érdemes nyitottsággal figyelni azt, hogy ne csak hirdessük, hanem a tudományon belüli irányzatok között is ösztönözzük a versenyt.

Persze ne mindig a közgazdászokat hibáztassuk, hiszen abban, hogy milyen típusú gazdasági globalizáció jött létre az elmúlt évtizedekben, a gazdaságpolitikusok is felelősek. Az iszlám közgazdaságtan épp e nyugati globalizációs modell kérlelhetetlen bírálója, elméleti helyett mérnöki-pragmatikus szemléletű, még ha a bírálat olykor annyira heves is, hogy semmibe veszi a nyugati tudományos ízlést.

Források:

Chapra, Muhammad Umer (2001): Islamic economic thought and the new global economy. Islamic Economic Studies. Vol. 9. No. 1. pp. 2-15.

Chapra, Muhammad Umer (2005): Islamic economics: what it is and how it developed. EH.Net Encyclopedia, ed Robert Whaples. http://www.kantakji.com/media/5339/y112.pdf, (letöltve: 2017. 01. 10.)

Dar, Humayon A.- Presley, John R. (1999): Islamic finance: a Western perspective. International Journal of Islamic Financial Services. Vol. 1. No. 1. pp. 1-6.

Khan, Muhammad Akram (1991): The future of islamic economics. Futures. Vol. 23. No. 3. pp. 248-261

Khan, M. Fahim (2002): Fiqh Foundations of the Theory of Islamic Economics: a Survey of Selected Contemporary Writings of Economics Relevant Subjects of Fiqh. In: Habib Ahmed (szerk.): Theoretical Foundations of Islamic Economics. The Islamic Development Bank, Islamic Research and Training Institute.

Kuran, Timur (2004): Islam and Mammon: The Economic Predicaments of Islamism. Princeton University Press. Princeton, Oxford.

Zaman, Asad (2008): Islamic economics: a survey of the literature. Religions and Development Working Paper 22. International Development Department, University of Birmingham.

Zaman, Asad (2012): An islamic critique of neoclassical economics. Pakistan Business Review. Vol 14. No. 1. pp. 9-62.

(A cikk készült a szerző alábbi tanulmánya alapján: A közös ős nyomában: modern nyugati közgazdasági gondolkodás és az iszlám hagyomány. Köz-gazdaság, Vol. 11. No., 177-190. A web változat megjelen: http://messzelatoblog.hu/blog/letezik_e_iszlam_gazdasagtudomany )

 Oláh Dániel A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium