Emlékszünk még azokra a napokra, amikor közbeszéd címén még csak a gumicsontként közibénk dobott Simor-féle havi javadalmazás körüli kvaterkázás borzolta a kedélyeket? Már akkor szóltam, hogy ennek a közpénzen művelt parasztvakításnak bizony nem lesz jó vége, s most lám, csak megképződött újra az össznépi hülyítés! Ennyire mán nem kéne szolgalelkületűnek lenni eftikéim!

Emlékszünk még azokra a napokra, amikor közbeszéd címén még csak a gumicsontként közibénk dobott Simor-féle havi javadalmazás körüli kvaterkázás borzolta a kedélyeket? Már akkor szóltam, hogy ennek a közpénzen művelt parasztvakításnak bizony nem lesz jó vége, s most lám, csak megképződött újra az össznépi hülyítés! Ennyire mán nem kéne szolgalelkületűnek lenni eftikéim!

De ne is én, az adófizető barom státuszába besorolt, perspektívájában kizárólag a létminimum alsó szélén tengődő kisnyugdíjas jövőképét előre vetítő uniós pógár legyek az, aki a megvilágosodás mécsvilágának pilácsát möggyújtja – elvégre, hogy' is gyünnék én ahhoz, nem igaz? – vannak nálam sokkal szakavatottabbak. Itt van mingyá', példának okáért, egyik nagy kedvencem, Csath Magdolna, közgazdász, egyetemi tanár, aki amúgy a teljes tudás birtokában van. És akkor innentől kezdve idézzük fel a közte és Róna Péter között a közszolgálati televízió 2010. július 19-i „Ma Reggel" adásának „Mi lesz a forinttal és a kamattal az IMF-tárgyalás megszakadása után?" című részében lezajlott beszélgetés néhány részletét. A házigazda (szokás szerint) Bettelheim volt.

Csath Magdolna: Érdekes módon eddig nem volt ilyen érzékeny az IMF. Az összes megszorítás, ami eddig Magyarországon volt, az a szegényeket ugyanúgy érintette, mint a nem szegényeket, tehát akkor nem zavarta a korábbi megszorításoknál. Én a különböző interjúkból azt vettem ki, tehát a Reutersnek és egyebeknek adott interjút a tárgyalódelegáció vezetője, hogy őket tulajdonképpen két dolog zavarja leginkább és emiatt szakadtak meg ezek a tárgyalások, és ezért maradt el a szokásos vállveregetés. Mert ugye korábban mindig, mikor az IMF itt volt, akkor minden úgy volt, ahogyan ők akarják, vagy akarták, és ezért megtörtént a vállveregetés a tárgyalás végén. Ugye őket leginkább a bankadó zavarja – ez az egyik dolog – és teljesen álságos indokokkal állnak elő. Hogyha most a bankadót a kormány bevezeti, akkor abból az lesz, hogy ezek a szegény bankok, úgy lecsökken a pénzük, hogy nem tudnak hitelezni, meg a kedvük is elmegy a hitelezéstől, meg egyébként is, micsoda piactorzító dolog az, hogy bankadót vetnek ki.

Na, most ugye ez egy nagyon furcsa értékrend, mert amikor a bankok támogatást kaptak – szintén az IMF-nek a kérésére – akkor nem zavarta őket, hogy ez is torzítja a piaci viszonyokat, és az se zavarja őket, hogy most sem hitelezik a gazdaságot, pedig most nincsen bankadó, tehát most miért pont azért nem hiteleznének, mert bankadót vezet be a kormány. Hozzáteszem, hogy Merkel és Sarkozy hosszú ideje azon dolgozik, hogy bankadó szülessék az Európai Unióban, tekintettel arra, hogy amikor megsegítették a bankokat, amikor bajba kerültek, akkor most, amikor a költségvetések hiányba fordultak egy csomó országban, akkor viszont jó lenne, ha a bankok is benyúlnának a zsebükbe. Tehát nagyon álságos ez a viselkedése az IMF-nek.

A másik dolog, hogy kiállt a Nemzeti Bank függetlenségéért. Ugye itt a fizetésről, Simor András fizetéséről beszélünk. Mi köze van a bankelnök fizetésének, a nagyságának a bank függetlenségéhez? Semmi. (…) Magyarországon akkora szakadék van a legalacsonyabb réteg, meg mondjuk a Simor András fizetése között, hogy az megdöbbentő. Kétszázszoros. Megnéztem, több mint kétszázszoros Simor András fizetése, összehasonlítva a minimálbérhez. És akkor még egy dolog. Én azt elfogadom, hogy megállapodott az előző kormánnyal arról az IMF, hogy 3,8% lehet maximum ebben az évben a költségvetési hiány, jövőre meg le kell vinni 3% alá, bár megemlítem, hogy az Európai Unióban, az euróövezeten belül is 7% ez a hiány – ahol kötelező lenne a 3%-ot betartani – nálunk még nem, mert mi még nem vagyunk az euróövezet tagjai, és egyébként is a 3% egy teljesen mesterséges szám. Lehetne 2, lehetne 4. De jó, megállapodtak benne. De bocsánat, abba miért szól bele egy nemzetközi pénzügyi szervezet, milyen módon éri ezt el egy magyar kormány? Miért törődik azzal, hogy milyen módszert alkalmaz? Hogy bankadót-e, vagy… ők igazából azt szeretnék, hogy máshol lennének a megszorítások, ne már a szegény bankoktól vegyenek el, inkább a nemzettől vegyenek el. Tehát diktálnak, én ezt szeretném mondani. mi az, hogy diktál egy nemzetközi szervezet? Most ők a magyar kormány, vagy az, amelyiket a magyar emberek megválasztottak? "

Róna Péter: – Őszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat. Én a magam részéről jelentős különbséget vélek felfedezni az IMF és az Európai Unió álláspontja között. Valóban, az Európai Unió meglehetősen követelő hangnemet vett fel. Valóban, az Európai Unió hangsúlyozta a Simor András fizetése körüli bonyodalmakat és nagyon keményen kritizálta a bankadót. A Valutaalap ezt nem tette. A közleményében a Nemzeti Bank függetlensége és az egész fizetés kérdése nem is szerepel. A bankadóra vonatkozóan nem akadt ki, egyszerűen nem találja jónak. Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit ő lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból.

Érdekes módon, például, miközben az Európai Unió követeli a hiánycél betartását, a Valutaalap úgy fogalmaz, hogy a hiánycél betartása alkalmas a gazdaság növekedési pályára való helyezésére. Óriási a különbség a két megfogalmazás között! Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsősorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat. Az Európai Uniónak a presztízse jelenleg ebben a kérdésben minimális. Elbaltázta a görög helyzetet, nem tudja megoldani Spanyolországot, nem tudja megoldani Portugáliát. A nemzetközi tőke- és pénzpiacok nem arra figyelnek, mit mond az Európai Unió, nem hisznek az Európai Uniónak, arra viszont igen, hogy mit mond a Valutaalap. Ők nem olyan kemények, ugyanakkor azt szeretnék, ha a magyar kormány is rugalmasabban ülne le a tárgyalásokhoz.

Csath Magdolna: – Na most bocsánat, a rugalmasság szóval én is egyetértek, de azért ne feledjük el, hogy itt módszereket akart akkor is az IMF diktálni. És ne csak azt a nyilatkozatot nézzük, hanem a különböző interjúkat, amiket adtak. Én megnéztem az összes tegnapi friss interjút, amiket adtak, Reutersnek és így tovább, ott bizony említette keményen Rosenberg úr, hogy micsoda dolog ez a bankadó, meg a Simor-fizetés meg egyéb, tehát finomabb volt valóban a sajtótájékoztató anyaga, amiről beszélünk, de azért az interjúk keményebbek voltak.

Én azt gondolom, hogy persze, tárgyalni kell, én azt gondolom a kormány is tárgyalni akar, csak a diktátumokat nem szereti. És még egyszer én szeretném hangsúlyozni, hogy kívülről, az országon kívülről, milyen alapon akar valaki megoldásokat, módszereket is javasolni, kitűzte a célt. (…) Ha az a feladat, hogy érjük el a 3%-ot – még egyszer mondom, hogy ebben a nemzetközi környezetben egyébként nem látom be, hogy miért pont Magyarországnak kellene 3% alá levinnie a költségvetési hiányt, amikor az eurózónában magában 7%, és nem akarom a többieket mondani, hogy Nagy-Britannia 10,5 és így tovább. Amit mondani szeretnék, hogy bízza már rá arra a nemzeti kormányra – amelyiknek egyébként a miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy tárgyalni akar és nem diktátumokat akar – hogy igen, a módszereket válassza meg az a helyi kormány, amelyik a helyi viszonyokat jobban ismeri.

Egy biztos, hogy kiérezhető az IMF gondolataiból az, hogy ő inkább a megszorítások felé hajlik, mint hogy a bevételi oldalon, mondjuk a bankadót növelje. És a megszorításoknál két dolgot meg is említett. A közösségi közlekedést és az egészségügyet. Ami azt jelenti, hogy megint próbálja Magyarországot az előző kormány által választott megszorítási útra terelni és azt gondolom, hogy ez az, amivel a társadalom Magyarországon nem ért egyet. Más módszerek is vannak mint a megszorítás, tehát ne szóljon abba bele, hogy hogyan, kitűzte a célt, azt el kell érni.

Róna Péter: – Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kioktassuk a Valutaalapot.

Csath Magdolna: – De bocsánat! Milyen alapon oktat ki egy nemzeti kormányt?

Róna Péter: – Azon az alapon, hogy nekünk van egy gazdasági, költségvetési fiskális és monetáris szerkezetünk, ami rendkívül sérülékeny.

Csath Magdolna: – Hát azzá tették, szándékosan! Azért ezt mondjuk ki!

Róna Péter: – A Valutaalap tette azzá?

Csath Magdolna: – A Valutaalap is szerepet játszott ebben azért valamennyire, tudjuk.

Róna Péter: – A sérülékenység kezelésére eddig előterjesztett elképzelések nem eléggé meggyőzőek.

Csath Magdolna: – Azzal egyetértek, hogy a gazdasági növekedés beindulása gyenge, és kétségtelen, olyan módszerek kellenének, amelyek a gazdaságot felélénkítik. De hát az még a következő év feladata azt hiszem, a következő költségvetési évé."

(Csak így zárójelesen és csak a rend kedvéért! Azé' arról se feledkezzünk ám el, Istenben szeretett felebarátim, hogy ez a fránya hazai bankszektor nem csak az elmúlt évet, de ha a hagyomány állításának hinni szabad, magát a válságot is szuperextra profitokkal zárta! Biz' úgy ám! Pattintsuk csak ide az MR 1 kossuth Rádió archívumából származó hírnek egy rövid részletét: „A hazai bankszektor 123,4 milliárd forintos adózott eredményt ért el az idei első negyedévben, ez 21,4 százalékkal meghaladja a tavaly ilyenkor mért összesített profitot – derül ki a pénzügyi felügyelet közzétett adataiból. A kedvezőtlen, sőt válságosnak mondott körülmények között is növekedett a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő hazai bankok haszna.")

Képzeljük el a következő szituációt. Rögtön a tárgyalások megszakadása, valamint nevezett delegációk pánikszerű hazautazása után nemzetközi sajtótájékoztatót hív össze a magyar kormány, ahol a miniszterelnök vagy a gazdasági miniszter arról számol be a sajtó nagy nyilvánossága előtt, hogy megdöbbentő dolgok történtek az Európai Unióval és a Valutaalappal történt tárgyalásokon. Kiderült ugyanis, hogy ez a bagázs szélhámosok gyülekezete! Ezek ugyanis, kérem tisztelettel, kutyaütők! Egész egyszerűen nem értenek a gazdasághoz. Nem mások ők, mint mesterséges pénzszűkével előidézett erőfölényükkel visszaélő gazdasági diktátorok, akik, amikor valóban a gazdaságról kérdezik őket, csak hímegnek hámognak, de még arra sem képesek, hogy válaszoljanak néhány egyszerű kérdésre.

A bankadó nehezményezése kapcsán azt az egyszerű kérdést tettük fel nekik, miért zavarja őket a bankadó, miért tartják piactorzító hatású beavatkozásnak, amikor ellenkező előjelű társát, a bankkonszolidációt néma csend kísérte? Nos, a választ is néma csend kísérte.

(A magam részéről azt is módfelett kíváncsian várom, mi fog történni majd akkor, hogyan reagálják le igen tisztelt IMF-ék, no meg a nagyságos és fényességes uniós porta, amikor majd Merkel és Sarkozy vezetésével Németország és Franciaország is az egységes európai bankadó bevezetése mellett teszi le a voksát.)

De szintén hallgatásba burkolóztak a költségvetési hiány mértékét firtató kérdésünket hallván. Miután magában az euróövezeten belül is 7% körüli a hiány, megkérdeztük, egyedüliként miért is kell éppen Magyarországnak 3% alá tornáznia a hiányt? Erre sem tudtak mit válaszolni.

Képzeljük el, milyen tőzsdei mozgásokat indukálna egy olyan szituáció megképződése, amikor már nem egy szakértő, egy amolyan megtévedt lázadócska, hanem egy egész nemzetállam és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz kormánya állna ki a nemzetközi porondra és mondaná ki fennhangon, mit mondaná, egyenesen üvöltené bele a média összes csatornájába, hogy a király meztelen. Mi történne akkor, ha egy nemzet és annak hivatalos képviseleti szerve, azaz a nemzeti kormánya venné magának a bátorságot és lerántaná végre a leplet erről a világméretű hazugságról? De úgy, hogy senkinek még csak esélye se lehetne arra, hogy félrefordítsa a fejét, nehogy meglássa, befogja a fülét, nehogy meghallja! Mindenki látná, mindenki hallaná!

Ez persze csak a képzelet szüleménye, ilyesmiről még csak ne is álmodjanak az új „forradalmi" kormánytól, hiszen maga Viktor Viktor mondta, az adósságrendezés szóbahozásáról szó sem lehet, mert hihetetlen károkat okozna, még csak a felemlítése is.

A gyarmati létezés tehát – mai divatos szóhasználattal élve – dübörög tovább ezerrel, mégpedig zavartalanul.

Pedig a lényeg Csath Magdolnánál van! Abban, amit a köztelevízió reggeli beszélgetős műsorában tett. Nem, nem az adatok kisujjból való hanyageleganciával történő előhúzására gondolok, de még csak nem is arra a játszi könnyedségre, mellyel Róna Pétert gyakorlatilag pillanatok alatt leküdte megalázóba. Nem. Én arra gondolok, amit Csath Magdolna is elkezdett, vagyis a megfelelő kérdések megfelelő időben és megfelelő helyen való feltevésére.

Itt van mindjárt az első.

Kicsikét régebbre kell visszanyúlnunk a történelemben, egészen Napóleon idejéig, a waterloo-i csatáig. A betiltva.com-ról „A hamis Mammon szolgái" című írásból való a következő részlet:

Arra nézve, hogy mennyire hamis mindaz, ami a bankokkal összefügg, gondoljunk a világ egyik legnagyobb molochjának, a Rotschild bankház megalapításának körülményeire. Tudjuk, hogy a waterlooi csatát követően Rotschild külön futárja mindenki mást megelőzve jelentette (de csak Rotschildnak) Napóleon bukását. Rotschild, hogy a pénzpiacon pánikot keltsen, azt a hamis hírt terjesztette fizetett ügynökök útján, hogy Napóleon győzött Waterloonál. Az árfolyamok katasztrofálisan leestek e hírre s ez alatt az „ügyes" Rotschild potom áron felvásárolta a részvényeket. Mire megjött a valóságnak megfelelő hír, már késő volt: Rotschild bankfejedelem lett és diktált. Ezt a Kain jegyű hazugságbélyeget hordozza magán korunk minden egyes bankfejedelme. Micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, hanem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát?"

Róna Péter a televíziós beszélgetésben egy helyütt arról beszél, hogy ideges és feszült a légkör. Gondoljunk csak bele! Vajon mennyire életszerű, mennyire szükséges egy olyan rendszer a világnak, melyet – már régen is – a hazugságra, a manipulációra, vagy ne adj' isten a pánikra, hisztériára alapoznak? Szeszélyes hangulatingadozásra alapítanak egy egész világgazdaságot és annak működését, működtetését?

Asszem ilyenkor jön Besenyő Pista bácsi a Margithoz szóló szokásos „Nooooooooooooooooooooooooooormális?" szófordulattal.

Nincs esélyegyenlőség! Nem a becsületes munka, hanem a busásan megfizetett jól vagy éppen rosszul informáltság a döntő, hiszen minden alapja a spekuláció, azaz kit, hogyan és mennyivel csaphatsz be! Emlékszünk még a klasszikusra? „…nem akarhat igaztalan módon nyerni! Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet." Ugye milyen kísérteties a hasonlóság? Hát persze, hogy az, a hazugság mindenütt hazugság!

Rotschild emlékezetes, bár sokak által ma sem ismert kis húzására az előbbi idézetben is az ügyes szót idézőjelek közé helyezte a szerző, mert ő is érzi, hogy ez bizony nem a valóság és itt lenne az ideje, hogy végre valódi nevükön nevezzük a dolgokat. Aki hazugság árán gazdagodik, azt sok mindennek – példának okáért hazugnak, becstelennek, erkölcstelennek, etikátlannak, vagy éppen haszonlesőnek is – lehet nevezni, csak éppen ügyesnek nem. Nézhetjük a dolgot sokféle szemszögből, aggathatunk rá különféle jelzőket, kifordíthatjuk, elvehetjük, megmásíthatjuk a szavaink jelentését, de előbb vagy utóbb, és a mai kor olyan, hogy inkább előbb, mint utóbb, úgyis, és mindig, kiderül az igazság.

Aztán itt van egy másik kérdés, mely a televíziós beszélgetés közben is szóba került, a növekedés témaköre. Szerencsére ma már egyre többen vannak azok, akik megértették és felfogták, hogy nem kellene feltétlenül és minden áron a rákos sejt babérjaira törni, mert ő is csak ideig-óráig tudja produkálni a „fenntartható fejlődés"-nek nevezett végzetes ostobaságot, egy idő után az „Isten a legnagyobb sorozatgyilkos" axiómának megfelelően ő is bevégzi sorsát és kipurcan.

Ugyan többször leírtam már, de ismétlés a tudás anyja, fenntartható fejlődés helyett fenntartható erőforrásokra van szükség.

Egy másik érdekes kifogás volt a nemzetközi tárgyalódelegáció részéről a rugalmasság hiánya, azaz nagyobb alkalmazkodóképességet vártak volna el a kabinettől. No, mármost felmerül bennem a kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy mindig tőlünk, és csak tőlünk várnak el alkalmazkodóképességet, ha tetszik nagyobb rugalmasságot? Miért nem ők tanúsítanak nagyobb rugalmasságot?

Őszintén szólva én ezzel a megközelítéssel nem értek egyet és azt hiszem, hogy ez rossz irányba tereli az országot és a tárgyalásokat." – mondja Róna Péter a beszélgetésben a Csath Magdolna által képviselt álláspontra. Kuruc.Info olvasók most bizonyára elégedetten csettintenek egyet, mondván, lám-lám, egyik igazi, tősgyökeres tagja a komprádor burzsoáziának, a gyarmattartó seggét feltétlen odaadással nyaló lakáj-elitnek.

Én magam nem is ragadnék le az efféle teátrális részleteknél, de azt azért már csak megkérdezném, hogy „Rossz irányba tereli, ha kimondjuk az igazságot? Ha lerántjuk a leplet?" Róna úr, ugyan már! Hiszen akinek van szeme a látásához, van füle a halláshoz az mind tisztában van azzal, hogy a gyarmati létezés keserű kenyere jutott osztályrészünkül, különös tekintettel az éppen most magunk mögött hagyott nyolc szűk esztendőre.

De van más is!

Idézzük csak vissza egy röpke gondolat erejéig, mit is mondott Róna Péter az IMF hazánkkal kapcsolatos megközelítéséről?

Az IMF megközelítése arról szól, hogy a növekedési pálya, amit ő lát Magyarország gazdasága esetében, nem elégséges a hiánycél eléréséhez, és ha nem érjük el a hiánycélt, akkor nem tudunk kijutni az adósságspirálból."

Hölgyeim és Uraim! Tegyék a szívükre a kezüket! Ha nagyon megerőltetjük magunkat, vajon hány olyan országot tudunk mutatni, vagy felsorolni, amely az IMF tanácsait követve valaha is ki tudott kerülni az adósságspirálból? Önök tudnak ilyen országról? Mer' én egyről sem. Mindenki, aki valamire is vitte ezen a téren, lásd például Argentína, csak azért járt sikerrel, mert volt mersze az asztalra csapni és aszondani az eleddig rettenthetetlennek hitt hatalmasságoknak, hogy mán pedig ebből elég vót! Vagy elfogadjátok a mi feltételeinket, vagy nem kaptok többet egy árva buznyákot, egy büdös kanyiló vasat sem! És milyen érdekes, elfogadták a feltételeket.

Aszongya Róna Péter: „Én úgy érzem, hogy Magyarország akkor jár jól, ha komolyan, részletesen tárgyal a Valutaalappal, elsősorban, és háttérbe helyezi az Európai Unióval való tárgyalásokat."

Én meg aszondom, úgy érzem Magyarország akkor jár jól, ha végre a sarkára áll – nem muszáj feltétlenül az asztalt csapkodni, elvégre kultúremberek vónánk, vagy mi a szösz?! (persze, ha nem értenek a szép szóból, akkor ugye a nyomatékosítás kedvéért…J – szóval elgyütt most mán az ideje annak, hogy megköszönjük az eddigi tevékenységüket és „viszontlátásra" helyett „Isten hozzád"-ot mondjuk mindkét díszes kompániának, akkó' lássuk őket, mikor a hátunk közepét. 'Oszt küggyük el végre őket a jó büdös francba!

Elég vót!

Mondjuk ki: NINCS SZÜKSÉGÜNK SE RÁTOK, SE A PÉNZETEKRE!

Képzeljük el a következő szituációt!

Az előbbiekben már említett nemzetközi sajtótájékoztató úgy folytatódik, hogy a magyar kormány kijelenti, egyszer s mindenkorra, ilyen kutyaütő, hozzá nem értő kalandor társaságnak semmiféle betekintést nem engedélyez tovább a magyar nemzet gazdasági és pénzügyeibe, éppen ezért a mai naptól – törvényileg! (feles törvény, eddig is bármikor megtehették volna!!!) – megszünteti a Magyar Nemzeti Bank nevű pénzintézet függetlenségét és visszahelyezi a magyar országgyűlés fennhatósága alá. A további hitelfelvételt és adósság-visszafizetés címén történő nemzetkifosztást elkerülendő és megszüntetendő, a magyar állam mostantól visszaveszi a pénzkibocsátás jogát, és e jogosultságánál fogva kamatmentes közpénzrendszer keretében az izzadságszagú, „közös lónak turós a háta" euró helyett forintot fog kibocsátani. Az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak való megfelelést abbahagyja, valamint kilép az Európai Unióból, a többi tagállamot pedig arra bíztatja, hogy kövessék a példáját, és ahol az euró bevezetése már megtörtént, hozzák vissza az államok megszüntetett nemzeti valutájukat.

Minimum skandallum! Vajon hogyan reagálna rá a tőzsde? Minimum idegesen! De persze az is lehet, hogy most kezdene csak igazi szárnyalásba?! Ami engem illet, legszívesebben betiltanám a tőzsdét. Rendkívüli károkat okoz, azonkívül a gyakorló életveszély maga, hiszen egy spekulatív szerencsejátékra alapozza a gazdaság működését, működtetését.

Egyik ismerősöm mesélte, hogy Mexikóban voltak. A sárgolyó túloldalán szinte alig akadt néhány bank, ahol elfogadták a közös pénzt. Amikor meglátták az Eurót, rögtön ingatták a fejüket, és petro-valutát, azaz dollárt kértek. És ez mindaddig így is marad, amíg a fekete aranyért az USA nemzeti fizetőeszközében perkálnak.

A tárgyaló delegáció idő előtti távozása, a két, egymástól eltérő iskolát képviselő közgazdász beszélgetése a televízió reggeli műsorában is ugyanarra a dologra mutat. Fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket a megfelelő helyen és megfelelő időben! Még akkor is, ha ezen kérdések feltevése ma még sokaknak, legfőképpen a gyarmattartókat feltétel nélkül kiszolgáló komprádor lakájoknak, felettébb kínos. Ki kell mondanunk, hogy hazudtak nekünk! Ki kell mondanunk, hogy van más út is! Mindig van más út! Ki kell mondanunk, hogy nem az egyedül üdvözítő, mi több, az igazi károkat okozó megoldás az, amit ők javasolnak. Láttuk, micsoda világ az, ahol nem a becsületes munka, hanem a csalás és hazugság nyeri el jutalmát.

Ki kell mondanunk végre, hogy képesek vagyunk megállni a saját lábunkon is! Az a fajta népbutítás, amit az Európai Unió nevű mesterséges szörnyszülött próbál az emberekbe beleplántálni, nevezetesen, hogy állandó függőségben lehet csak létezni (lásd: pályáztatás, önerőből semmit se tudj alkotni vagy létrehozni, mindig kelljen valami külső segítség hozzá), végzetesnek bizonyult. Satnyuláshoz, függőséghez, kiszolgáltatottsághoz vezet. Mondjuk ki most már bátran és hangosan, NINCS SZÜKSÉGÜNK RÁTOK! NINCS SZÜKSÉGÜNK A PÉNZETEKRE! Ha jól emlékszem valami 17 milliárd euró valuta tartalék van a trezorokban. Okosan használva egész biztosan mozgásba lehetne hozni belőle a gazdaságot.

Képzeljük el a következő szituációt! Magyarország azt mondja, nincs szükségünk más pénzére, jó nekünk a sajátunk! És hiába ülnek a hatalmasságok a világ legnagyobb pénzhalmainak a tetején, ha senki nem kér tőlük kölcsön. Ez az egyetlen mód az ellenük való védekezésre. Nem kell igénybe venni a szolgáltatást. Köszönjük, nem kérjük! Van sajátunk!

Ja! És azt is ki kell mondani, hogy a tartozásainkat már többszörösen visszafizettük, nem fizetünk tovább!

Öveket beCsat(h)olni! Rázós szakasz következik!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő
 

Forrás: internetfigyelo.wordpress.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük