Az úr vidáman félrenézett, mikor minket egymásnak adott. Felnéztem a macskakövek közűl, ablakodból fények zuhantak rám. Ha otthon voltál, kulcsra nem zártad, ajtód nyitva várt, engem is, mást is. A kockás irka, az üzenő, a ceruza madzagja lebbent, nyitottam az ajtót.
