Parkolópálya

   Egy évvel ezelőtt, 2015. szeptember 30-án felszólító levelet kaptam a parkoló társaságtól, hogy fizessek be nyolc napon belül 6.000 forintot, mert egy hónappal azelőtt a budapesti Lázár -utcában szabálytalanul parkoltam. Ha tizennégy napon túl nem fizetem be, akkor a bírság 25.000 forint. Ha ekkor sem, átadják a behajtást egy erre szakosodott cégnek.

   Egy évvel ezelőtt, 2015. szeptember 30-án felszólító levelet kaptam a parkoló társaságtól, hogy fizessek be nyolc napon belül 6.000 forintot, mert egy hónappal azelőtt a budapesti Lázár -utcában szabálytalanul parkoltam. Ha tizennégy napon túl nem fizetem be, akkor a bírság 25.000 forint. Ha ekkor sem, átadják a behajtást egy erre szakosodott cégnek.

   Egy évvel ezelőtt, 2015. június 15. és október 15. között Piliscsabán laktunk, ki sem dugtuk az orrunkat a nagyközségből egyetlen percre sem. A Lázár-utcában soha nem jártunk, azt sem tudtuk hol van. Utána néztünk, a Terézvárosban. Piliscsabai tartózkodásunkat egy sor tanúval tudtuk volna igazolni. Ráadásul szeptember utolsó hetében szervizelték az autónkat, erről papírunk volt. Mégis befizettem a 6.000 forintot, majd elmagyarázom, miért.

   A parkolási díjnak az lenne a célja, hogy csökkentse egy város személygépkocsi forgalmát, ösztönözze a járművek vezetőjét más közlekedési módok igénybe vételére. Esetleg vegye rá arra, hogy autóját távolabbi parkolóhelyeken hagyja. Ennek következtében növekszik majd a közösségi közlekedés járműveinek sebessége, javul a járatok megbízhatósága. A parkolási engedélyekből, adókból és bírságokból pedig a város bevételhez jut, amelyet a fenntartható közlekedés fejlesztésére fordít.

   Megfigyelésem szerint a parkolási díj és meg (nem) fizetésének vitája a kezdetektől  tart. A jogszabályok alkotói mintha elfeledkeztek volna a törvénnyel való visszaélés fogalmáról. Nézzük a tényeket. Lehet-e bizonyítani, hogy a parkoló gépkocsi valóban akkor és ott állt? (Itt az útlevelem, a megjelölt időpontban külföldön tartózkodtam.) Rendszám azonosítás, az autó tulajdonos neve, lakcíme. (Már két éve eladtam a kocsit.) És a „nem ér a nevem" jelenség. (Tényleg ott állt a kocsim, de nem én parkoltam, hanem az egyik rokonom és törvény adta jogom, hogy ne nevezzem meg őt, ne valljak ellene.) A parkolási társaság jogi személy. Vagyis nem áll jogviszonyban a parkolási díjat nem fizetővel, tehát nem is perelhetné be. A parkolóőrök a nagyobb bevételre utazva „bohócot csinálnak" az államból, az önkormányzatból, a tisztességesen fizető emberekből. Nem abban kellene a jognak segíteni, hogy optimálisan használják fel az önkormányzatok a beszedett pénzt? Az utolsó forintig. Hogy ne legyen közlekedési káosz, ne lehessen kibújni a közteher viselés alól senkinek. Hát mi köze bárkinek ahhoz, hogy kinek adtam kölcsön a kocsimat? Nem én vagyok a felelős a tulajdonomért?

   Nem beszélek most a kétperces büntető zacskóról, a hibás parkolóórákról, a telefonos parkolás rejtelmeiről, a zsebbe csúsztatott pénzekről. Inkább azt kérem a parkoló őröktől, ellenőröktől, cégvezetőktől, vezérigazgatótól, álljanak rá egy visszaélésektől mentes parkolópályára.

   A 6.000 forintot befizettem. Nem vagyok hajlandó bíróságokra járni, ügyvédet fogadni, fellebbezni a végsőkig, hallgatni a jogi csűrés-csavarást a behajtó cég ügyvédjétől, Az idő pénz. Vesszen a hatezer.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.