Pont, pont, vesszőcske…
2 perc olvasás
Megszokott utcák, megszokott házak, megszokott élettér – a régi, sokszor látott Budapest. A hétköznapok rohanó forgatagában csak kevésszer, keveseknek jut eszébe, mivel tehetnénk szebbé, változatosabbá a megújulni kész fővárost. Vagy talán csak a lehetőségeket nem találjuk?
Megszokott utcák, megszokott házak, megszokott élettér – a régi, sokszor látott Budapest. A hétköznapok rohanó forgatagában csak kevésszer, keveseknek jut eszébe, mivel tehetnénk szebbé, változatosabbá a megújulni kész fővárost. Vagy talán csak a lehetőségeket nem találjuk?
Budapest a miénk, általunk válik jobbá, csak mi tehetjük meg azt a bizonyos lépést a változás felé. A város ugyanis, amellyel együtt lélegzünk, várja, hogy színesebbé, izgalmasabbá varázsoljuk.
Ezért is döntött úgy a Budapesti Közlekedési Központ és a BKV Zrt., hogy egy Társadalmi Felelősség Vállalási programsorozat első állomásaként csatlakozik a Műcsarnok 6-16 éves korúaknak kiírt Beton és festék című pályázatához. A projekt célja az volt, hogy kreativitásuk, fantáziájuk és a csoportmunkában rejlő előnyök kiaknázására ösztönözzék a gyerekekből és fiatalokból álló csapatokat. Olyan színes környezetet kellett teremteniük, amelyben jól érzik magukat és büszkék lehetnek közösen megálmodott és elkészített alkotásukra is.
A szakmai zsűrinek nehéz dolga volt. A közel ötven pályázó több mint 500 beérkezett pályamunkájából végül a kecskeméti Katona József Gimnázium művészetek iránt nagyon fogékony diákcsapatát választották. A projekt fődíjaként, a BKV Zrt. lehetőséget biztosított számukra, hogy az ötös vonalon közlekedő egyik 260-as Ikarus buszának a külső borítását megfessék.
Sokszor elfelejtjük, milyen őszinteséggel tudják a gyerekek a körülöttük létező dolgokat ábrázolni, és hatalmas fantáziával, a felnőtti lét terheitől mentes érzékeléssel láttatni a világot. Ők mosolygós arcokkal, zöldbe öltözött fákkal, színes gyümölcsökkel, virágokkal tarkított réttel és szivárványszínű házakkal képzelik el az ideális világot, az ideális környezetet, a jövőt a busz oldalain.
És bár a díj nem járt komoly elismeréssel, csupán az alkotói munka, a festékek és ecsetek egyszerű, mindent átható szabadságának lehetőségével, ez is éppen elég volt.
Pont, mint gyerekkorunkban. Pont, mint régen. Pont, pont, vesszőcske…
