A nemzetközi és hazai tőkepiacon az elmúlt időszakban bekövetkezett folyamatok jelentős mértékben befolyásolták a pénztári befektetések eredményét. Az elmúlt 11 évet nézve a magánnyugdíjpénztárak az egyéni számlákon jóváírt befizetéseket megőrizték, ezen az időtáv egészét tekintve – a tavalyi rossz hozamteljesítmény ellenére – pozitív hozamot értek el.

A nemzetközi és hazai tőkepiacon az elmúlt időszakban bekövetkezett folyamatok jelentős mértékben befolyásolták a pénztári befektetések eredményét. Az elmúlt 11 évet nézve a magánnyugdíjpénztárak az egyéni számlákon jóváírt befizetéseket megőrizték, ezen az időtáv egészét tekintve – a tavalyi rossz hozamteljesítmény ellenére – pozitív hozamot értek el.

A magánnyugdíjpénztárak 1999 és 2008. közötti, vagyonnal súlyozott éves nettó pénztári átlaghozama +5,7 százalék volt. Az időszakon belül e pénztárak tavaly -20,0 százalék nettó átlaghozamot teljesítettek. A választható portfoliót nem működtető pénztárak 10-éves teljesítménye +6 százalék (tavalyi eredményük -15,7 százalék), míg a választható portfoliós rendszert bevezetett intézmények hosszú távú mutatója +5,5 százalék, tavalyi teljesítményük – 22,9 százalék.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak teljesítménye 1999 és 2008. között évi +6,9 százalék volt, míg a tavalyi átlaghozam -10,7 százalékra rúgott.

Összességében az elmúlt 11 évet nézve a magánnyugdíjpénztárak az egyéni számlákon jóváírt befizetéseket megőrizték, azokon az időtáv egészét tekintve – a tavalyi rossz hozamteljesítmény ellenére – pozitív hozamot értek el. A halmozott eredmény trendje (lsd. a mellékelt grafikon) láthatóan jelentősen megtört 2008-ban, azonban év végén így is a pozitív tartományban található.

A megalakulásától vizsgálva a magánnyugdíjpénztárak befektetési eredményét az alábbi grafikon mutatja:

A hozamteljesítményekkel kapcsolatos helyzetet rontotta, hogy az árfolyamok csökkenése nem csak a részvényeknél következett be, hanem a „biztonságosnak" tekintett állampapíroknál is, amelyek közel 60 %-át képviselik a pénztári befektetéseknek. Mind a magyar, mind a közép-európai részvények árfolyama átlagosan több mint felével zuhant az elmúlt év folyamán, és ezt a csökkenést a pénztárak befektetési stratégiáján belül a biztonságot, a stabilitást megtestesítő magyar állampapírok hozama nem tudta ellensúlyozni.

A globális pénzügyi válság miatt Magyarországhoz hasonlóan a világ számos pontján negatív nyugdíjpénztári hozamokat értek el 2008-ban. A veszteség mértéke természetesen a befektetési portfolióktól függött.

Néhány példa:

Ausztria

-13,1%

Belgium

-25,2%

Finnország

-14,0%

Írország

-34,8%

Japán

-20,1%

Kanada

-15,9%

Lengyelország

-14,2%

Svédország

-20,0%

Szlovákia

-6,7%

USA

-22,1%

(Forrás: Investment & Pensions Europe)

A pénztárak befektetéseinek értékelésekor az eszközök értékét meghatározott időközönként meg kell állapítani. Az állampapírok esetében is ki kell számolni, hogy milyen értéken tudná a pénztár az adott napon eladni azokat, mindezt annak ellenére, hogy ilyen szándékuk nincs, mivel az állampapírok a lejáratukkor garantáltan megfizetik mind a névértéket, mind a kamatokat. A lejáratig tartó időszakban azonban az állampapírok árfolyama is ki van téve a piaci hatásoknak, árfolyamuk emelkedhet, illetve csökkenhet. Ugyanakkor a portfoliókban lévő állampapírok a futamidejük lejáratakor biztosítják azt a hozamot, amellyel vásárlásukkor számoltak.

A jövőben is minden bizonnyal előfordul, hogy egy-egy évben az elért eredmény nem pozitív, hanem negatív összegű lesz, ami az egyéni számlákon is időről-időre megjelenő veszteséget jelenthet. Ezt azonban a pénztártagság ideje alatt hosszú távon kiegyenlíthetik a magasabb kockázattal rendelkező, de nagyobb hozamot eredményező eszközök.

A magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak alapvető célja, hogy tagjaik nyugdíj-megtakarításait olyan befektetésekben helyezzék el, amelyek hosszú távon legalább megőrzik, de inkább gyarapítják reálértéküket. A magánnyugdíjpénztárak egy része már tavaly is választható portfoliós rendszer alapján fektette be a tagok pénzét. Ők a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő alapján a tagokat három különböző befektetési csoportba sorolták be (klasszikus: a nyugdíjkorhatár betöltéséig legfeljebb 5 év van, kiegyensúlyozott: a nyugdíjkorhatár betöltéséig legalább 5 és legfeljebb 15 év van, a növekedési: legalább 15 év van a nyugdíjig). A tagnak ugyanakkor megvan a szabad választási lehetősége a portfoliók között (kivétel: akinek kevesebb, mint 5 éve van hátra a nyugdíjig, az nem választhatja a növekedési portfoliót).

A rendszer bevezetésére a pénztáraknak 2007. január 1-től nyílt lehetőségük, kötelezővé pedig 2009. január 1-től vált. 2008 végére 8 pénztárnál működött választható portfoliós rendszer. Az átállás kockázatainak csökkentése érdekében, 2008. októberben módosultak a választható portfoliós rendszer szabályai, az alábbiakban részletezett befektetési arányok elérésének határideje 2009. június 30. helyett 2011. június 30. lett, nagyobb befektetési döntési szabadságot adva ezzel a pénztáraknak a következő két évben.

A növekedési portfólióban – ahova az automatikus besorolás alapján a pénztártagok túlnyomó többsége tartozik – a kockázatosabbnak tekinthető részvények, illetve a részvénybefektetéseken alapuló kollektív befektetések aránya legalább 40 % kell, hogy legyen, azzal a várakozással, hogy ezen hosszú időszak (legalább 15 év) alatt az ilyen típusú befektetések teljesítenek jól. Ez a nagyobb részvényhányad azt eredményezi, hogy gyakoribbá válnak a hozamingadozások mind negatív, mind pozitív irányban. A klasszikus portfolió alapvetően állampapírokat tartalmazhat, a részvényarány maximum 10 %, az ide tartozó tagok pénzét kevésbé kockázatos befektetési eszközökbe fektetik a pénztárak, annak érdekében, hogy lehetőség szerint biztosítsák a közvetlenül nyugdíj előtt álló tagok befektetésének rövidtávú értékállóságát. A kiegyensúlyozott portfolió kockázati szintben a klasszikus és a növekedési között található.

A választható portfoliós rendszer 2008. évi tapasztalatai rámutatnak arra, hogy a klasszikus portfolióba sorolt tagok hozama kedvezőbb, mint a kiegyensúlyozott, vagy növekedési portfolióban, ahol a negatív hozam kompenzálására viszont hosszabb időszak áll rendelkezésre a nyugdíjba vonulásig.

A részletek pénztáranként:

  (A táblázatok a cikk végéről az eredeti hivatalos PDF-ben letölthetőek!)

1.1. 2.2. 3.3.
4.4. 5.5. 6.6.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük