A negyedévente hagyományosan megrendezett Zwack Open borbemutatón ezúttal hat pincészet jelent meg, összesen huszonhat borral ismerkedhetett a meghívott közönség. Az országos élvonalba tartozó borászatok mellett voltak kevésbé ismertek is, akikről boraik minősége alapján bátran elmondhatjuk: nem csak helyet kaptak, de helyt is álltak az erős mezőnyben.

A negyedévente hagyományosan megrendezett Zwack Open borbemutatón ezúttal hat pincészet jelent meg, összesen huszonhat borral ismerkedhetett a meghívott közönség. Az országos élvonalba tartozó borászatok mellett voltak kevésbé ismertek is, akikről boraik minősége alapján bátran elmondhatjuk: nem csak helyet kaptak, de helyt is álltak az erős mezőnyben.

Az egyik ilyen meglepetés a Bussay Pince volt. Zala megye déli csücskében, a hármas országhatár közvetlen szomszédságában egy kis településen, Csörnyeföld határában, öt és fél hektáron dolgoznak. Hagyományos technológiával, ezer literes ászokhordóban, tíz-tizenkét hónapig érlelik boraikat. A birtokot a helyi orvos, dr. Bussay László alapította, 1989-ben. Voltak ismeretei, mert a nagyapjának Pécs környékén volt szőlője. Zalában, abban az időben nem sok jó bor termett, az orvos elhatározta, ő is fog szőlőt művelni és megpróbál többet kihozni a vidék adottságaiból. Sikerült! Ma már a munkát két lánya folytatja. Náluk a 2013-as Pinot Noir könnyű, nem tolakodó, nyáron is fogyasztható – kicsit jobban behűtve. A 2012-es Tramini pedig az illatával, eleganciájával és ugyancsak a könnyedségével hívja fel magára a figyelmet.

Ugyancsak keveset hallhattunk még Maurer Oszkár pincészetéről, mely a Délvidéken, Szabadka és Magyarkanizsa között, Hajdújáráson, a régi csongrádi borvidéken található. Tevékenységéről szólva elmondta: „Hisszük, hogy a Kárpát-medence politikai határoktól független ökológiai egysége felbecsülhetetlen értékekkel bír, amelyek megőrzése és felélesztése mindennél fontosabb feladat. Kiragadva ezen értékek egyik legszebbikét, a szőlőt és a bort, létrehoztuk a Terra Hungarica márkavédjegyet, hogy segítségével összefogjuk és támogassuk a régió természet- és tájhű gazdálkodásra törekvő borászait, és minél szélesebb körben népszerűsítsük autentikus, adalékanyagoktól mentes boraikat." Őshonos magyar fajtákat termesztenek, mint a Szerémi Zöld, a Bakator, a Mézesfehér. A Tarcal-hegyen, Karlóca város határában is vannak ültetvényeik. A bemutatón sokan dicsérték a 2014-es, Álmoshegy nevű házasítást, melyben a Bakator az egyik meghatározó fajta, a Rajnai Rizling mellett. Viszonylag markáns, közepes testű, gyümölcsös, száraz fehérbor. Ugyanakkor hoztak Pinot Noir-t, Merlot is, hogy bizonyítsák, a Szerémi Borvidék állja a versenyt más borvidékekkel.

Villány neve hallatán sem Ruppert Ákos pincészete jut elsőként eszünkbe. Ám aki kóstolta a borát, biztosan keresni kezdi a térképen, hol van Babarcszőlős? A Ruppert Pincészet, mint családi vállalkozás, 2002-ben indult el útján, 27 hektárnyi saját telepítésű szőlővel, a villányi borvidék nyugati részén. Főleg fiatalos, modernebb stílusú vörösborokat készítenek, de vannak fehérboraik, roséjuk is. Azon igyekeznek, hogy boraik egyszerre legyenek villányiak, de harmonikusak is. Nagyon figyelnek a szüreti időpontokra, hogy ne érleljék túl a szőlőt, ne szedjenek mazsolát, ne készítsenek „lekváros" bort. Pincészetüket jól jellemzi a 2012-es Villányi Franc, mely egy kicsit már több, mint Cabernet. Külön eredetvédelmi bizottság bírálja, hogy használhassa ezt a márkanevet. Olyan magas minőséget képvisel, ami miatt a vidék legjobb, prémium borának is nevezhető. Összetett karakterű, nagy mélységű, telt, hosszú érlelésű és magas alkohol-tartalmú, igazi ünnepi bor!

A János-hegy elnevezés hallatán a legtöbb ember a főváros budai oldalán álló kedvelt kirándulóhelyre gondol. Ám lehetséges, hogy ez nem lesz mindig így. A Balatonboglártól délre, Szőlőskislakon működő Kislaki Bormanufaktúra neve már sok éve jól cseng a borkedvelők körében. Náluk is a János-hegy az egyik termőhely, ahonnan igen jó borok származnak. A bemutatóra 2013-as évjáratú Rajnai Rizlinget és Merlot hozták, a kóstoló szakértő közönsége mindkettőről igen elismerően nyilatkozott. Légli Géza azt szokta mondani, állandóan harcban áll a savtartalommal. Igaz, mindössze két baj van csak vele: ha van, vagy ha nincs. Olyan, hogy ideális lenne – még nem fordult elő. Náluk „szentírás", hogy a természetes egyensúlyba nem avatkoznak be. A megoldás: meleg évjáratban többször kell szüretelni és majd elkezdenek utána házasítgatni.

A Zwack Openre csupa újdonsággal érkezett Sopronból a Ráspi Pincészet. A 2013-as Kékfrankost most palackozták és a 2015-ös Rosé is most készült el. Némely palackon pedig határozottan figyelemfelkeltő nevet olvashatunk. Mágus boruk nevét például Zwack Izabella adta, utalva arra, hogy maga természet a mágus, mely egyszerű alapanyagokból – csekély emberi közreműködéssel – csodálatos remeket hoz létre. Minden teremtett dolog lényegét, a lelket, a bort! Ha kellő alázattal nyúlunk hozzá. Egy másik címkén pedig ez áll: Electus. A palackban Zweigelt rejtőzik, mely bőtermő, túlságosan alábecsült fajta. Pedig a 2007-es Electust a Financial Times szakírója a legemlékezetesebb magyar bornak nevezte. Az oka pedig, hogy Ráspiéknál egy hektáron ezer liter bort készítenek, ez nagyjából a huszada annak, amit a szőlő adni volna képes. Így fordulhat elő, hogy neves borbírálók hirtelen elhallgatnak, a megkóstolásakor. Ez a tisztelet csendje. Az oka pedig, hogy náluk nem dűlőszelektált a szőlő, hanem egy dűlőn belül is válogatnak, annyira figyelnek a hibátlan minőségre.

Sokan a kóstolósor végére hagyják a Dobogó Pincészet kínálatát, hiszen a száraz fehérborok mellett náluk a hatputtonyos Tokaji Aszú is kóstolható. Nehéz évjárat volt a 2014-es, el is vesztették a termés 70 százalékát, az időjárásból és a Drosophila suzukii nevű új kártevő felbukkanásából következően. Ez egy agresszívan terjeszkedő kis rovar, ami szinte katasztrófa sújtotta övezetté tette a Kárpát-medence számos borvidékét. Képes átszúrni a bogyó héját és ettől ecetessé válik a szőlőszem, pedig a fürt kívülről egészségesnek látszik. Először 2008-ban jelent meg és az éghajlatváltozás következtében újabb területeket hódíthat meg. Szerencsére azért maradt még a 2014-es Furmintból, ami enyhén sós, ásványos ízvilágú. Hordóban erjedt és érlelődött, a Furmint – nem túl kihívó – illatát is mutatja. A mennyiséget tekintve szerencsésebb volt a 2013-as Betsek Furmint, mely Mádon az egyik első osztályú dűlőből származik, az aszúkat pedig – egyelőre nem érintette a kártétele.

www.zwack.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük