Révay András: A nyerõ szám
4 perc olvasás
Akár csak a kártyában, a Média Pálinkaklub estében is nyerõ számnak bizonyult a 21. A klub huszonegyedik találkozóján, a Wall Street étteremben, a Téti Pálinkafõzde mutatkozott be – nem kis sikerrel.
Akár csak a kártyában, a Média Pálinkaklub estében is nyerõ számnak bizonyult a 21. A klub huszonegyedik találkozóján, a Wall Street étteremben, a Téti Pálinkafõzde mutatkozott be – nem kis sikerrel.
Az elmúlt húsz alkalommal kialakult gyakorlat – talán már hagyomány – szerint az este mindig valamilyen hangulatcsináló mûsorral kezdõdik. Ezúttal Békés Attila mandolinmûvész vállalkozott a megnyitóra. Nem olasz, hanem itáliai népdalokat játszott. Megtudtuk tõle ugyanis, hogy olasz népdal nincs! A népzene elnevezése az ország különbözõ tájaihoz igazodik. Elsõként egy szicíliai dal hangzott fel, majd Yves Montand egyik toszkán eredetû slágere került sorra. A velencei népdal nálunk viszont -mozgalmiként – régebben szakszervezeti körökben volt ismert.
A Téti Pálinkafõzde ügyvezetõ igazgatója, Fülep Gábor, a bemutatkozást egy kis történeti áttekintéssel kezdte. Tét már az ókorban lakott volt és Mátyás király idejében bizonyítottan fõztek itt pálinkát. Az õ fõzdéjük az 1800-as évek végén épült, 2001-ben korszerû eszközökkel szerelték fel és kibõvítették. A hagyományos, kétszeres lepárlást alkalmazzák, 45 fokos pálinkát készítenek, mert szerintük az alkohol és a gyümölcsaroma itt van a legjobban egyensúlyban. Vannak Magyarországnak olyan régiói, amihez egy-egy pálinkafajta közvetlenül köthetõ. Ilyen a ?Szatmári szilva", a ?Kecskeméti barack", a Sokoróalja most igyekszik hasonlóan jellegzetes területté válni.
Az idén nagyon kevés esõ esett és sok volt a napsütés. A gyümölcsök aromaanyagokban roppant gazdagok voltak. Jól érezhetõ ez a gyõrszentiváni alapanyagból készült Sokoróaljai Sárgabarack pálinka (2007) kóstolásakor. A barackillata és íze az italban határozottan érvényesül. Nem csoda tehát, ha az este végén megtartott szavazáson, az összes bemutatott közül ez tetszett a legjobban a klub közönségének. Pedig a 2006-os Sokoróaljai Málnapálinka illata sem volt semmi mással összetéveszthetõ. Most három évig acéltartályokban pihenni hagyják, akkor az íze is utoléri az illatát. Az illat érzékelésének különleges szabályai vannak. Ha kiittuk a pálinkát a pohárból, vegyünk egy nagy levegõt, kilélegezzük, ez után érezzük a legjobban az üres pohárból felszálló illatot. Bár ez az eljárás a Sokoróaljai Vadcseresznye Pálinka (2006) esetében nem bizonyulhatott teljesen sikeresnek. Itt ugyanis csekély a jellegzetes illat. Ez a pálinka abból a szempontból is kivételnek számít, hogy vadcseresznyét nem a régióban, hanem a Mátrában szedték. A magját Franciaországba viszik nemesítõkhöz, a gyümölcsét itthon használjuk fel. A termés nagyon apró. Százötven kiló kell belõle ötven kiló cefréhez és ebbõl mindössze egy liter pálinka lesz, melynek kesernyés íze a lenyelés után sokáig megmarad.
Megosztja az emberek véleményét a Sokoróaljai Feketeribizli Pálinka (2005) is. Illata többeket a szilvalekvárra emlékeztet, pedig semmi szilva nincs benne. Sokan viszont arra esküsznek, hogy a jó, hagyományos törkölypálinka az igazi. Ebben Fülepéknél sincs hiba. A legjobb magyar borászoktól vásárolják a törkölyt. Gere Attila Kopár nevû bora például a legkiválóbbak közül való. Ennek 2006-ban kipréselt vöröstörkölyébõl 2007-re lett palackozható pálinka. Nagyon finom, valósággal kiérezni belõle a szõlõt. Ezt nevezik igazi ?jó reggelt pálinkának". Akár a kávéhoz, akár egy jó rántottához nagyszerûen illeszkedik. Chardonnay törkölyébõl készült Légli Ottó Landord(?) törkölypálinkája (2006). A neve furcsa, a ?landlord"-ot talán még értenénk, de nyelvészkedés helyett törõdjünk inkább a pálinkával! Készítésének külön fortélya van. A párlatot szûrés elõtt három – négy hónapig pihentetik, mert fõzés után ?meg kell nyugodnia". Ízei kisimulnak, egyensúlyba kerülnek, karcossága eltûnik. Talán ezért is lehet a törköly oly sokaknak kedvenc itala.