Bár a cím -így első olvasásra – valami zavaros algebrai műveletre utal, korántsem erről van szó. A 14. Műgyűjtők Éjszakája egyik eseményére hívta fel a figyelmet.

 

 Bár a cím -így első olvasásra – valami zavaros algebrai műveletre utal, korántsem erről van szó. A 14. Műgyűjtők Éjszakája egyik eseményére hívta fel a figyelmet.

 Ezúttal az időjárás is úgy döntött, hogy a Falk Miksa utcai és környékbéli műkereskedők mellé áll, hiszen elmaradt a Műgyűjtők Éjszakáján szinte menetrend szerinti eső. A korábbi 13 alkalom közül ugyanis legalább tízszer fogadta az eseményre érkezőket csapadék. Így most volt alkalom kényelmesen végigjárni a galériákat, nézelődni, a máskor ritkán látható műtárgyak között. Mivel nem akartunk az „aki sokat markol…" hibájába esni, alaposabb szemlélődésre csak egyetlen helyszínt választottunk. A Haas Galériát. Erre pedig jó okunk volt.

 A Galéria „Merítés a KUT-ból" című kiállítás sorozatának tizenharmadik tárlata Frank Frigyesről emlékezik meg. A látogató legnagyobb meglepetésére, olyan művek kerültek itt a falakra, amik eddig vidéki raktárak mélyén porosodtak vagy egy – két magángyűjtő otthonában bújtak meg. Az érdeklődő vendégeket ezért – nagyon is helyesen – nem hagyták magányosan kóborolni a képek között, hanem előbb rövid tájékoztatót, ismertetőt hallgathattak meg a művészről és a korról, amiben élt. Bizony nem is sokan tudják, hogy a festő a két háború közti hazai modernizmus egyik legerőteljesebb egyénisége volt. Pályájában meghatározó fordulatot jelentett az 1925-ös párizsi utazása.

Felesége gazdag lány volt és – amint az várható volt akkoriban – az esküvő után kitagadták. Szegénységben éltek, ezért, hogy létezni tudjanak, Frank Frigyes sok csendéletet festett. Arra volt kereslet. Feleségét is sok képen örökítette meg. Ezek egy része szerencsére fennmaradt. A műtermet ugyanis bombatalálat érte és a képe jelentős része odaveszett. A művész ezért később úgy döntött: megmaradt alkotásainak többségét szétosztja vidéki múzeumok között. Részben ennek tudható be, hogy kikerült a figyelem középpontjából, nem a legnevesebbek között tartják számon.

 Bár képzett festő – tanulmányait München Képzőművészeti Akadémiáján végezte – felszínes alkotónak tartják. Festészete mentes a társadalmi problémáktól, a világ napsütéses oldalát nézi. Felesége, Mimi az egyik legfőbb ihletője volt. A legkülönbözőbb otthoni helyzetekben rajzolta, festette meg őt. Mellette a másik legfontosabb ösztönzője Mártély volt. Mintegy tíz éven keresztül ebben a Hódmezővásárhelyhez közeli kis faluban töltötték a nyarat, az itt készült képei gyökeresen megújították az alföldi zsánerfestészetet. Ábrázolásai színpompás tájékként jelenítették meg a környéket.

 A vidéki közgyűjtemények és jelentős magángyűjtemények ritkán látható alkotásaiból szervezett kiállítás a festő azon időszakát mutatja be, amelyben legjelentősebb alkotásai készültek. Párizsi életképei mellett kivételes válogatás jött össze a feleségéről festett portréiből, melyek közül némelyik Chagall hatását mutatja. A harmincas évek mártélyi képei pedig a magyar népéletkép modernista alapú megújítása miatt érdemelnek figyelmet. A kiállítás a Haas Galériában 2009. november 21-ig volt látható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük