Révay András: Ahol A Vendégek Köszönnek Egymásnak - I. Rész

A Burgenlandi Vendégfogadók és Vendéglátók Egyesülete, valamint a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mintegy négy évig tartó közös programja, a Turizmus határok nélkül, 2013. március 31-vel zárult. Annak érdekében, hogy eredményeik széles körben ismertté váljanak, szakújságírók egy csoportját látogatásra hívták a régióba. (A sorozat második része: http://www.euroastra.info/node/70278 )

Bük, 3400 lakosú kisváros Nyugat-Magyarországon. A városnak négy – történelmileg kialakult településrésze van – mondta el Németh Sándor polgármester. Alsó- Közép- és Felsőbük három kisnemesi falu volt, eredetileg Árpád-kori települések. A gyógyvíz felfedezése után nőtt fel hozzájuk Bükfürdő. A fürdő szerencsés véletlennek köszönheti a létét. Már a 20-as években megkezdett és az 50-es években folytatott kőolajkutató fúrások eredményeként, 1957-ben 1282 méter mélyről 58 fokos víz tört a felszínre egy kukoricaföldön. Néhány „helyi ember" nem hagyta veszni a lehetőséget és évekig addig kilincselt, míg 1962-re sikerült egy medencét építeni és ez új fejezetet nyitott a környék életében. SZOT-üdülők majd szállodák épültek. Utak viszont nem. Minden ellenkező akarat ellenére, a regionális különbségek nőnek, ma azt látjuk, hogy Magyarországon zömében olyan beruházásokat támogatnak, ami nem hoz pénzt. Futnak az autópályák Kelet felé a semmibe, miközben a fürdővárosaink jószerint elérhetetlenek. A Bükfürdőre vezető utakhoz évtizedek óta nem nyúlt senki, itt – ott katasztrofális állapotban vannak. Pedig az országban az első, nemzetközi minősítésű golfpálya is itt jött létre 1991-ben.

A lassan már világhírűvé váló fürdői mellett a város komoly előnye, hogy környezetében nincs ipari üzem, ezért a levegője nagyon tiszta. A település lényegében az idegenforgalomból él. Az ebből származó adóbevételük eléri a 250 millió forintot. Az állam minden egy forint után még 1,50-et ad, így mintegy 660 millió forinttal gazdálkodhatnak, de a város ennél többet költ idegenforgalmat segítő beruházásokra. Az új Polgármesteri Hivatal épülete tavaly decemberben készült el, tanácsterme egyben a házasságkötő is. A Művelődési Központ a sportközpont és a könyvtár feladatait is ellátja. Programjai megfelelnek a helyi elvárásoknak, másrészt viszont igyekeznek az itt pihenő vendégek számára is vonzó kínálatot nyújtani. Figyelembe veszik a külföldről érkezők számát és kihasználják, hogy a zene, a tánc nemzetközi, nem igényel nyelvtudást. Ugyancsak decemberben készült el a műfüves, a FIFA szabályainak is megfelelő futballpálya, így a város külföldi csapatok edzőtáborozására is alkalmassá vált.

A Hivatal épületével szemben áll a végső pusztulástól megmentett, eredeti formájában helyreállított Kóczán-ház, a helyi suszter egykori vályogfalú lakóháza. Különös gonddal újították fel, nemcsak a falakat és a borított gerendás födémet, hanem a külső-fűtős cserépkályhát, a mászókéményt és a vasalatokat is az eredeti mintájára gyártották újra. Napjainkban kézműveskedés, tojásfestés, gyermekeknek játszó együttesek, bábszínház, a „Csintekerintő játszóház" helyszíne. A külföldi vendég pedig a nyugat-magyarországi, kultúrából kap ízelítőt. Májusban a helyi Pannon-cigányzenekar koncertjére kerül sor, júliusban rendezik meg a Büki-gasztrofesztivált, mely egyben a gyógyborok fesztiválja is lesz. Ugyancsak júliusban zajlik majd a magyar és a balkáni népzene különböző képviselőinek találkozója, az Etno-folk Fesztivál. Szeptemberben a hagyományőrző Szent Mihály Nap rendezvényén kézműves kirakodóvásár, főzőverseny és a Muzsikás Együttes erdélyi népzenekoncertje zárja a nyarat.

Kelemen Ibolya Katalin, a négycsillagos Répce Gold Hotel igazgatója mindig azt tanítja a munkatársainak, hogy egy szállodában akkor érzi magát jól a vendég, ha tiszták a szobák, kényelmesek az ágyak, jó ételt adnak és a személyzet barátságos. Ennek a szállodának – a gyógyvízen kívül – éppen a családiassága a legnagyobb vonzereje. Nemcsak a dolgozó köszön előre a vendégnek, hanem még az ismeretlen vendégek is köszöntik egymást. A magyarokon kívül csehek, osztrákok, németek, legújabban pedig már oroszok is jönnek az egyre népszerűbbé váló szállodába. Itt ugyanis minden korosztály megtalálhatja az igényeinek leginkább megfelelő elfoglaltságot, akár gyógyulni vágyik, akár csak kikapcsolódni.

A feltételeket rangsorolni nehéz, de azzal talán mindenki egyetért, hogy egy szálloda megítélésében a konyha döntő szerepet játszik. Bánszky Péter konyhafőnök irányítása alatt, a magyar és a nemzetközi gasztronómia jellegzetes vonásait rakják össze. Így tudnak leginkább megfelelni minden vendég igényének. Aki a magyaros ízeket szeretné élvezni, teheti azt, aki pedig mást szeretne, annak sem kell csalódni. A külföldiek is megtalálják a „jó kis hazait". Mindemellett természetesen alkalmazzák a legmodernebb konyhatechnológiai eljárásokat is, mint amilyen például a vákuum alatti, alacsony hőmérsékletű hőkezelés, a mostanában oly divatos sous-vide ételkészítés. Ugyanakkor nem felejtik el a tájra jellemző ételeket, mondjuk a burgonyából, lisztből, pirított hagymával készült dödöllét. A Vas megyei különlegességek, a vadhúsok sem hiányzanak a kínálatból.

Ha pedig már valaki túl van egy vadhúsos vacsorán, a legjobban teszi, ha helyet foglal a kőszegi borász, Láng József egyik borkóstolóján. A „rejtőzködő borvidék" – a kőszegi, nem nagyon ismert másfelé, pedig a borai megérdemlik a népszerűséget. A család bortermelő hagyományai a német ajkú dédszülőkig nyúlnak vissza, mai nyolchektáros területük – kőszegi viszonylatban – az egyik legjelentősebb szőlőbirtok. A Soproni Borvidékre jellemző, főleg vörösbort adó fajtákkal foglalkoznak, Kékfrankos, Baluburger, Zweigelt, no meg egy hungarikum, a Bíborkadarka adja a termés zömét. Mutatóban azért néhány fehér, Rizlingszilváni, Chardonnay is akad. Boraikat az évszázados családi hagyományoknak megfelelően készítik, az erjedés spontán, nem használnak élesztőt. Érdemes megjegyezni, hogy a gyógyhatásáról mostanában egyre ismertebbé váló resveratrol tartalom az ő boraikban különösen magas.