Bár az állításnak mindkét szava külön-külön igaz, az így sugallt logikai összefüggés már nem. Az aranyérem nem a képviselőségért járt – no de ne vágjunk a dolgok elébe!

 

 Bár az állításnak mindkét szava külön-külön igaz, az így sugallt logikai összefüggés már nem. Az aranyérem nem a képviselőségért járt – no de ne vágjunk a dolgok elébe!

Azt sem mondhatjuk, hogy minden korábbinál nagyobb sikerrel zárult az idei SzeptEmberFeszt a XVIII. kerületben, a Bókay kertben, ugyanis a rendezvény már évek óta Budapest legnépszerűbb gasztronómiai fesztiválja. Az egyik év a másikkal nem összehasonlítható, talán a leghelyesebb, ha azt mondjuk: egyik jobb, mint a másik! A meghirdetett „nulla tolarencia" jegyében most láthatóan sokkal kevesebben jöttek autóval, talán ezért is volt feltűnő, hogy már a Határ útnál, az 50-es villamos végállomásánál rengetegen kérdezték egymástól: hol is kell majd leszállni a SzeptEmberFeszt-hez. Így a rendezvényről szóló beszámolót mindjárt két jó tanáccsal is kezdhetjük.

Az egyik a rendezőknek szól: tegyenek ki egy felvilágosító táblát a Határ útnál is. A másik a BKV-nak. A villamosról a Városház utcánál kell leszállni, ilyen nevű megállót viszont a kocsikban, a menetrend táblán hiába keresünk. Ott Thököly utca van. Ám halljunk csodát: az automata ismertetőhang nemcsak, hogy működik, mondja is a Városház utcát! Szóval ki kellene javítani a nyomtatott megálló-listát.

 A helyszínre érkezőt valódi népünnepély hangulata fogadta. A nagyszínpadon az „Éneklő szakácsok" bíztattak: „Hogyha ízlik a marhahús, egyél csak, van még szárnyas, sertés, birka, ha és vad." Több se kell nekünk! Induljunk és nézzünk körül, mi rotyog a bográcsokban. Az már az első pillanatban is látszik, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Megszámlálhatatlan helyről száll a füst – és az étvágygerjesztő illat, elég nehéz lesz választani.

Még mielőtt az első helyszínhez megérkeznénk, utunkba esik Magyarország legjobb pálinkájának készítője. A Bolyhos Pálinkafőzde Újszilvásról valóban nagyszerű italokat hozott magával. Ágyaspálinkájuk méltán érdemelte ki a megtisztelő címet és ha belegondolunk, hogy a „pálinka" szó használatát az EU csak Magyarországnak engedélyezte, akkor ami nálunk a legjobb, az egyben a világ legjobb pálinkája is. Így már érthető, miért is áll folyamatosan sor a kiadó-pultjuk előtt.

 A rendezők az idén az éttermek számára egy külön területet adtak, így a közönség egy kis helyen különleges falatok egész sorából válogathatott. Fülelve a sétálók közötti beszélgetésre, gyorsan kiderült, hogy leginkább a budapesti Firkász kávéháznak sikerült magára irányítani a figyelmet. Konyhafőnöke – és egyben egyik tulajdonosa is – az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend tagja, Bíró Gyula, bivalypörköltet készített, erdei gombával. A húsért személyesen ment a Hortobágyra – ott még ridegtartásban élnek bivalyok – az ízesítéshez rókagombát, földtúró galambgombát, kakukkfüvet használt, természetesen házi paprikával adta meg a színét és egy kis Cabernet Sauvignon sem hiányozhatott az ételből. Híre is ment hamar, hogy itt nem a mindent elnyomó csípős paprikát, hanem a hús valódi ízét érezheti, aki ezt kóstolja meg.

Bár mi csöppet sem siettünk, akadt, aki igen. Megkezdődött már a polgármesterek főzőversenye és közben más versenyhez is szólították a városrészek első embereit. A politika hosszútáv-futás, itt viszont rövidtáv-futásban mérték össze képességeiket, ráadásul egy lézeres sebességmérő előtt. A műszer csalhatatlan tanúsága szerint Mihály Sándor, Tiszafüred polgármestere volt a leggyorsabb: 22 km/óra sebességet ért el! Várta őt a bogrács és a benne rotyogó ételt itt nem tekinthettük doppingnak. A győzelme tehát érvényes. Mint később kiderült, érdemes volt sietnie, nehogy valaki belekontárkodjon az ő főzőtudományába. A polgármesterek főzőversenyét ugyanis Tiszafüred csapata nyerte – no nem hallal – pacalpörkölttel!

 Mire Újbuda polgármestere, Molnár Gyula visszaért a bográcsához kakaspörköltje már majdnem el is fogyott. Emlékezett rá, hogy tavaly is majdnem így járt. Az idén az étel fiatal kakasokból készült, egy centiméteres sarkantyúval, amit természetesen kidobtak, mert azt nem szabad belefőzni a pörköltbe. A valódi ízt úgyis a fűszerezés adta, itt a legfontosabb alkotórész a lestyán volt. Mindent a helyszínen készítettek, semmit nem hoztak előkészítve magukkal és csak természetes anyagokat használtak, mesterséges ízfokozók nélkül.

A SzeptEmberFesztnek magas rangú külföldi vendége is volt. Dr. Gurmai Zita meghívására meglátogatta a fesztivált Helmuth Kuhne, Észak-Rajna-Wesztfália képviselője az EU Parlamentjében, aki az Unió Külügyi Bizottságnak és a Védelmi – Biztonsági Bizottságnak is tagja. Ugyancsak résztvevője annak az állandó küldöttségnek, amelyet az EU az USA Kongresszusához delegál és évente egyszer Európában, egyszer pedig Washingtonban tárgyalnak. Sok, különféle rendezvényen vett már részt a világban, de amit itt látott arról bátran kijelenthette, hogy az egyik legkellemesebb.

 Felesége és dr. Gurmai Zita társaságában – aki egyben a fesztivál védnöke is – felkereste a Firkász kávéház pavilonját és megkóstolta a bivalypörköltet is. Utána az volt a véleménye, hogy ideje volna megalakítani az Ételek Európai Unióját, ahol Olaszország és Franciaország mellett Magyarországnak is biztosan az elnökségben van a helye. A SzeptEmberFeszt sokkal barátságosabb rendezvény, mint elődje, a müncheni Oktoberfest. Itt ugyanis az emberek jót esznek, jól szórakoznak, míg a híres sörfesztivál inkább csak az ivásról szól.

Míg szombaton a polgármesterek, vasárnap a rendezvény második napján, a „honanyák", a magyar Országgyűlés képviselő női álltak a bográcsok mellé. Béki Gabriella (SZDSZ) kétféle lecsót főzött. Alapja mindkettőnek azonos volt: húsos császárszalonna és füstölt szalonna sok hagymával – csak az ízesítésük különbözött. A Csabai lecsó fő alkotórésze természetesen a csabai kolbász volt, míg a Parlamenti lecsó – érzékeltetve az ottani hangulatot – csabai csípős kolbászt, hegyes paprikát, fokhagymát rejtett magában és még az Erős Pista is segített egy kicsit. Adott is rá a zsűri egy ezüstérmet.

Az ám, a zsűri! Róluk még nem esett szó, pedig kettő is volt belőlük. A társadalmi zsűrinek például dr. Nagy János altábornagy, a VPOP országos parancsnoka és dr. Lomniczi Zoltán, a Legfelső Bíróság korábbi elnöke is tagja volt. Így aztán könnyű volt bíráskodni. A Nemzeti Gasztronómiai Társaság alelnöke, Németh József viszont a szakmai zsűri munkáját irányította és fogta össze. Amikor a versenyműveket értékelték, a szigorúan befolyásolás-mentes döntések záloga az volt, hogy nem tudták kinek az étele kerül eléjük. Mindössze egy számot ismertek és csak a legvégén azonosították a versenymunkák számát a készítőkkel.

 Maguk is meglepődtek, amikor kiderült, hogy éppen a fesztivál egyik szellemi motorja és mozgatója, dr. Gurmai Zita „művét" találták a legízletesebbnek. Pedig igazán egyszerű és olcsó ételt volt. Tarkabab, virsli, kolbász, paradicsom és paprika került a bográcsba, az aranyérem pedig az alkotójához. Így lett belőle aranyérmes képviselő!

Nem volt szomorkodásra okuk a többieknek sem, számos különdíj is gazdára talált. A színpadokon pedig közben egymást váltották a zenekarok, így nem csoda, ha a kitűnő fesztivál-hangulat megmaradt, egészen a késő éjszakáig.

(fotó: Kovács Krisztina)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük