Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné 1916. december 30-i megkoronázásának századik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bár az eredeti tárgyi emlékekből – érthető okból – viszonylag kevés maradt meg, a kiállításon – március 19-ig – fontos dokumentumokat láthat a közönség.

Az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné 1916. december 30-i megkoronázásának századik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bár az eredeti tárgyi emlékekből – érthető okból – viszonylag kevés maradt meg, a kiállításon – március 19-ig – fontos dokumentumokat láthat a közönség.

A kiállítás egyrészt feleleveníti a magyar király koronázásának hagyományait, szimbolikáját, a trónöröklés problémáját, a szereplők sokszor tragikus sorsát, másrészt emlékeztet az első világháborúban már két éve hadviselő félként résztvevő Osztrák-Magyar Monarchia háborús mindennapjaira. Az a kettősség, amely a több frontos, modern háborút vívó ország és az uralkodói hatalom reprezentációját szolgáló tradicionális ceremónia között feszül, bizonyos elemeiben már az 1916-os koronázási ünnepségen megjelenik. Az előkészületek során a gróf Bánffy Miklós irányításával dolgozó rendezők például katonai járműveket voltak kénytelen igénybe venni a díszletek szállításához. A pompás ünnepségről fennmaradt dokumentumok – és főleg a rengeteg fénykép – ma is segít felidézni a rendezvény csillogó látványvilágát és háttérbe szorított ellentmondásait.

A Habsburg ház és Magyarország viszonya az elmúlt évszázadokban igen ellentmondásos volt, de a végére kiegyensúlyozottá vált – állapította meg a kiállítás megnyitásakor Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Az utolsó magyar király sorsa azonban mégis a feledés lett. Igen rövid uralkodás után távozni kényszerült és attól kezdve sok szó nem esett róla. Az első világháború végén összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Az 1916-ban megkoronázott császár és király, Habsburg IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, majd 13-án magyar királyi jogainak gyakorlását. Károly nyilatkozatban mondott le a magyar ügyekben való részvételről és elismerte a döntést az új magyarországi államformáról. A nemzetgyűlés 1920. február 27-én az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét és Horthy megválasztásával létrejött a király nélküli királyság. Horthynak jó oka volt, hogy a királyt elfelejtesse és ugyanez mondható el az őt követő Rákosi és Kádár rendszerről is.

A kiállítás egyik kurátora, Gödölle Mátyás egy fontos szempontra világított rá. Az utolsó magyar király megkoronázását súlyosan befolyásolta, hogy háborús körülmények között kellett megrendezni. Alig egy hónap volt a ceremónia előkészítésére, a felhasznált drapéria egy részét rekvirálni kellett, mert nem volt elég kárpit az országban, a díszlet felépítésében pedig orosz hadifoglyok is részt vettek. A kettősség, hogy egy több százéves hagyományt kellett nagy pompával megjeleníteni háborús viszonyok mellett, erősen korlátozta a lehetőségeket. A kiállítás első termében az előkészületeket mutatják be. Ferenc József halála után fontos volt, hogy még abban az évben megkoronázhassák az utódját. A koronázás napján, az eseménysor ceremoniális bemutatására szolgálnak a második teremben látható tárgyak. Itt áll a két valóban eredeti trónszék, több díszruha – sajnos nem a királyi páré. De itt van az a trónkárpit, amit még Mátyás király csináltattatott, és amit a koronázásra az Erdődy család kölcsönzött a Mátyás templomban tartott ceremóniára.

A kiállításon látható olyan dokumentum is, ami gondolkodásra készteti a nézőt! Horthy Miklós szerepéről mind a mai napig viták folynak, emberi tulajdonságait, vezetői képességeit sok kutató más-más szempontok alapján értékeli és egymásnak gyakran ellentmondó eredményekre jutnak. Most látható egy levél, amit a király írt 1920. május havában – hibátlan magyarsággal – Horthynak. Érdemes belőle szó szerint idézni: „Az ország egyesítésének és további consolidálódásának érdekében a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között, mentől előbb, lehetőleg még az év folyamán kezembe kívánom venni és kérem, hogy bölcs belátásával jelölje meg azt a pillanatot, amely a legalkalmasabb arra, hogy trónomra visszatérjek (…) kérem, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérésemet…" Azt ma mindannyian tudjuk, hogy e hűség és odaadás megnyilvánulásaként Horthy 1921. október 20-án fegyverrel fordult szembe azzal a királlyal, akire felesküdött és ezen esküje alól senki nem mentette fel! Sokan mondják, hogy a későbbi nyilas puccs résztvevőinek ezzel önmaga mutatott példát esküszegésre.

A bizonyára még további vitákra okot adó levél bemutatásán kívül azért vannak a kiállításnak egyéb érdekességei is – hívta fel a figyelmet a másik kurátor: Tomsics Emőke. A koronázás volt ugyanis az első olyan fontos történelmi esemény, amiről nagyon komoly filmes dokumentáció maradt fenn. Abban a korban már az amatőr fényképezés is elterjedt, azt várhatnánk, hogy óriási mennyiségű amatőr fotó készült. Nem így történt. A háborús helyzetre hivatkozva megtiltották a fényképezést, kizárólag néhány újság és a hivatalos haditudósítók kaptak engedélyt fényképezésre a vár területén. Ugyanekkor viszont a legelső hosszú híradófilm a koronázásról készült. Két filmes cég, az UHER és a Kino-Riport is forgathatott és a felvételek külön érdekessége, hogy az egyik rendező az a Kertész Mihály (Michael Curtiz), aki Casablanca című filmért 1942-ben Oscar-díjat vehetett át. A két filmet most összedolgozták, magyarázó feliratokkal ellátott, kronológiai rendbe szerkesztett kritikai változata a kiállításhoz készült, csak itt, egy külön teremben látható. A kiállításhoz kapcsolódóan a Múzeum változatos, minden korosztályt megszólító programsorozatot hirdet. Január közepétől szombatonként kurátori tárlatvezetések, máskor könyvbemutatók, filmvetítések várják a látogatókat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük