Egy kis felújítás után ismét megnyitotta kapuit a Zwack Múzeum és Látogatóközpont. Tíz borász, több mint 30 féle bor és az idei karácsonyi Zwack Open vendégei találkozhattak egymással, hogy a kóstolgatás, beszélgetés során eldönthessék, ki-ki melyik palackot látná majd legszívesebben az ünnepi asztalon?

Egy kis felújítás után ismét megnyitotta kapuit a Zwack Múzeum és Látogatóközpont. Tíz borász, több mint 30 féle bor és az idei karácsonyi Zwack Open vendégei találkozhattak egymással, hogy a kóstolgatás, beszélgetés során eldönthessék, ki-ki melyik palackot látná majd legszívesebben az ünnepi asztalon?

A Bussay Pincészet Zalában, a hármas határ közelében, Csörnyeföldön található. A hét hektáron zömmel fehér fajtákat termelnek, de vannak kékszőlőik is. A karácsonyi bemutatóra hoztak Traminit, Szürkebarátot, Pinot Noirt és Csókaszőlőt. Míg az első három név a borfogyasztók számára ismerősen cseng, a negyedikről nem mondható el ugyanez. Ez a kékszőlő fajta őshonos volt a Kárpát-medencében, de sajnos kihalt. A pincészetet 1989-ben megalapító dr. Bussay László viszont találkozott vele a régi szőlők megmentésével foglalkozó, kiváló borász, Szentesi József birtokán. A fajta több odafigyelést igényel, veszői vastagabbak, a metszés nehezebb. Zalában a csapadék vagy sok, vagy nagyon sok, de ez a szőlő jól bírja, mert vastagabb héjú, nem túl lédús. Nevezik „kádkongató"-nak is, mert kevés levet ad, a húsa kocsonyás. A fürt nagy, de a bogyók lazán állnak, rothadásra kevéssé hajlamos. Bora határozottan meggyes, cseresznyés illatú, intenzitása az évjárattól, a hordós és palackos érleléstől függ. A Pinot Noirnál testesebb, de nem tartozik a nehéz borok csoportjába. Ezért nem annyira az ételekhez, mint inkább a hangulathoz illően ajánlható

Egerben nyugodtan várhatják a karácsonyt, hiszen nagyon jó éven és összességében egy nagyon jó szüreten vannak túl. Bolykiéknál a késői érésű fajtáknak is kedvezett az idő. A közönség pedig szintén örülhet, hiszen december elején mutatkoznak be a 2015-ös borokkal, így annak is lesz mit a fa alá tenni, aki Bolyki János munkásságának a hódolója. A kóstolón 2015-ből az Indián Nyárral, a Bikavérrel és a Bolyki Merlot-val találkozhattunk. Új évjáratú Bikavérük gerincét a Kékfrankos adja (40%), mellette még 25 % Merlot, ugyanennyi Cabernet Franc, valamint némi Blauburger, Zweigelt és Portugieser rejtőzik a palackban. Összetétele fűszerességet, gyümölcsösséget garantál, így sokféle – inkább könnyedebb – ételhez illik a bor. A Karácsony alkalom a kellemes családi összejövetelre, ahol ez a tartalmas, nem túl nehéz vörösbor a beszélgetésekhez is kiváló társ lehet. Már most látszik, hogy a borkedvelő közönség gyorsan felfedezte magának, külföldön is nagyon keresik. Legalább ennyire különleges lett az „Indián nyár", mely minden évben a legesleggyümölcsösebb vörösborok házasítása! Kékfrankos, Kékoportó, Blauburger, Merlot együttese, mely hasonlít a Bikavérhez, de a hangsúlyok mások. Igazán „jól iható" bor kerekedett ki belőlük.

Ha valaki a Pfneisl Pince borát teszi az asztalra, ne lepődjön meg, ha azt kérdezik tőle: „Szabad egy táncra?" A Tango-t még a szüleink nevezték el – árulta el róla Katrin Maria Pfneisl. Merlot, Cabernet Sauvignon és Shyraz házasítás, melyben a lágyabb Merlot a nőt ábrázolja, a testesebb Cabernet jeleníti meg a férfit, a Shyraz pedig fűszerességével a szenvedélyt idézi. Az asztalra viszont az „Újra együtt" Kékfrankost ajánlanák, ez nevében is a Karácsonyt idézi. Húszéves ültetvényről szüretelték és a friss bort három hónapig használt barrique hordóban érlelték. De jól illik mellé a „Távoli világ is". Ez utóbbi, a nővérem, Birgit életéről szól – folytatta a történetet Katrin – ő bejárta a világot. Dolgozott Chilében, Argentínában, Új Zélandon, Ausztráliában, Kaliforniában, Olaszországban, megismerte az ottani szőlőfajtákat. Ötöt meg is rendeltünk, Fertőrákoson telepítettük, és a „Távoli világ" lett az eredmény. Ez az ő életrajza, palackba zárva. Mindegyik szépen beérik, gond csak a Malbec-kel van, ugyanis az őzek is nagyon szeretik!

Körülnézve a karácsonyi Zwack Open kínálatában, azt láttuk, hogy a Gere Pincészet hozta a legtöbb bort a bemutatóra. Nyolc palackból álló tekintélyes borsorral jöttek. A nagy klasszikusok – Solus (2009) és Kopár (2012) – mellett kóstolható volt a 2013-as Athus Cuvée, valamint a Phoenix, szintén ebből az évjáratból. Roséból már az idei, míg a fehér Friciből a 2015-ös, de a Cabernet Sauvignon Barrique (2012) is helyet kapott az asztalon. Villányban az idei év ugyan nehéz volt, de biztató, nagyon szép borokra lehet számítani 2016-ból. Villányban a klasszikus borok a „hétköznapok jó bora" csoportba tartoznak. Könnyedek, a tannin nem uralkodik bennük. Van mellettük egy prémium kategória, a Sauvignon, a Shyraz, no meg a valóban „alkalmi" borok, mit a Kopár és a Solus. Ezeket a borkedvelők már jól ismerik, ám számukra is új lehet a Phoenix, mely az első Weninger – Gere borok közé tartozik. Neve – a madárra utalva – Villány felemelkedésére céloz. Hogy próbáljunk valamit kihozni ebből a borvidékből! Franz Weninger és Gere Attila közös elképzelése, hogy a vidékre jellemző fajtákból megfelelő arányokban, évjáratról évjáratra – kategóriaként létrehozva töltenek palackba. Eleinte Kékfrankos, Portugieser és Cabernet Sauvignon adták az alapját. Később tevődött hozzá egy kis Pinot Noir, most pedig Shyraz, Merlot, Sauvignon Franc is van a tipikus Villányt bemutató házasításban. A legtöbbekhez akar szólni.

Az időjárás enyhén szólva sem volt kegyes a Balaton északi partján. Az országos tavaszi fagyra itt még egy hatalmas jégverés is jött július közepén. A Figula Pincészetben ráadásul sokáig kivártak a szürettel, hogy minél szebb szőlőket szedjenek, de akkor meg a seregélyekkel gyűlt meg a bajuk. Ennek ellenére összeraktak egy hatszereplős, dűlőszelektált Olaszrizlinget 2015-ből, aminek az igazi érdekessége, hogy hat különböző dűlőből, ugyanabból az évjáratból, ugyanabból a fajtából, ugyanolyan borászati munkával készültek, és így kaptak 6 teljesen különböző bort. Az oka pedig mindennek az, hogy arrafelé nem hogy községenként, de községen belül, dombonként mások a talajviszonyok. Ezeket a dűlőket a saját, eredeti ízeiben kívánták bemutatni, mert olyan intenzíven hordozzák az ásványos jegyeket, hogy a laikus számára is nyilvánvaló: a hat bor különböző! Nagyon izgalmas sor lett ebből – még nincs is kereskedelmi forgalomban – ennek most az egyik szereplőjét, a Sóskút Olaszrizlinget el is hozzák a Zwack Openre. A mészkőbánya alatt fekvő, rendkívül kötött talajról származó bor utóíze kifejezetten sós. Annyira testes, hogy megdönti a régi, rossz beidegződést, mely szerint vörös húshoz vörös bort, fehér húshoz fehéret kell adni. Nyugodtan adható, borjú-, bárány-, kacsahúsból készült ételekhez, roston sült harcsához, akár még töltött káposzta mellé is!

A karácsonyi asztal sokak szerint elképzelhetetlen tokaji bor nélkül. A karácsonyi Zwack Open látogatói szerint halételek mellé leginkább a száraz Furmint – mind a Birtok Furmint, mind pedig a Betsek Furmint – akár még az Izabella utca, ami egy tokaji Pinot Noir különlegesség ajánlható, bár ez vadhoz őzgerinchez, vadas nyúl mellé is jól illik. Bátran elengedhetjük a fantáziánkat a tokaji borokkal, mert véres hurkához próbálták már a 6 puttonyos Tokaji Aszút – és nagyszerűen bevált! Sütőtök vagy éppen roséra sütött kacsamell párja lehet a Mylitta, 5 puttonyos Aszú és a kacsamáj, libamáj, 6 puttonyos Aszú és a gorgonzola vagy bármely más pikánsabb kéksajt lehetnek igazán jó barátok. Ezen a bemutatón debütált a 2015-ös Betsek Furmint – júliusban került palackba. Szép, könnyű évjárat volt, igazán kedvezett a Furmint számára. A legidősebb, több mint negyvenéves ültetvényről szüretelték, mindössze két hordónyi, 621 palack készült belőle, mert alacsony, összesen egy kilogrammnyi tőketerhelést alkalmaztak. Ez mutatja meg legjobban, hogy mennyire „furmint" egy ilyen Furmint.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük