cimlap Először 1998-ban adta ki a Móra Kiadó. Pár hónappal ezelőtt, 2007 novemberében a Gabbiano jelentette meg újra. Érvényességét az évek nem csökkentették, a gimnazisták valószínűleg ma is úgy élnek, mint tíz évvel ezelőtt. Akinek olyan korú gyermeke van, olvassa el ezt a könyvet.

 

cimlap Először 1998-ban adta ki a Móra Kiadó. Pár hónappal ezelőtt, 2007 novemberében a Gabbiano jelentette meg újra. Érvényességét az évek nem csökkentették, a gimnazisták valószínűleg ma is úgy élnek, mint tíz évvel ezelőtt. Akinek olyan korú gyermeke van, olvassa el ezt a könyvet.

Felszeghy CsabaA szerző, Felszeghy Csaba, 1968-ban született, négy gyermek édesapja. Újságíróként dolgozik a Magyar Rádióban, eddig három regénye jelent meg. Első könyve, a Törökinduló, egy gimnáziumi zenekar, a zenészek, tehát a gyerekek, az osztálytársak története. Nagy valószínűséggel kulcsregény, hiszen – figyelembe véve az író életkorát – saját gyerekeiről aligha írhatta. De ez nem is érdekes. Sokkal fontosabb, amit a mindvégig névtelen főszereplőről megtudunk. Apró drámák, vesztet és nyert csaták, kis és nagy(?) szerelem, osztálytársak, szülők, tanárok, mindezek tetejébe a zenekar, a Törökinduló.

„Nem tudom, de valahogy mindig is szerettem a zenét." – kezdődik a könyv, és így is folytatódik, végig egyes szám első személyben. Sosem tudjuk meg, ki a főhős, csak sejtjük: talán mégis az író maga. A gyanúnkat megerősíti, hogy bár lusta, hanyag és rossz tanuló az, akivel dolgunk van, időről-időre meglepően érett gondolatai vannak. Olykor líraiak. Egy hegedűszó hallatán elfogja a vágy, hogy valami hasonló szépet alkosson. Máskor viszont figyelemre érdemes, filozófiai magasságokba emelkedik: „…ebben a pillanatban már tudtam, hogy mit kell csinálnom. Eddig is tudtam, csak valahogy idáig nem mertem belevágni. Pedig azokba a dolgokba, amelyekbe nem merünk belevágni, csak egy megoldás van: bele kell vágni."

Nem hiányzik a pedagógia, pontosabban az önismeret sem. Mert amint a főhős eldönti, zenekart alapít – és meg is teszi az első, döntő lépéseket, máris leszögezi, természetesen önmagáról: „Azzal a kamasszal, aki képtelen rajongani bizonyos dolgokért, azt hiszem, igen nagy baj van."

Szülők! Tessék ezt nem szem elöl téveszteni!

Elkezdődik a zenekar története, ami szét nem választható az osztályban, az iskolában zajló eseményektől. A tanárok között nincs egyetlen elviselhető figura sem. Az osztálytársak között is csak kevés. A szülők – idegenek, mintha egy másik bolygón élnének. Felbukkan egy lány, távoli, megközelíthetetlen iskolatárs, akiről nagyon jó ábrándozni, de a folyosói kacsingatásoknál több sehogyan sem akar összejönni. Amíg el nem érkezik a nagy házibuli! Az első beteljesült szerelem, szépen, finoman megírva és itt megint csak arra gondol az olvasó: talán a maga, dédelgetett első éjszakájának állít ily módon emléket a szerző.

A diákzenekar egyre sikeresebb, a tanárok egyre vaskalaposabbak lesznek. Az egyik szerelem múlik, de jön a másik, ami meghozza az újabb felismerést: „Amint ott ültünk és csókoltuk egymást a vörösbor meg a rántott gombafejek fölött, azt hiszem, végérvényesen elkezdődött az életünk."

A karcsú kötet utolsó oldalán a történet nem zárul le. A zenekar, a Törökinduló, él, működik, játszik tovább és egyszer talán még azt is megtudjuk – majd egy másik könyvből – ki volt az alapító és mi van most vele.

Felszeghy Csaba

Törökinduló

ISBN 978-963-87044-8-1

Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft.

Budapest, 2007 november

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük