Révay András: Ez Egy Teenager Díj

Először 2001 májusában adták át, előbb tíz, majd tizennégy kategóriában. Jellemzője, hogy pénz nem jár vele, mégis igen nagy becsben tartják. Bár nemcsak a film, hanem a művészeti élet más területére is vonatkozik, mégis egyre többen nevezik a „Magyar Oscar"-nak.

Nagyszerű művészek, művészetkedvelők találkoztak a Gundel étterem Erzsébet termében, hogy együtt ünnepeljék a magyar kultúrát – állapította meg Korcsmáros Nóra főszervező. A legelső átadás óta már 148 Gundel Művészeti Díj talált gazdára, melynek rendszere 2010-ben teljesen megújult. Addig pályájuk csúcsán járó művészek kapták a díjat, azóta pedig – az egy Életmű-díj kivételével – a pályakezdő fiatalok kerültek előtérbe. A korábbi egyetlen kuratóriumot hat neves, szakmai zsűri váltotta fel. A szakáganként kéttagú kuratóriumokhoz elnökként minden esetben Szinetár Miklós társul. Valamennyiük célja a fiatal művészek felkarolása, akik elismerésként Botos Péter kisplasztikáját kapják.

Egyéves, komoly munka áll minden egyes döntés mögött – hangsúlyozta Alföldy Tádé, a Gundel Kft. igazgatója. Bár a Gundel már száz évnél is öregebb, a díj pedig még teenager, idén a tizenharmadik évét tölti be, de a száz év is mindig úgy kezdődik, hogy van első, meg tizenharmadik év is. Az étteremnek elhatározott szándéka, hogy a továbbiakban is támogatni fogja ezt az érékes díjat és rajta keresztül a fiatal tehetségeket. Kint, a kertben százéves fák állnak – úgy vigyáznak rájuk is, mint ahogy Gundel Károly más – például művészetpártoló – örökségére.

Azért alakítottuk át a díjat – magyarázta meg a döntés hátterét Szinetár Miklós – mert a fiatalok elég nehéz helyzetben vannak. Nehéz az indulás, szükségük van a segítségre, kell egy kis reklám és ebben sokat jelent a Gundel-díj. Bár sem a zsűrinek, sem a díjazottaknak anyagi előnnyel nem jár, mindössze erkölcsi elismerés, de a nyertesnek rangot ad. Olyan világban élünk, ahol az erkölcsnek, morálnak egyre kisebb az ázsiója. A hétköznapjaink a pénzről szólnak, a morál – bizonyos értelemben – leárazódott. Mivel pedig az élet csupa ellentmondás, a morálnak egy másik oldalról nézve, egyre nagyobb a jelentősége. Minél jobban hiányzik, annál nagyobb az értéke akkor, ha jelen van. Ez a morális plusz pedig – talán – egy kicsit javít a fiatal művészek helyzetén sőt, esetleg az egész társadalom helyzetén is.

A Gundel-díjak sorában évről-évre életműdíjat is kiadnak. A legelsőt Darvas Iván kapta. A zsűrijében ott ül Budapest mindenkori főpolgármestere, mivel ez elismerés a fővárostól is. Minden díj önmagáért beszél, ezért a díjakat nehéz fokozni. Különösen igaz ez Szörényi Levente esetében, ő már életében klasszikusnak számít. Sikerekben teljes és megpróbáltatásoktól sem mentes öt évtized áll mögötte – mondta el Tarlós István főpolgármester, aki – egykori Illés rajongóként – maga is jelen volt a díjazott koncertjein a hatvanas években. Az életpálya első szakasza emlékezetes dalokat őriz, melyek üzenete mindig célba ért. Azután jöttek a nagyobb művek és közöttük is elsősorban az István a király. Szörényi Levente életműve nem elvitatható, de alkalmat ad vitákra és ez jó. Értékét lehetetlen volt devalválni.

A Komolyzene kategória díját Kovács Gergely zongoraművész és Ruszó Alexandra operaénekes kapta. Az ifjú, tizennyolc éves, hat éve a Zeneakadémia Különleges tehetségek osztályának tagja. A művésznő is nagyon fiatalon, 19 évesen került be a Zeneakadémiára, olyan fantasztikus muzikalitású, drámai erejű hangszíne van, ami ötvenévente egyszer születik. Mindketten nagyon nagy jövő előtt állnak. A Színművész kategóriában ugyancsak két fiatal, Kosik Anita és Sándor Péter lett a díjazott. Az ő helyzetüket a kordivat, a „rendezői színház" is nehezíti. Arra ítéli a színészt, hogy ne legyen neve. Csak a társulatának vagy a rendezőjének van neve. A Színház és Filmművészeti Egyetem az idén a BÍÍT című előadást ajánlotta a színművészeti kuratóriumnak. Szinetár Miklós megfogalmazása szerint ebből az előadásból ők ketten „kiragyogtak". Ezért választották őket, mert a színháznak jövője csak akkor van, ha a művészek személyiségek, egyéniségek, nem engedelmes bábuk!

A „sztár-lett" különdíjat minden évben olyan tehetséges művész kapta, aki szinte az egyik pillanatról a másikra vált ismertté, híressé. Most egy olyan társulat tagjai vehették át ezt a díjat, akik nemcsak Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltettek. Ők egy pillanat alatt megmutatták Londonban, mi is a valódi világhír! Idehaza különféle műsorokban unalmas, egyforma utánzatok próbálnak hírnévre vergődni, nevetőgépek, súgógépek támogatásával sem viszik semmire. Szűcs Zoltán és az Attraction Performances Árnyékszínház neve az elmúlt hónapokban bejárta a világsajtót. A legrangosabb angol tehetségkutató műsorban, a Britain's Got Talentben aratott győzelem a világ élvonalába repítette őket. Nem volna baj, ha a hazai hasonló műsorok rendezői elgondolkodnának ezen. A Sztár-lett-díj most a legméltóbb kezekbe került.

A díjak sorában önálló kategóriát képvisel a táncművészet. A zsűri tagjai a Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadását nézték meg 2013. június 10-én, hogy a legtehetségesebb végzős táncosok közül kiválasszák a jók közül a legjobbakat. A húszperces műsort Szakály György, a főiskola rektora állította össze az iskola balettmestereinek, oktatóinak együttműködésével. Bemutattak Dél-alföldi táncokat, részleteket A bajadér című balettből. Végül a kuratórium választása Horányi Adrienn balerinára és Kovács Gábor néptáncosra esett, aki a díj átvétele előtt egy Kalotaszegi legényessel köszöntötte a megjelenteket.

A képzőművészet kategóriában Tőkés Réka, Téli kert című képéért és Magyar Balázs egy kisplasztikáért kapta a művészeti díjat. Mindkét művész érett már egy önálló kiállításra és ha a reménybeli gyűjtők megkérdeznék: honnan lehet tudni, hogy ezek az alkotások jók, mi a bizonyíték arra, hogy ötven, nyolcvan, száz év múlva is jók lesznek, tehát érdemes megvásárolni ezeket? Bár ilyenkor pontos válasz nem adható, annyit mégis el lehet mondani: a legfontosabb a mesterségbeli tudás. De ugyancsak fontos az alkotás szellemisége, hogy milyen gondolatiság van a festmények, szobrok mögött. Végül döntő még, hogy a művészek megtalálják a saját formanyelvet, ami senkivel össze nem hasonlítható. Ennél a két fiatal művésznél mindez együtt van.