Révay András: Három óra a boldogságért

Mindennek ára van, a boldogságért is fizetni kell – ezt jól tudjuk. Bizonyos dolgok pénzben is kifejezhetők, ám ha szerencsénk van, a pénzről akár meg is feledkezhetünk. Most például arról lesz szó, hogy egy heti boldogság csak háromórányi repülőútba kerül!

Mindennek ára van, a boldogságért is fizetni kell – ezt jól tudjuk. Bizonyos dolgok pénzben is kifejezhetők, ám ha szerencsénk van, a pénzről akár meg is feledkezhetünk. Most például arról lesz szó, hogy egy heti boldogság csak háromórányi repülőútba kerül!

A helyszín Egyiptom, azon belül is Hurghada, még pontosabban a Prima Life Hotel a Makadi öbölben. Mindaz, ami most ez után következik, egyetlen mondatban is összefoglalható: az itt nyaralók számára az élet valóban azonos a szálloda nevével – Príma! Vannak persze – remélem sokan – akik az állítás bizonyítására is kíváncsiak, alapozzuk meg tehát ezt a kijelentést! A Kartago Tours által szervezett nyaralásra a Travel Service repülőgépe hajnali kettőkor indul Ferihegyről, pardon, a Liszt Ferenc repülőtérről. Ez bizony egy kicsit kényelmetlen, de – mint látni fogjuk – haszna is lesz. Az első meglepetés már a gépen éri az utazót. A meleg reggeli és a bőséges italkínálat sok tengerentúli járat szolgáltatását veri.

A gép reggel száll le Hurghadában, a szállodáig mintegy félórányi autóbuszozás jön még, így is korán van. A hotel portáján kifüggesztett felirat szerint a szobát csak 14 órakor lehet elfoglalni, ám ezt a portás valószínűleg nem olvasta. Azonnal ad kulcsot, mire felérünk, már a csomagjainkat is hozzák, egy könnyű reggeli, egy kis kávé az étteremben – és tíz órakor már a tengerben is vagyunk. Ebben a szállodában – ellentétben sok más üdülőhellyel – a vendég nem érzi úgy magát, mint egy kaptárszerű turistaraktárban. A épületek kétemeletesek és amelyik szoba nem tengere néző, onnan az átlátszóan tiszta, világoskék színű vízzel telt medencékre lehet látni. Van belőlük több. Sekély és lassan mélyülő az úszóknak. Gyermekmedence az egészen piciknek, egy másik a valamivel nagyobbaknak, különféle csúszdákkal.

Ez van bent, és ott van még a tenger, ami – nevével ellentétben – nem vörös, hanem kék! Néhol sötét, tintakék, máshol türkizes, egészen világos, beljebb, hajóról nézve szinte fekete. A turistát tehát csalódás éri, amikor először megpillantja, ám valószínűleg ez lesz az egyetlen csalódás, ami egyiptomi kirándulása során éri. A tisztaság szembetűnő, állandóan takarítanak. A medencék környékét és a tengerparti strand területét egész nap rendben tartják és ez szemlátomást hat a vendégekre is. Ők sem nagyon szemetelnek. A tengervíz kristálytiszta, teljesen átlátszó, mentes mindenfajta hordaléktól, az alja homokos. A víz csak nagyon lassan mélyül, felnőtteknek is sokáig csak térdig ér. Felügyelet mellett az egészen kicsi gyerek is bátran bemerészkedhet, mivel errefelé nincs sem tengeri sün, sem bármiféle más, veszélyes állat a vízben.

Van viszont – már a parthoz egészen közel – néhány koralltelep. Körülöttük százszámra a legkülönbözőbb fajta, és színű hal, a kétcentistől a kétkilósig. Ártalmatlanok, kíváncsiak, barátságosak. Van, aki csak gumimatracról szemléli őket, a többség viszont inkább sznorkellezik. A sós, olykor csak másfél méteres vízben könnyű akár félórákig is lebegni, a pipán keresztül venni a levegőt és lassú mozdulatokkal, lustán továbbúszni, gyönyörködve a búvárszemüveg előtt centiméterekkel elúszó halak színes játékában. Ez a tökéletes, a semmivel nem hasonlítható béke és nyugalom, a teljes kikapcsolódás. Mindez folytatódhat a vízparton, ahol nem kell harcot vívni a napágyért, van belőlük jócskán. A parti bárokban mindig hideg a sör, figyelmes a kiszolgálás.

A magyar turista külföldön arról híres, hogy szereti a hasát. Panasz az ellátásra most sem lehet: „all inclusive" és ez itt szó szerint érthető. A választék a nap minden szakában bőséges, a három főétkezésen kívül a nagyon korai reggeli, délelőtti, délutáni és éjszakai „csipegetés" valamint korlátlan italfogyasztás tartozik bele. A minőség kifogástalan, a fogyasztási kedvnek csak a befogadóképesség – no meg a józan ész szabhat határt. Tessék elképzelni azt a családot, ahol a gyerek(ek)nek azt mondják: annyi fagylalt ehet, és annyiszor, ahányszor csak akar. Nem lesz vele gond egy hétig, az bizonyos. Persze van, amivel vigyázni kell! Szigorú szabály, hogy csak palackozott vizet igyunk, a fogmosáshoz is azt használjuk, a helyi vízzel való érintkezést tökéletesen zárjuk ki. Vonatkozik ez a frissen mosott zöldségfélékre, salátákra is. Jó hír viszont, hogy a jégkockát palackos vízből készítik és a fagylalt is import, gyári. Mindkettőt bátran fogyaszthatjuk.

Az arab személyzet udvarias. Jó az emlékezetük. A barátságos vendéget megjegyzik, napok múlva, másik helyen is felismerik, viselkedését hasonlóan viszonozzák. Az európai animátorok – köztük egy magyar is – állandóan, mindenhol jelen vannak. Napközben vízitornát, röplabda és vízilabda csatákat szerveznek, este zenés műsorokat a „bulizós" kedvűeknek. Jelen vannak a vacsoráknál is, megfelelő jelmezbe öltözve teremtik meg az alaphangulatot a naponta változó stílusú vacsorához. Egyik nap olasz, máskor tengeri, harmadnap egyiptomi, megint máskor franciásabb jellegű ételek az uralkodóak. Magyar sajnos nem volt! Vacsoratájt a hallban zene szól, a kőburkolat még ilyenkor is tükörfényes, bent az étteremben is.

Ilyen lehetőségek mellett a csalogatóra varázsolt szobába valóban csak aludni megyünk. A törülközők tiszták, naponta cserélik, akkor is, ha a helyén hagyjuk és nem dobjuk a földre. Talán kiülünk este a balkonra, nézegetni egy kicsit, ahogy a sivatag felöl fújó meleg szél hajlítgatja a pálmafák lombját. A lámpák fénye tükröződik a medencék vizén. Vagy délutánonként pont az ellenkező irányból, a vízből, a medence bárjából szemléljük mindezt, jeges koktéllal a kezünkben. Éjszakára a kellemesen lehűtött szoba vár és másnap mindez kezdődhet elölről. Hát kell több a boldogsághoz?

(Fotó: Kovács Krisztina)

(Munkatársaink a Kartago Tours szervezésében jártak a helyszínen)