Már joggal hagyományosnak, sőt rendszeresnek nevezhető bemutatójára ezúttal egy szerencsi borászt hívott meg a Dionysos Borház. A kóstoló vendégei a termelő rokonszenves személyisége és borai mellett, az aszúkészítés mesterfogásaival is megismerkedhettek.

Már joggal hagyományosnak, sőt rendszeresnek nevezhető bemutatójára ezúttal egy szerencsi borászt hívott meg a Dionysos Borház. A kóstoló vendégei a termelő rokonszenves személyisége és borai mellett, az aszúkészítés mesterfogásaival is megismerkedhettek.

 A Borház tulajdonosai fontosnak tartják, hogy az elismert „nagy" pincészetek mellett a kisebb, „kézműves" borászatok is bemutatkozási lehetőséghez jussanak. Ennek a sorozatnak részeként került sor Szabó Gyula meghívására. Családi pincészete a Hegyalja kapujában, Szerencsen, az Alsópincesoron rejti kincseit. A vállalkozás néhány évtizeddel ezelőtt azért indult, mert a jelenlegi tulajdonos beteg édesapja számára az orvos javasolta: jó bort kell innia! A legegyszerűbb az volt, ha maguk termelik meg. Az első sikerek után végleg eldőlt: Szabó Gyula főfoglalkozású szőlész – borász lesz. Jelenleg egy kisebb, mindössze másfél hektáros, de jó termőterületen gazdálkodnak. Több, mint százéves, nemespenésszel borított pincéjük tölgyfa hordóiban gyönyörű Furmintok, Hárslevelűk, Muskotályok, szamorodnik és aszúk érlelődnek.

 A bemutató egy 2008-as Hárslevelűvel kezdődött. A 2008. nagyon érdekes év volt. A kiegyensúlyozott csapadékeloszlás ellenére az érés végül nem úgy alakult, mint ahogyan várták. Talán a napsütés nem volt elegendő, hogy kirobbanóan jó minőség jöjjön létre. A szőlőt november első napjaiban szüretelték, frissessége ellenére a bor igen markáns, erősen érezhető még rajta a hordó-hatás. Sokkal szebb ízeket adott a 2005-ös év. Ez a Furmint már testesebb, illata sem annyira animális, mint a Hárslevelű volt. Íze sokkal gyümölcsösebb, az egész bor érettebb benyomást kelt, megjelenik benne a „palackbuké".

 A Száraz Szamorodni 2002 kimondottan jellegzetes hegyaljai ízvilága a jó évjáratnak köszönhető. A szemek aszúsodásának időszakában viszont több felhőszakadás is volt, így jobbnak látszott, ha szamorodninak szüretelik, 30 : 70 – Furmint : Hárslevelű összetételben. A kifejezés azt jelenti, hogy a szüret során nem válogatják ki egyenként az aszúszemeket, hanem azokat együtt szedik, együtt dolgozzák fel a teljes szőlőfürttel. A mustalap hároméves érlelés után adja, a zölddió, keserűmandula aromákat. Kiemelkedően magas beltartalmáról már az illata is árulkodik.

 Hasonlóan, válogatás nélkül készült a 2007-es, késői szüretelésű Furmint. Mézes illata elárulja keletkezésének körülményeit. Még frissként érzékeljük benne az aszúszemek elsődleges ízhatását. Hársfa, mazsola, dió illatok versenyeznek benne az érett füge ízével. A diszkrét dohányillat az enyhe hűtés után fokozatosan melegítve bontakozik ki benne. A 2008-as friss aszúnak még nincs aszú illata, íze annál összetettebb. Bármennyire is meglepő, határozottan citromos jegyek is feltűnnek benne! Ebben a pincészetben hagyományos módon, taposással kezdik a borkészítést. Az aszútésztát az évszázados recept alapján dolgozzák fel, igyekezve azon, hogy az érés, az utóforrás minél kevesebb cukrot fogyasszon el. A 2006-os ötputtonyos már készülő aszú. Szép, gyümölcsös ízeit megtartotta a hordóban. Elsősorban nem is a beltartalmi értéke, hanem az összhatása lesz vonzó a fogyasztó számára. Még nem teljesen érett, de roppan ígéretes. Itt a citrom helyett már az édes mandarin íze, illata a botrytis enyhe, kamillás fűszerességével keveredik.

 A szerencsi pincében 20 és 50 személy befogadására alkalmas vendéglátó részek is vannak. Aki elmegy ide egy borkóstolóra, igazi különlegességekkel ismerkedhet meg. A hatputtonyos, 2005-ös Aszú csak 2008 májusában került palackba. Erősen citromos jellege miatt nem túl édes, inkább üdítő. Az ugyancsak hatputtonyos, 2003-as Aszú megtartotta szép, gyümölcsös jellegét annak ellenére, hogy már egy ötéves borról van szó. Az enyhén citrusos, kajszibarackra emlékeztető illat mellett a lekerekített csokoládéíz válik benne uralkodóvá. Végül a 2001-es Aszú – bár csak ötputtonyos – a tökéletes aszú-hatást nyújtja. Színe vörösbe játszó, dohány és csokoládé illata rendkívül egyedi jelleget kölcsönöz a bornak, utóízében némi kávés jegyek érvényesülnek.

Szabó Gyula pincéjében több olyan borral is találkozhat a látogató, melyek számos borverseny aranyérmét érdemelték ki. Érdemes tehát őt felkeresni.

http://www.szabopince.extra.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük