Már tavaly is a „Vegyes benyomások" címet voltunk kénytelenek adni a Budai Gourmet rendezvényről szóló beszámolónak és a helyzet sajnos az idén sem változott lényegesen. Most azért a rendezők mentségére szól, hogy közvetlenül a nyitás előtti órákban felhőszakadásszerű zápor zavarta meg az előkészületeket.

 

 Már tavaly is a „Vegyes benyomások" címet voltunk kénytelenek adni a Budai Gourmet rendezvényről szóló beszámolónak és a helyzet sajnos az idén sem változott lényegesen. Most azért a rendezők mentségére szól, hogy közvetlenül a nyitás előtti órákban felhőszakadásszerű zápor zavarta meg az előkészületeket.

 A mondás szerint, ami rosszul kezdődik, az jól végződik. Lehet, hogy a szervezők is ebben bíztak, mert a 6. Budai Gourmet Bor és Jazz Napok délután kettő órára hirdetett szakmai megnyitója idején még teljes volt a káosz. A bejárat két oldalán felállított pénztáros pavilonokban helyet foglalók semmiről nem tudtak. A biztonsági őr – híven kötelességéhez – senkit nem engedett be a területre, a végül előkerülő, „illetékes" hölgy pedig lázas telefonálgatással próbálta kivédeni a felkészülés csődjét. Azután végre meghozta neki valaki a LISTÁT, de ekkor még asztal nem volt, ahová letehette volna. Ám a türelem belépőt terem, némi csoportos bosszankodás után sikerült a kapun belülre kerülni. A kóstoló poharat tavaly még árulták, idén már csak betétdíjas volt, ez rendben is lenne. Ám az már csak bent derült ki, hogy a betétet a külső pénztárban kell fizetni, az ott kapott jegyre adják a poharat. Vissza tehát a pénztárhoz, majd vissza a pohárért – és csak ez után idulhattunk útra, a részben még üres pavilonok közé. Panaszra ez után már nem volt ok, mert borból 78 és pálinkából is négy helyen kínáltak kóstolót. Ez utóbbiakat elkerültük, mert ugyanezen napon, délután öt órakor volt Pesten, a Városháza parkban a Pálinkafesztivál szakmai megnyitója is. Pálinkát majd ott kóstolunk.

 Azért egy kis alapozás a borozgatás előtt sem árt – no meg a látványnak is nehéz lett volna ellenállni – ezért a séta első állomása a Picanter Delikát pavilonja volt. A cég kifejezetten spanyol sonkák, spanyol sajtok forgalmazásával foglalkozik, mondta el Sarlós Péter üv. igazgató. Harminc ével ezelőtt alig volt már mangalica Magyarországon, valójában Spanyolországból hoztuk vissza. A jó, hogy most ismét szállítunk nekik, de a mangalicából csak Serrano-t lehet készíteni, mert nálunk kukoricával és táppal etetik az állatokat. Az igazi „pata negra", tehát a feketelábú, amiből az Iberico-t és a Bellotta-t lehet készíteni, rideg tartásban él. Soha nem kap mesterséges táplálékot. Az így készült sonka teljesen más. Az Iberico sokkal erezettebb. A húsban vannak a zsírszövetek, a Serrano-ban pedig inkább a külsején. Ennek oka, hogy a „pata negra" disznót folyamatos mozgásra késztetik a legelőkön. A mangalicát ott is ólakban tartják. További eltérés még, hogy a spanyol sonkát nem füstölik, a legősibb tartósítási módot, a sózást és szárítást alkalmazzák. A Serrano-t legalább 6, de olykor 16 hónapig is szárítják, az Iberico-t és a Bellotta-t legalább két évig szárítják különféle barlangokban, szárító helyiségekben. A minőséget a tengeri, párás levegő is nagyban meghatározza. Ezekre a sonkákra idehaza már is nagy a kereslet. (http://www.picanter.hu/)

 A kitűnő sonkát hozzá illő borral érdemes leöblíteni és erre a Villánybor Kft. Kovács – Gressly Pincéje kínált jó lehetőséget. Kovács István, az ügyvezetője, a borásza, a kereskedője és a zenésze(!) is a cégnek. A bemutatóra12 csodálatos bor hoztak magukkal. Egy sincs köztük, amelyik legalább egy borverseny aranyérmét el ne hozta volna, de olyan is van, amelyik egyetlen évben három magyar és egy nemzetközi versenyen tette ugyanezt. Ez a 2003-as Kékfrankos, mely Pozsonyban az öt ország részvételével megtartott versenyen nagydíjat kapott! Kovács István zongoraművész is, szerinte a zene és a bor kapcsolata kézenfekvő: „Jó bort csinálni művészet, zenélni is az. Zenélni lehet rosszul, a borászatot meg lehet az iskolában tanulni, de ez még nem jelenti azt, hogy valakiből jó borász lesz. Az én sikerem abban rejlik, hogy sikerült a zene lelkületét a boraimba áttenni" – mondta, majd a díjnyertes borról szólva hozzátette: Ez egy nagyon jó évjárat nagyon jó bora. A szüret, 2003 után, egy évig barrique hordóban állt, később palackozták. 2005-ben és 2006-ban a versenyen ezüstérmet kapott, 2007-ben minden versenyt megnyert. A tanulság: a villányi bort nem szabad túl korán piacra vinni! Minden palack címkéjén áll egy mondat: „A villányi bor a borok királynője" – és ennek története van. Kovács István egy alkalommal egy svájci étteremben zongorázott válogatott társaság előtt. Roger Moore, Gina Lollobrigida és mások Tokaji Aszút ittak. Miután megkóstolták ezt a Kékfrankost, Jehudi Menuhin kijelentette: ha az a bor, amit a hölgyek isznak a borok királya, akkor ez a borok királynője! Azóta díszíti a mondat a címkét! (http://www.villanybor.hu/)

 Pár lépessel odébb ugyancsak egy Kovács, Kovács László, a Kovács – Harmat Pincészet borásza várta a vendégeket. Különlegességük – természetesen a boraik mellett – hogy ez a pincészet két helyen működik, egyszerre két borvidéken terül el. Versend a Pécsi, Villány a Villányi Borvidékhez tartozik. A két területük húsz kilométerre van egymástól és ez a borokban is megmutatkozik. Versenden fehér-, Juhfark, Olaszrizling, Chardonnay, Ottonel Muskotály; Villányban vörösborok Portugieser, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir, készülnek. A poharunkba is egy 2007-es Pinot került. A szőlő egy burgundi fajta, Villány környékén már több éve próbálkoznak a termesztésével. A bor illatában cseresznyés, ízében karakteres, fűszeres jelleg jelenik meg. Nem kifejezetten nagytestű, de csersavban, tanninban gazdag. Mivel a magyar „mediterrán"-ban terem, alkoholtartalma is általában magas. Szép, összetett, bársonyos bor. A villányi borversenyen aranyérmet kapott. Előállítása során a hagyományos eljárást követték, kézzel csömöszölték naponta négyszer, ötször, használt ászokhordókban érlelték kb. egy évig. A Pinot Noirnak kifejezetten jót tesz a palackos érlelés, ez a bor is még több évet tölthet el így a minőségének romlása nélkül. (http://www.feherborut.hu/pinceszet/index.php?did=32)

 Bár a szigorúan vett kóstolási sorrendet nem tartottuk be, néhány jó fehérbort vétek lenne kihagyni. Egyetértett ezzel Borbély Tamás is, a Borbély Családi Pincészet „másodgenerációs" borásza és egyben egyik tulajdonosa. A pincészetet a szülők alapították, de most új szemlélet kezd uralkodóvá válni benne. „Komolyabb" badacsonyi borokat kívánnak előállítani. Kézműves módszerekkel, 18 hektáron dolgoznak és a lehető legjobb minőség elérésére törekednek. A család tagjai részt vesznek minden munkafolyamatban. Az újabb – 2007-es, 2008-as – borok már erősebb terméskorlátozással, dűlőválogatással készültek, mint pl. a Bácsi-dűlőből az Olaszrizling válogatás vagy a Kőmagas-dűlőből, a Csobánc déli oldaláról egy Rajnai Rizling válogatás. A borokat idősebb fahordóban erjesztik, érlelik, hogy minél tartalmasabbak legyenek, de ne a hordó nyomja rá a bélyegét. A cél, hogy a fajta és a terület köszönjön vissza a borokban és a bor a palackban még minél hosszabb ideig tudjon fejlődni. A fogyasztók véleménye és a versenyeredmények igazolják, hogy helyes úton járnak. Sokak kedvence például a Tomaj, egy Kéknyelű – Olaszrizling házasítás. Nevében a Tomaj nemzetséget őrzi. Ők voltak, akik a honfoglalás idején ezen a vidéken felismerték a szőlő- és bortermelés fontosságát és nem tértek át más tevékenységre. Badacsonytomaj, Lesencetomaj, Cserszegtomaj neve rájuk emlékeztet. A bor tartalmas, telt, mégis gyümölcsösebb, frissebb stílusú. (http://www.borbelypince.hu/)

 Nem csak spanyol sonkát, de francia bort is kóstolhatott a látogató. Sőt, nem csak bort. A Borkorzó a borok mellett mustárokat, csokoládét, karamellkrémet is hoz Franciaországból – immár két éve. Bár a válság miatt külföldi bort, főleg franciát elég nehéz idehaza eladni, már kialakult egy tartósnak mondható vevői körük. Kóstoláshoz egy Loire-menti Sauvignon Blanc- választottunk. Touraine-ből származik. Ez a fajtának jó termőhelye, de nem a legdrágább borokat adja. Persze más, mint ugyanez Magyarországon. A mieink krémesebbek, hízelgőbbek, mint amilyennek lenniük kellene. Sokat számít ugyanis a Loire-vidék – miénknél hűvösebb – éghajlata. Ennek a fajtának ez az otthona. Igényes borfogyasztók esetében illik megismerkedni mindenből az eredetivel. Ez a bor sokkal hűvösebb, férfiasabb, harsogóbb a magyarnál. Harapni lehet. A kezdő borkedvelők számára is könnyen felismerhető „zöld" illatokat mutat, úgy mint a csalán, a zöldpaprika és a bodza. Vérbeli Loire-Sauvignonként dinamikus, mégis harmonikus savtartalmú, hosszú utóízű, igazi nagy borélmény, melyet 12° C-fokon ajánlanak halételekhez és a tenger gyümölcsei mellé. (http://webshop.borkorzo.hu/)

A 6. Budai Gourmet Bor és Jazz Napok május 9-ig tart nyitva a Budavári Palota udvarának mindkét oldalán, pénteken és szombaton éjfélig, vasárnap 23 óráig. A rendezvényen – este hattól kezdődően – minden nap három zenekar is fellép. (http://www.budaigourmet.hu/)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük