No meg a zene volt a főszereplője a Magyar Borok Háza Bálint napi borkóstolójának. Igaz, csak szellemében, de társult hozzájuk még egy költő is: Balassi Bálint.

 

 No meg a zene volt a főszereplője a Magyar Borok Háza Bálint napi borkóstolójának. Igaz, csak szellemében, de társult hozzájuk még egy költő is: Balassi Bálint.

 Laposa József szakmája tájrendező mérnök. Tucatnyi könyv szerzője, mégis inkább a borokhoz tartja magát közelebb állónak. Személyesen járta végig a Balaton-környék minden szőlőhegyét, ebből született az első könyv és később – nyolc – tíz év alatt – a saját pincészete. Badacsonyban, a hegy déli oldalának közepén, 170 méter magasság körül vannak a termőterületek, ahonnan a melegebb talajhatások miatt, lágyabb, kerekebb, teltebb borok kerülnek ki. Persze sokat kell dolgozni érte. Az „Isten meredeke" dűlő például negyven százalékos dőlésszögű, tehát csak kézi művelésre alkalmas. Ennek ellenére egészen különleges adottságú termőhely.

A pincészet egyik titkát egy Illyés Gyula versrészlet mondja el legjobban:          

„Ha romba dőlt is, újra rakható,

kert, ház, haza –

s csak egy a titka: kezdd el –

fiadnak kell folytatnia."

Laposa Bence valóban folytatója a megkezdett munkának. Arról már ő beszélt a kóstoló résztvevőinek, hogy 2006-ban egy egészen különleges évjárat tanúi lehettünk. Ha valaki előre megkérdezte volna, milyen évet szeretnének, nem kívánhattak volna jobbat. Meleg is volt, eső is esett, így hát némi kísérletezést is megengedhettek maguknak. A Badacsonyi Olaszrizlinget például három, különböző módon kezelt bor házasításából állították elő. Acéltartályban, új fahordóban és ászokhordóban érlelt került együvé a palackozás előtt. Vegyes ízhatású, de illatos, testes bort kaptak.

 Másik ültetvényük a Somló-hegyen is középtájon, 200 – 220 méter magasan található. Az itt termelt Somlai Olaszrizling inkább somlai, mint rizling, inkább „férfi", mint „nő". A fiatal borász véleménye szerint a fajta csak eszköz, ami visszaadja, a terület, a talaj, az ásványok által megszerezhető különleges vonásokat. Fajtajellegű bort bárki, bárhol készíthet. Területi jellegűt csak ott, ahol erre valóban lehetőség van. Ez a rizling közepes testű, világos, halványsárga színű, a somlói jelleg jól érvényesül benne. Sajátossága jól érezhető más borral, például egy Badacsonyi Szürkebaráttal összekóstolva. Szürkebarátot készíteni az egyik legnehezebb vállalkozás. Megtalálni benne azt a rejtett értéket, ami csak igazán hozzáértő kéz munkája nyomán mutatkozik meg. Az idő múlásával ez a bor nagy meglepetésekre képes. Badacsonyban 1384 óta termesztik és volt néhány évtized, amikor csak félédesen ismerhettük. Száraz változata mostanában válik népszerűvé.

 Két bor között, a kóstolási szünetben Kovács István Balassi kutató segítségével egy kicsit a végvári vitézek korába ugorhattunk vissza. Mint Magyarország első krakkói főkonzulja, sokat tett Balassi Bálint hírnevének ébren tartása érdekében. Neki köszönhető, hogy a költőnek ma négy emléktáblája is van, válogatott verseinek kötete pedig már ugyancsak negyedszer jelent meg Lengyelországban. Mindez persze nem véletlen, hiszen Balassi hosszabb időt töltött Krakkóban. Bár apja, korának egyik leggazdagabb magyar főura volt, a család egy időben menekülni volt kénytelen. Lengyelországban találtak otthonra és Bálint is itt írta első művét 1572-ben. Később Báthori István gyulafehérvári udvarában élt és amikor az a lengyel trónra került, követte.

 Balassi Bálint, aki több nyelven is beszélt, célul tűzte ki a magyar költői nyelv megteremtését. Hogy ez milyen jól sikerült neki, arról a borkóstoló vendégei is meggyőződhettek. Megzenésített verseiből hallhattak egy csokorra valót Szarka Gyula és Nagy Szabolcs előadásában. Amikor 1593-ban kitört a 15 éves háború, a költő is csatába ment és Esztergom megvívásakor halálos sebet kapott. Utolsó napjaiban még előkészítette verseskötetének megjelenését, ám ennek megvalósulását már nem érhette meg. A kötet csak néhány száz évvel később látott napvilágot.

Szarka Gyula és Nagy Szabolcs A Laposa pincészetből kikerülő palackok címkéjén a fajta megjelölésén kívül egy ötletes gyűjtőnév is olvasható: Bazaltbor. Ezt olvashatjuk a Csobánci Rajnai Rizlingen is. A bor nem a divatos irányzat képviselője. Az ültetvény a Csobánc-hegy oldalában, kőtenger közepén terül el, ezért az illatban, az ízben a talaj az uralkodó. A fajtára inkább csak citrusos savai emlékeztetnek. A Juhfark viszont őshonos fajta, szorosan tartozik a Somló-hegyhez. Sokáig azt hitték, csak vad, durva savakkal készíthető, ám hozzáértő kezekben meglepetésekre képes, a kiváló, száraz fehérborok közé emelkedhet. Szinte megállítja az embert, gondolkodásra készteti. Magas alkoholtartalmához határozott illat, ásványos ízek társulnak. Még lenyelés után is hosszan kitölti a szájüreget.

 Ősi magyar fajta a Kéknyelű is, kizárólag a Badacsonyi Borvidéken termesztik. Nehezen termékenyül, ezért a termésmennyiség kicsi. Különleges ízvilága nem minden évjáratban mutatkozik meg a maga teljességében. A 2006-os év ebből a szempontból is kiemelkedőnek számít. A bor nem olyan nagy testű, mint a Juhfark, de ez a végtelen finomság máshol nem érhető el.

Ma még államilag nem elismert, ám nagy reményekre jogosító fajta a Róza. Kecskeméten nemesítették Olaszrizling és Ezerjó keresztezésével. A Laposa pincészetben kísérletként foglalkoznak vele. Félédes bort készítenek belőle, mesterségesen leállított erjedés végén megtartott magasabb maradék cukortartalommal.

Kóstolgatva a Balaton-felvidék borait, be kellett látnunk: Balassinak igaza volt. Elég, ha Bálint napon csak azt kívánjuk egymásnak: „Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk!"

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük