Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A megnyitó estéjén mindketten személyesen is jelen voltak, így lehetőség volt az alkotásokhoz vezető gondolataikkal is megismerkedni. Zdravko Palazov festőművész 1957-ben született. Képzőművészeti gimnáziumot majd Akadémiát végzett, továbbképzésen Olaszországban és Franciaországban vett részt. A nyolcvanas évektől kezdve, több mint száz önálló kiállítása volt Bulgária különböző városaiban és külföldön, Svájctól az Egyesült Államokig, igen sok országban. Képei megtalálhatók egy egész sor neves külföldi gyűjtő kollekciójában és majdnem minden bolgár város múzeumában. Jelenleg szülővárosában Szmoljanban él és alkot, itt 2006. és 2014. között a Városi Galéria igazgatója volt. Munkáiban gyakran vallásos témákat teremet újra, úgy véli, a művészet képes változást előidézni az elüzletiesedett világban.

Radosztin Damaszkov szobrászművész a kisplasztika és a monumentális szobrászat területén is otthon van. Ő is 1957-ben született, Burgaszban, egyetemi tanulmányait Veliko Tarnovoban végezte, szobrászat szakon. Szintén több hazai és külföldi kiállításon szerepelt alkotásaival, Budapesten is bemutatkozott már 1989-ben, nemzetközi kisplasztikai pályázaton. Ő az elkészítője sok híres külföldi folklórfesztivál díjainak, művei több európai város kortárs művészeti múzeumában, galériájában megtalálhatók. Magyar, grúz és örmény állami kitüntetések birtokosa. A művészet, mely a kéz és a lélek együttműködésének megfogható eredménye, kortalan, ennél fogva öröknek tekinthető. Ezért lett a közös tárlat címe: „Az örökkévalóságnak".

Zdravko Palazov képei előtt sétálva hamar szembetűnik, hogy közülük többnél is visszatérő motívum a hal. A hal sokak szemében a kereszténység szimbóluma, de – a művész álláspontja szerint – ez nem kizárólagos. Számos ősi civilizációnál, például a hinduizmusban is felbukkan. Isteni szimbólumnak számít, az isten létezésének jelképe. Sok esetben a szelleminek, az intellektusnak megtestesítője, de – és ez talán meglepő – egyben eledele is. Téves felfogás, ha ezt a jelképet kizárólag a kereszténységhez kötjük. Megtalálható az óbolgár törzseknél már abban a korban, amikor csoportjaikat – mai szóval – protobolgároknak nevezzük. Ők egy hosszabb időszakban jelen voltak Indiában, sokrétűen keveredetek a körülöttük élő népekkel. Átvettek régi örökségeket és nyugatra történő vándorlásuk során ezeket magukkal vitték Európába.

Ugyanígy, ha a kiállított kisplasztikákat nézzük, azokon sem nehéz felfedezni szimbolitásukat, azt, hogy valamilyen filozófia hordozói. Művészetemben valóban a szimbólum a legfontosabb – erősítette meg az alkotó. Mindent valamilyen szimbólumrendszernek rendelek alá – mondta. Ha a műveimbe nem rejtek el valamilyen szent titkot, akkor nincs is értelme, hogy nézzék ezeket. Alkotói módszeremben mindig arra törekedtem, hogy az egyetemes művészetnek egy kis részecskéjét alárendeljem a plasztikai szépségnek, de mindig be akartam építeni valamit az egyetemesből is, hogy ezek a művek minden időben aktualitással bírjanak. Például ez a Kentaur is valójában a Kentaur, a Pegazus és a Hold – egyszerre! Az összes keleti és középkori szent titok szimbiózisa. Mitológiát próbálok fölépíteni, egy kortárs mitológiát! A művészettörténetben a szimbiózis nagyon fontos elem. A szimbiózis és a jelképvilág két adekvát, egyenlő értékű dolog, ekvivalensek egymással. Korszerű művészetet nem lehet létrehozni anélkül, hogy ne ismernénk az összes korábbi civilizáció plasztikai művészetét – foglalta össze alkotói filozófiájának lényegét Radosztin Damaszkov.

A kiállítás érdekessége, hogy a bemutatott művek elérhető áron meg is vásárolhatók a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban, (1061 Andrássy út 14.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük