Az utóbbi évtizedek talán legfontosabb adományaként került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe a svájci Erker Műhely mintegy 600 grafikája, melyből hetvenet láthat március 21-től a közönség a St. Gallen-i kalandok – Hartung, Tàpies, Uecker és az Erker-jelenség című tárlaton.

Az utóbbi évtizedek talán legfontosabb adományaként került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe a svájci Erker Műhely mintegy 600 grafikája, melyből hetvenet láthat március 21-től a közönség a St. Gallen-i kalandok – Hartung, Tàpies, Uecker és az Erker-jelenség című tárlaton.

A történelemből jól ismerjük őseink St. Gallen-i „kalandozását". Egykor ott jártunk hadviselő félként, most viszont ajándékot kaptunk – nem is akármilyet. Több mint hatszáz darabból álló metszet gyűjteményt, a XX. század második felének legjobb mestereitől. Ez sokszorosan is nagy esemény a múzeum életében – emelte ki dr. Baán László főigazgató a képek bemutatásakor. Értéke csaknem egymillió svájci frank, a megvásárlására tehát nem lett volna lehetőség. Az ajándékozás múzeumunk grafikai gyűjteményének különös megbecsülését jelenti, ugyanis St. Gallen, Zürich és Drezda után Budapest a világ negyedik városa, ahol közgyűjteménybe kerültek az Erker Műhely jelentősebb alkotásai.

Végül pedig maradandó értékűvé teszi a kiállítást, hogy olyan katalógust sikerült kiadni hozzá, ami egyedülálló a Szépművészeti Múzeum történetében. Egy bibliofil kiadvány, aminek a borítóját – kifejezetten a budapesti tárlathoz alkotott litográfiát – Günther Uecker mester rajzolta kőre, így most 300 példányban sokszorosított, számozott, a mester által szignált grafikai mű lett belőle, tehát önálló műtárgyként is tekinthető. Elmondhatjuk, hogy sok érdekességet rejt ez a kiállítás. Olyan korszakba nyújt betekintést, ami nálunk kevéssé ismert talán és az adomány – méretét tekintve – alkalmas arra, hogy akár későbbi kiállításoknak is alapja lehet.

A kiállítás kurátora, Bódi Kinga szerint a svájci Erker Műhelynek is fő tevékenységi körébe tartozott a bibliofil könyvek kiadása. A művészeti központ filozófiája az volt, hogy a különböző területeken dolgozó művészek, írók, filozófusok, művészettörténészek, kritikusok és képzőművészek együtt alkossanak. Évről – évre, több hónapon keresztül, újra és újra. Az 1963-ban elindított Erker Műhely megnyitotta az utat a képzőművészekkel és az írókkal való hosszan tartó együttműködés irányába. A művészek már nem csupán kiállítani jártak St. Gallenbe, hanem hosszabb-rövidebb ideig ott is éltek és helyben alkottak.

Egyedi jelenség volt, hogy az írók maguk írták fel kézzel a litókőre a gondolataikat, amelyeket aztán képi ábrázolásokkal láttak el a művészek. Ilyen szintű együttműködésre korábban nem volt példa, a híre is igen hamar elterjedt Európa-szerte. Az Erker-könyvek limitált, számozott példányban jelentek meg, a méretet és a tipográfiát tekintve egyedi tervezéssel készültek, valamint mind a szerző, mind a képzőművész szignálta őket. Sok esetben hangfelvételen is rögzítették a szövegeket, ahogy az írók helyben felolvasták saját szerzeményeiket. Ezeknek a bakelitlemezeknek a kordokumentum értéke ma már vitathatatlan.

Az Erker jelentős kulturális teljesítmények helyszíneként írta be magát a művészet történetébe. A szó jelentése zárt erkély, ez a németalföldi építészet jellegzetes jegyeit magán hordozó fagerendás épület homlokzatán jól megfigyelhető. A két fiatalember, Franz Larese (1927-2000) és Jürg Janett (született 1927-ben) által alapított Erker Galéria, Kiadó és Műhely 1958-ban nyílott, ahol 1963-tól grafikai műhelyt és nyomdát is működtettek. A művészeti központ működése során mintegy másfél ezer grafikai lapot adott ki, az alkotóknak pedig több mint száz önálló vagy csoportos kiállítást rendeztek. A kis város a művészek számára elvonulási lehetőséget jelentett, munkáikban a háború traumája, a háború, mint határvonal jelenik meg.

Egy határozott művészeti irányultság helyett St. Gallen a technikai és az ábrázolásbeli sokféleség, valamint a sokszorosított grafikai kísérletezések elsődleges otthonává vált. A lírai absztrakción és az absztrakt expresszionizmuson kívül többek között helyet kaptak itt a konstruktív-konkrét művészet és az olasz informel képviselői is. Az Erker Műhelyben kizárólag papír alapú művek születtek, amelyek a stílusbeli sokszínűségen túl fontos állomást jelentenek a grafika ötszáz éves történetében, új impulzusokat adva a műfaj továbbfejlődéséhez. Az itt alkotó művészek közül a legjelentősebbek – Hans Hartung, Antoni Tàpies, Günther Uecker – éveken keresztül dolgoztak St. Gallenben, életművükben megkülönböztetett helyet foglalnak el az Erker Műhelyben készült, mind ez idáig kevésbé ismert grafikáik.

Svájc Szövetségi Állam magyarországi nagykövete, őexcellenciája Christian Mühlethaler a két egykori galéria tulajdonos élethosszig tartó munkájának jelentőségére hívta fel a figyelmet. A galéria már az alapítása utáni évektől, 2000-ben történt bezárásáig fontos szerepet játszott a művészeti életben. Az alkotók szívesen jártak ide, jól érezték magukat, örültek a találkozásnak. Olyan világnagyságok is megfordultak benne, mint Dürrenmatt és Heidegger, nagy lelkesedéssel dolgoztak együtt képzőművészekkel. A budapesti kiállítás az Erker-jelenség fénykorára (1962-1987) helyezi a hangsúlyt. Cél az Erker művészettörténeti jelentőségének bemutatása, és a St. Gallenben alkotó művészek ottani munkásságának megismertetése képzőművészeti, irodalmi alkotások, sokszorosított grafikai lapok, bibliofil könyvek, eredeti hangfelvételek, valamint először a nyilvánosság elé kerülő archív fotók segítségével.

A Magyar Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának elnöke, L. Simon László író, megnyitó beszédében Kassák Lajost idézte: „Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából, hanem a geometria szigorú rendjéből születik." Ő nem csak kortársa, de eszmetársa is volt e kiállítás legtöbb szereplőjének. A konkrét művészet elsőként szakított a látható valóság megfigyelésével, hogy ezáltal saját nyelvi eszközeivel, a vonallal, a körrel az alapformákra és az alapszínekre irányítsa a figyelmet. Nem önmagáról közöl információt és nem mond el semmiféle egyedi történetet, ellenkezőleg, általános értéket közvetít. Ugyanakkor viszont együtt, egy jó grafikai gyűjtemény, egy szellemi műhely képes arra, hogy egyedi történetet mondjon el. Most pontosan ennek lehetünk tanúi.

A svájci Franz Larese és Jürg Janett Alapítvány adományaként a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményébe kerülő, több mint hatszáz művet számláló műtárgy-együttes jelentős hányada, mintegy 150 mű Günther Uecker munkája. A művész ebből az alkalomból hat olyan nyomódúcot adott a Szépművészeti Múzeumnak, amelynek levonatai az Alapítvány adományának részét képezik. A tárlaton tizenhárom művész munkáiból válogatott grafikai lapok szerepelnek, a művek gazdagsága olyan képzőművészek sokszorosított grafikáinak bemutatást teszi lehetővé Magyarországon, akik korábban teljesen hiányoztak, vagy csak néhány művel képviselték magukat a Szépművészeti gyűjteményében.

www.szepmuveszeti.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük