A Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Gyűjteménye 25 évnyi szünet után, újra állandó kiállításon mutatkozik be a második emeleti kiállítóterekben. Az európai szobrászat középkortól a klasszicizmusig terjedő hat évszázadának közel 650 művét felölelő gyűjteményből 109 remekmű várja a látogatókat.

A Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Gyűjteménye 25 évnyi szünet után, újra állandó kiállításon mutatkozik be a második emeleti kiállítóterekben. Az európai szobrászat középkortól a klasszicizmusig terjedő hat évszázadának közel 650 művét felölelő gyűjteményből 109 remekmű várja a látogatókat.

Óhatatlanul az ismert közmondás jut eszünkbe a Szépművészeti Múzeum legújabb kiállításának megnyitóján. A világszenzációnak számító Caravaggio, majd az egyiptomi, azt követően pedig a Raffaello és kortársai műveit bemutató három kiállítás után most régi adósságát teljesíti a múzeum. Az első állandó szoborkiállítás a múzeum épületében Meller Simon nevéhez fűződik és 1921-től 1935-ig volt látható az épület földszintjén, a mai időszaki kiállítások helyén. 1936-ban az állandó szoborkiállítást a második emeleti kabinetsorban Balogh Jolán (1900-1988), a gyűjtemény akkori vezetője rendezte újra, ez a tárlat a második világháborúig állt. A világháborút követően, 1950-ben nyitott újra a Régi Szobor Gyűjtemény kiállítása. Ez a tárlat az 1987-es végleges bezárásig állt fenn, azóta nincs a múzeum Régi Szobor Gyűjteményének állandó kiállítása.

Dr. Mikó Árpád művészettörténész szerint ez a megnyitás múzeumtörténeti pillanat, egy kiemelkedően fontos gyűjteményi egység huszonöt év után ismét önálló helyet kapott. Bár csak három – két nagyobb és egy kisebb – terem áll rendelkezésre, a műtárgysor szépen kirajzolja egyedi profilját, tükrözi az északi és déli iskolák különbségét, művészettörténeti folyamatokat is megidéz. Bemutatja a legfontosabb alkotásokat, faszobrokat, kisplasztikákat, a XVIII. századi művekig. A kiállításon a Régi Szobor Gyűjtemény negyedszázada raktárba kényszerült szobraiból a német késő gótika, az itáliai reneszánsz és az osztrák barokk válogatott remekművei sorakoznak fel.

A kiállítás rendezője, Szőcs Miriam – még évekkel ezelőtt – külföldi útjain szembesült először azzal, hogy a szoborgyűjteményeket állandó kiállításon mutatják be és raktárban csak a kevésbé értékes darabjaik állnak. Nálunk akkor még minden a raktárakban volt. Idehaza, az új állandó kiállítás létrehozásához négy évvel ezelőtt fogott hozzá. Azt megelőzően, az 1987-es végleges bezárás előtt a kiállítás a teljes második emeleti teremsort magában foglalta. Az újjászervezéskor, 2009-től az volt a cél, hogy a legkiemelkedőbb remekműveinket tegyük láthatóvá. Ma ezek a legértékesebb alkotások kerültek újból a közönség elé.

Valóban nagy öröm – erősítette meg dr. Baán László, a múzeum főigazgatója, hogy huszonöt év szünet és négyéves előkészítő munka után újra van állandó kiállítása a szoborgyűjteménynek. Budapest és az ország kulturális életének nagy hiányosságát sikerült most pótolni. Önmagában a hely kialakítása is komoly feladat volt, hiszen a termeket is alkalmassá kellett tenni, műszaki, belsőépítési munkákra is szükség volt, a művek egy részét restaurálni kellett – mindez nem kevés pénzt emésztett fel. Ám a látogató – belépve a termekbe úgy érezheti magát, mintha egy uralkodó kincsestárában sétálna. Olyan közel vannak az alkotások, hogy nagy önuralmat igényel legyőzni a vágyat: ne érintsük, ne simogassuk meg némelyiket! A nagyszerű technikai megoldások csak fokozzák az élményt.

Az új kiállítás jelentőségét egy apró szobor újbóli megjelenése teszi hangsúlyossá. A Leonardónak tulajdonított híres lovas szobor, a múzeum egyik emblematikus darabja, most kiemelt helyen látható és talán ez a példa mutatja a legjobban, hogy mágikus pont akkor lesz belőle ismét a múzeumban, ha az övéi közé kerül, ha apró figurája nem tűnik el az itáliai reneszánsz színes, nagy léptékű festményei között. Leonardo bizonyosan legalább két lovas emlékmű terven is dolgozott, de mégsem tudunk egyetlen biztosan neki tulajdonítható szoborról sem. Ugyanakkor időről-időre jó néhány szobrot összefüggésbe hoztak a nevével. A Szépművészeti Múzeum Lovas kisbronza azon kevés mű közé tartozik, melynél Leonardo szerzőssége talán a legmegalapozottabb, mivel hozzá az előképet egyértelműen Leonardo rajzai jelentették.

A 15. századtól az itáliai szobrászat kedvelt anyaga a változatos formában használt agyag és ezt a sokrétűséget a kiállított művek széles skálája példázza. Az itáliai műhelyekben rendszerint agyagból készültek a szobrok első vázlatai és sok esetben a megrendelő számára a kisméretű modellek is. Az agyag égetett formája a terrakotta, melyből önálló szobrokat, domborműveket készítettek, leggyakrabban festették is. Az 1440-es évek elején Luca della Robbia dolgozta ki a terrakotta mázas változatának készítési módját, ez a fényes és színes terrakotta rövid időn belül rendkívül közkedvelté vált Firenzében. A Robbia-műhely, majd később a Buglioni-műhely is nagy számban készítette ezeket a kiállításon is látható mázas terrakottákat.

Az utolsó teremben kapott helyet a gyűjtemény egyedülálló együttese, az osztrák barokk extravagáns alakjának, Franz Xavér Messerschmidtnek (1736-1783) a szobrai. A Múzeum nem kevesebb, mint tizenegy művet őriz a szobrásztól. Messerschmidt híres, a szobrászat történetében páratlan, különböző grimaszokat ábrázoló buszt sorozatából, a Karakterfejekből három a Szépművészeti Múzeumban található, ezek most a kiállításon is megtekinthetők. Mellettük érdemes alaposan megnézni a nagy magyar jogtudós és jogtörténész, Kovachich Márton György életnagyságú portréját.

Szólni kell még egy újításról, ami a látogatót a szobrászi technikákkal, a szobrászatban használt anyagokkal ismerteti meg. Az egyes vitrinek talapzatába kihúzható fiókokat építettek. Ezek megtekintése a szobrászati technika rejtelmeibe kalauzolja el a nézőt. Az évszázadok során a szobrászok sokféle anyagot használtak, a fa, a kő, az elefántcsont, az agyag, és a különféle fémötvözetek egyaránt az eszköztáruk részét képezték, de a szobrok és domborművek díszítésére és festésére is változatos eljárásokat dolgoztak ki. A fiókok segítségével a nyersanyagok kiválogatása, előkészítése, egyes díszítő eljárások aprólékos részletezése, az aranyozás, a gravírozás, a poncolás mikéntje válik érthetővé. A kiállításon a szobrokhoz rendelt minták szemléltetik a díszítések elkészítésének munkafolyamatait.

www.szepmuveszeti.hu