Révay András: Szobrot kapott Reagan elnök

A magyar és az amerikai politikai élet képviselőinek jelenlétében avatták fel a száz évvel ezelőtt született, egykori amerikai elnök, Ronald Reagan szobrát Budapesten a Szabadság téren.

A magyar és az amerikai politikai élet képviselőinek jelenlétében avatták fel a száz évvel ezelőtt született, egykori amerikai elnök, Ronald Reagan szobrát Budapesten a Szabadság téren.

Katonai tiszteletadással, zenekar és díszszakasz kíséretében érkezett a térre a magyar és az amerikai zászló, a himnuszok elhangzása után kezdetét vette az ünnepség. Amerikában, magyarul tudó barátaimmal viccelődtünk még évekkel ezelőtt: melyik a világon a legamerikaibb nemzet? Hát a magyar! Egyetlen másik sincs ugyanis, amelyik a himnuszában őrizné egy amerikai elnök nevét Hol is? Ebben a sorban: „Balsors, akit régen tép…" Most a Szabadság téren komoly dolgokról esett szó és mindenki egyetértett abban: Ronald Reagan amerikai elnök megérdemelte, hogy szobra legyen Budapesten. Szembeszállt a balsorssal – és győzött!

Az ünnepség kezdetén először Semlyén Zsolt, miniszterelnök-helyettes lépett a mikrofon elé. Mindjárt az elején megállapította: Közép-Európa a történelmi szabadságot három embernek köszönheti. Spirituális értelemben II. János Pál pápának, politikai és gazdasági értelemben Ronald Reagannek. Kellett hozzá még Mihail Gorbacsov, aki felismerte, mi a rossz és volt ereje együttműködni a rossz lebontásában. A mai esemény annak is bizonyítéka, hogy az igazi értékek egyesítik az embereket. Reagan tiszteletében Amerikában egyek a republikánusok és a demokraták, Magyarországon pedig egyek ugyanígy a konzervatívok, szociáldemokraták, liberálisok és kereszténydemokraták.

„A szobor melletti interaktív táblán a következő szöveg olvasható: Ronald Reagan a mi hősünk. A kelet-európai népek sohasem fogják elfelejteni a tiszta, felelősségtől és szeretettől súlyos hangot, amellyel Ronald Reagan beszélt rólunk és szenvedéseinkről. Az Amerikai Egyesült Államok negyvenedik elnöke konok szelídséggel védelmezte az emberi nem legnemesebb ideáját, a szabadságot. Bölcsessége, lényeglátása és szíveket megnyitó humora sokunknak adott reményt, akik a vasfüggöny mögött már lemondtunk a szabadulás lehetőségéről vagy a messzi jövőbe, unokáink világába helyeztük el a vágyott összeomlást, a szabadító változást. Ronald Reagan nem mondott le rólunk, hanem harcba szállt és szinte egymaga megnyerte a lelkeket gyilkoló hideg világháborút. …"

Edwin Meese, Reagan elnök egykori igazságügy minisztere jelen volt, amikor az elnök legfontosabb döntései megszülettek. Emlékeztetett arra, hogy Ronald Reagan egész életében a diktatúrák ellen lépett fel, a Második Világháborúban a nácik és a tengelyhatalmak, később, a hidegháborúban a Szovjetunió ellen. Amikor 1981-ben elnökké választották, elkötelezte magát, hogy a marxizmus-leninizmus a múlt hamvába hulljon. Az Egyesült Államok nagyon hálás Magyarországnak azért, hogy ez a szobor méltó helyet kapott – közel a Parlamenthez – és jól jelképezi a szabadságot, az ügyet, aminek Ronald Reagan szentelte magát.

Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, Eleni Tsakopoulos Kounalakis arra hívta fel a figyelmet, hogy a tér, melyre a szobor került, jelképezi a szabadságharcot, melyet Magyarország 1848-49-ben a Habsburg birodalom ellen, és amit száz évvel később, 1956-ban a zsarnokság ellen vívott. Bemutatta a szobor avatására összegyűlteknek a Bush kormány külügyminiszterét. Dr. Condoleezza Rice, csakúgy, mint Reagan a szabadság ügyéért dolgozott. A Nemzetbiztonsági Tanács igazgatójaként, később főigazgatójaként is tevékenykedett – a szovjet és a kelet-európai térségért felelősen – George W. Bush elnöksége alatt. Az Egyesült Államok 66. külügyminisztereként azért küzdött, hogy Ronald Reagan örökségét valóra válthassa, közben erős kapcsolatokat épített ki Magyarországgal.

A volt elnök özvegye, Nancy Reagan üdvözletét, köszönetét és háláját hozom Budapestre, kezdte köszöntőjét dr. Condoleezza Rice. Egy nemes örökséget és hagyományt, a szabadságért való olthatatlan vágyat és a hazafiúi szeretetet ünnepeljük most. Egy olyan ember örökségét, aki az Egyesült Államok elnökeként erőt, morális felhatalmazást bírva cselekedett. Magyarországon 1849-ben és 1956-ban a szabadságharc elveszett, reménytelen ügynek volt tekinthető. Most is vannak férfiak, nők, gyermekek, akik zsarnokság alatt sínylődnek és úgy érzik, hogy az ügyük reménytelen, egyedül maradtak. Itt állva ezen a téren, fogadjuk meg, hogy az ő ügyük nem elveszett, soha nem lesznek egyedül, mindig mellettük állunk ezen nemes ügyek védelmében.

A szobor leleplezése után Orbán Viktor miniszterelnök feltette a kérdést, miért emelünk szobrot mi egy amerikai elnöknek? Az államférfiak cselekedeteiről a történelem mond ítéletet és most már látjuk: Ronald Reagan jól döntött. Bölcsen irányított és megőrizte a békét. A történelem róla mondott ítéletét a megbecsülés és a köszönet hatja át. Ezért kell hát szobrának Budapesten is állnia. Megváltoztatta és megújította a világot, benne Közép-Európát is. Hitt a szabadságban, a szabad emberek erkölcsi erejében és abban, hogy a szabadság útjába emelt falak ledönthetőek. Kiállt azért a meggyőződésért, hogy a rosszal nem lehet együtt élni. Legyen bármilyen nagy és félelmetes, meg kell küzdeni vele és le kell győzni. Hivatalba lépésekor az „Ovális irodában" az íróasztalán egy táblát helyezett el, rajta a következő mondattal: „It can be done!", „Meg lehet csinálni!" – és úgy is lett. Öröknek hitt dogmákat söpört félre a józanész nevében.

Régi bölcsesség, hogy az utazó számára nincsenek kész utak. Az utakat az ember saját magának töri. A politika állandó úttörés! Most újra kellene egy Ronald Reagan! Vajon készülődik-e már valahol? – hangzott el az ünnepség záró gondolataként, mely ezek után a katonai takarodó és a Rákóczi-induló hangjaival ért véget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.