Révay András: Tragikus párhuzamosságok

 Kellemes hangzású, jól énekelhető, mégis méltóságot sugároz az azeri himnusz. Kicsit élénkebb, ritmusosabb, mint a magyar. Az összehasonlításra az adott alkalmat, hogy a két ország nemzeti himnuszával kezdődött a kiállítás megnyitója a Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében.

 Kellemes hangzású, jól énekelhető, mégis méltóságot sugároz az azeri himnusz. Kicsit élénkebb, ritmusosabb, mint a magyar. Az összehasonlításra az adott alkalmat, hogy a két ország nemzeti himnuszával kezdődött a kiállítás megnyitója a Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében.

 Tragikus párhuzamosságok fedezhetők fel országaink történelmében – állapította meg dr. Hasan Hasanov, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, az „Azerbajdzsán és Magyarország történelmi fejezeteinek párhuzama" című időszaki kiállítás megnyitóján. Ahogy 1956 októberében a magyar, úgy 1990. január 20-án az azeri nép kelt fel, hogy kivívja függetlenségét. Bakuban tüntetés kezdődött a Szovjetunióból való kiválásért. Egymást érték az utcai demonstrációk, barrikádok zárták el a városba vezető utakat. A „rend és a nyugalom" helyreállítása érdekében a moszkvai vezetés a kemény kéz politikáját látta célravezetőnek.

 A megmozdulást a szovjet hadsereg leverte. Beavatkozásuk rengeteg civil áldozattal, nagy pusztítással járt – pont úgy mint Budapesten. A most megnyílt kiállítás párhuzamosan mindkét eseményt újból megidézi, ezúttal a művészet eszközeivel. A terem egyik oldalán 1956 novemberének, a másik oldalon a „fekete január"-nak nevezett, 1990-es időszak történéseivel találja szemközt magát a látogató. Bizonyítottnak tűnik a sokszor idézett tétel: a történelem ismétli önmagát!

A Múzeum nevében dr. Lugosi József ezredes, főigazgató helyettes köszöntötte a kettős kiállításon megjelenteket. Hangsúlyozta, Magyarország mindig is támogatta Azerbajdzsán törekvéseit és a két ország az elmúlt években egyre gyümölcsözőbb kapcsolatokat épített ki. Napra pontosan húsz évvel a tragikus bakui események után nyílott meg ez a kiállítás, mely érzékletesen mutatja a szabadságra és függetlenségre vágyók elszántságát, bárhol is éljenek a világon.

 A most látható képek emléket állítanak az áldozatoknak és a művészet különféle ágának felhasználásával örökítik meg a harcok pillanatait. A fekete – fehér helyszíni riportfotók Budapest és Baku utcáin készültek. Ám ha egymás mellé tennénk őket, csak az emberek arcából következtethetnénk a felvételek valódi helyszínére. Azerbajdzsánból gyermekrajzok is érkeztek, melyek minden szónál beszédesebbek. Csak remélni tudjuk, hogy alkotóik idővel megbirkóznak majd kínzó emlékeikkel.