Luxusszállókból szervezett szafarikon, terepjárókról fényképezhető állatkiállítást több utazási iroda is kínál. De ha valaki ennél többet, Afrika közvetlen közelről való megismerését szeretné, két év óta arra is van lehetősége.

Luxusszállókból szervezett szafarikon, terepjárókról fényképezhető állatkiállítást több utazási iroda is kínál. De ha valaki ennél többet, Afrika közvetlen közelről való megismerését szeretné, két év óta arra is van lehetősége.

Első ránézésre senki sem gondolná, hogy ez a törékenynek látszó, csinos, fiatal hölgy tapasztalt Afrika-kutató. Ám a MÚOSz Turisztikai szakosztályában tartott bemutatója során percek alatt meggyőzött erről mindenkit. Szilasi Ildikó Hermina antropológus, kulturális szakértő, már tíz éve járja Afrikát Henry Morton Stanley és Magyar László felfedezők nyomában. Huszonhárom afrikai országban járt, kutatott, dolgozott eddig. Tapasztalatairól több könyvet írt és számos előadást tartott. Pártfogók és ismerősök unszolására két évvel ezelőtt kezdett utazásszervezéssel foglalkozni. Meggyőződése, hogy Afrikába érdemes és ma még lehet is utazni. Az ő vezetésével a Kongói Demokratikus Köztársaságba és Szenegálba juthat el a látogató.

Nem turisták, sokkal inkább utazók, akik vele tartanak. Valójában kulturális mélymerülésnek nevezhető minden egyes út. Ha megérkeznek egy rendezvényre, vallási szertartásra, ott a középpontban foglalhatnak helyet a csoportjának tagjai. Az utazás alatt nem olyan, mint más idegenvezető. Az egész napját a társasággal tölti. Részt vesznek a helyiek mindennapi életében, úgy viselkednek, úgy öltöznek, azt eszik, mint ők. Ritka élmény egy európai ember számára, és nagyon erős érzelmi impulzust ad, amikor egy fekete kisgyerek odamegy és beleül egy fehér ember ölébe. A csoport megjelenése fontos az ott élők számára is, mert nekik megélhetést jelent. Olykor az egyetlen munkalehetőséget. Hálásak, mert látják: érdeklődést mutatunk hagyományos kultúrájuk iránt. Ez egyben serkeni is őket az őseiktől örököltek megőrzésére.

Az utazásra vállalkozó magyaroknak egyöntetűen szinte a legelső kérdése, hogy mit lehet enni a civilizációtól távolabbi vidékeken? Hazafelé aztán bebizonyosodik, hogy majdnem mindenki egy kis többletsúllyal jön vissza, Afrikában ugyanis nagyon jól lehet enni. Az ételeket igen változatos módon, sokféle alapanyagból készítik. Persze bizonyos egészségügyi és étkezési előírásokat be kell tartani. Már többször előfordult, hogy – összetalálkozva a drága szállodákból elutazó magyarokkal – az ő kis csoportja teljesen egészséges maradt, amazok viszont kellemetlen tünetekkel küszködtek. Hát igen. Az őslakók nem isznak whiskyt jégkockával, az ő környezetükben nem lehet ilyentől bélfertőzést kapni.

Azért a vadakkal való találkozás élménye sem marad el. Olyan nemzeti parkokat keresnek fel, ahol nincsenek nagymacskák szabadon, ezért be lehet menni a bozótosba. A szó valódi értelmében is sokkal közelebb lehet kerülni az állatvilág megismeréséhez, amikor két – három métere áll tőlünk az orrszarvú! Sajnos sok afrikai országban még nem elsőszámú szempont a természetvédelem. A lakosság faszenes tűzhelyeket használ, a népesség robbanásszerűen szaporodik és a flóra, fauna ezt bizony megérzi. Szenegálban viszont még utolérhető az „érintetlen Afrika". Kellemes ötvözetét adja a tárgyi- az emberi-, a vallási kultúrának, a gasztronómiának és az állatvilágnak. Ugyanakkor a francia gyarmati időkből megmaradt már az európaiasabb civilizáció, jó éttermeket is találunk.

Szilasi Ildikó több mint egy évig élt Kongóban, a tizenegy tartományból kilencet járt be. Arra bíztat: nem kell elhinni azt a rengeteg rosszat, amit erről az országról hallunk. Bizonyos területei valóban veszélyesek, de azok a vidékek több ezer kilométerre vannak a turisták által látogatható helyektől. A barátságos vendéglátók legfeljebb a rádióban hallanak arról, hogy mi történik ezerötszáz kilométerrel odébb, amiről azt sem tudják, hol van. A tőlünk induló 6-8 személyes csoportok, az ő szakértő túravezetésével olyan helyszíneket fedezhetnek fel Afrika szívében teljes biztonságban, ahol európai turista csak nagyon ritkán jár. Ez a környezet a tömegturizmustól és sallangoktól mentes.

Ide csak azok jöjjenek, akik valóban fejest mernek ugrani az afrikai kultúrába. Korábbi utastársai felejthetetlen, sorsfordító élményként jellemzik az utazásokat, ám a túrák nyitottságot, rugalmasságot és aktív részvételt kívánnak meg. Az idén nyáron június 24. – július 5. között a Gungu gyémántja túra Bandundu megyébe, a pende nép területére invitálja az utazót, ahol a résztvevők egy több napos rítus-sorozaton, úgynevezett mandingán vehetnek részt. Maszkos-táncos szertartásokat láthatnak, és megismerhetik az éjszakai, láthatatlan, mágikus világot is. Július 7. -17. között a Kongói Kultúrsokk túra a természeti látványosságokban és történeti emlékekben bővelkedő Kongó folyó és Atlanti-óceán torkolatvidékét, a Jellala és Mwampa vízesést, valamint a jombe nép területét érinti. Augusztus elején a világon egyedülálló módon Kongó szívébe, Kongó utolsó létező királyságába, a Kuba Királyságba kalauzolja el utastársait, ahol napjainkig a kuba király, hercegek és hercegnők, valamint bölcs tanácsnokok, úgynevezett kolomók igazgatják a hagyományőrző falvak mindennapi életét. 2013 telén pedig Szenegált, a toubai zarándoklatot, a marabuk és Teranga földjét ismerhetik meg az Afrikát felfedezni vágyó utazók. Az időpontok megválasztása nem véletlen. A mi nyarunk Kongóban a száraz évszak idejére esik, utazgatni akkor lehet. A további, kilenchónapos esőben alig. Szenegál viszont az európai tél idején kellemesebb ide ekkor érdemes utazni.

www.utazzafrikaba.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük