Sok szociológiai kutatás folyt és több tanulmány született az elmúlt évtizedekben a cigányság életkörülményével, szegénységével kapcsolatban, és számos írás, kutatás készült a cigány hagyományokról, szokásokról, kultúráról is. Azonban a legutóbbi, 2003. évi, Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella nevével fémjelzett cigányokról szóló kutatás óta nem készült egy mélyreható, sokrétű, a cigányság élethelyzetét, életkörülményeit, véleményeit, gondolkodását mélységeiben és széles körben feltáró országos kutató-elemző munka, amely – túl azon, hogy számos eddigi tévhitet, tévkövetkeztetést is eloszlatna – elősegítené a döntéshozók munkáját új, hatékony programok, megoldási tervek kidolgozásában.

Sok szociológiai kutatás folyt és több tanulmány született az elmúlt évtizedekben a cigányság életkörülményével, szegénységével kapcsolatban, és számos írás, kutatás készült a cigány hagyományokról, szokásokról, kultúráról is. Azonban a legutóbbi, 2003. évi, Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella nevével fémjelzett cigányokról szóló kutatás óta nem készült egy mélyreható, sokrétű, a cigányság élethelyzetét, életkörülményeit, véleményeit, gondolkodását mélységeiben és széles körben feltáró országos kutató-elemző munka, amely – túl azon, hogy számos eddigi tévhitet, tévkövetkeztetést is eloszlatna – elősegítené a döntéshozók munkáját új, hatékony programok, megoldási tervek kidolgozásában.

A Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet TÁMOP 5.4.1. program kutatási pillérének az volt a célja, hogy megbízható, országos szintű, nemzetközileg is összehasonlítható, pontos információkat és adatokat biztosítson a cigány/roma származású népességről a döntéshozók számára. Ennek eredményeként 2010 őszén a Marketing Centrum OPK Kft. és a Budapesti Corvinus Egyetem IKN Kft. kutatói és kérdezői csoportjainak részvételével és munkájával elkészültek a cigányokra/romákra vonatkozó célzott adatfelvételek. A kutatás célcsoportja a 16 és 64 év közötti roma, cigány származású népesség volt.

 

A kutatás koncepciója két eltérő definícióhoz kötötte az alapsokaság körülírását, ezért egyrészt kérdőíveztek olyan romák körében, akiket saját roma környezetük romának tart, másrészt olyan személyek körében, akiket nem roma környezetük tart romának. A kutatás tervezését nehezítette az a tény, hogy az utolsó 5 – 10 évből semmilyen megbízható nyilvántartás nem állt rendelkezésre a cigánynépesség területi és településnagyság-szerinti megoszlásáról.

 

A közbeszédben sokan – de időnként a roma vezetők is – hajlamosak erősen túlbecsülni a romák számát, ami kiderült a felmérésekből is. Reális becslés szerint jelenleg kb. 750 ezer roma él Magyarországon, a legtöbben az ország északi és keleti területén, illetve a Dél-Dunántúlon élnek. A kutatások előzetes adatai alapján megállapítható: minél nagyobb a település mérete, annál feszültebb a hangulat romák és nem romák között, legjobb a viszony az 5000 lakos alatti településeken.

A kutatások előzetes adatai szerint a romák egészségi állapota összességében sokkal rosszabb, mint a többségi társadalomé, ebből következik az a ma már ismert tény is, hogy a várható élettartamuk is jelentősen elmarad a többség várható élettartamától. Az országos mutatóknál is rosszabb a cigány társadalom egészségi helyzete a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókban: Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon.

 

A kutatások előzetes adatai szerint a felnőttkorú roma népességben a teljes népességet meghaladó arányban élnek házasok és élettársi kapcsolatban élők. A családszerkezetre vonatkozó adatok szerint a cigány, roma háztartások jellemző mérete és gyermekszáma meghaladja az országos átlagokat. Az ország fejlettebb területein a cigány háztartások mérete is kisebb (főleg Közép-Magyarországon és a dunántúli régiókban jellemzőek a kisebb háztartások), a legnépesebb cigány háztartások a három keleti régióban vannak.  Az előzetes adatok szerint a cigány népességben magasabb a gyermekeket nevelő háztartások aránya, mint a teljes népességben: a három, vagy több gyermekes háztartások aránya megközelítette a 30 százalékot.

 

A roma emberek munkavállalási mutatóit tekintve (iskolázottságuk szerint) azt láthatjuk, hogy a legkevésbé iskolázottak 2/3-a, míg a legalább szakképzettséggel rendelkezők 90%-a dolgozott már életében. A jelenlegi mutatók szerint csak a szakképzettséggel rendelkezők körében haladja meg az 50%-ot azoknak az aránya, akiknek rendszeres vagy alkalmi munkája van. A tanultabb romák munkavállalási rátája közelíti az ország egészére érvényes foglalkoztatottsági rátát, számuk azonban rendkívül alacsony. A képzettebb romák töredéke dolgozik csak jelenleg, annak ellenére, hogy korábban már megjelentek a munkaerőpiacon.

 

A kutatásoknak az oktatásra, képzettségre vonatkozó előzetes adatai is sok mindenre engednek következtetni. A felmért felnőtt cigány lakosságnak csak töredéke szerzett érettségit, középfokú végzettséget, felsőfokú végzettséggel pedig csak elenyésző hányad rendelkezik. A 16 év feletti roma lakosság 17%-a még a 8 általánost sem fejezte be, 53%-a csak a 8 osztályt végezte el, 26%-a valamilyen képesítést is szerzett. Az érettségizettek száma mindössze 5%, a diplomásoké 1%. Az adatok szerint javult ugyan a helyzet a szülők generációjához képest, de korántsem a teljes társadalom javulásához hasonló mértékben. Oktatási, képzett(len)ségi szempontból a legrosszabb a helyzet az északi, keleti régióban.

 

A kutatások előzetes adatai szerint rendkívül rosszak a roma népesség foglalkoztatási mutatói. A 16 és 64 év közöttiek csupán 27%-a állította magáról, hogy dolgozó, pénzkereső ember, 29%-a munkanélkülinek vallotta magát. A roma háztartások 55%-ának egyetlen dolgozó (állandó munkával pénzt kereső) tagja sincs! További 30%-ában csak egy személynek van munkajövedelme, miközben az összes háztartás mindössze 10%-a egyszemélyes! A roma háztartások felében legalább egy munkanélküli, 16%-ában pedig több munkanélküli is él. A legrosszabb a helyzet az észak-keleti és a déli országrészen, az Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon csak minden hatodik, hetedik romának van munkája (Közép-Magyarországon a felének, az észak-nyugati országrészen a harmadának). A munkanélküliek jelentős része valamilyen ellátási formába „menekül”. Tragikus, és beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy egy-egy családban mára akár a harmadik nemzedék is felnő úgy, hogy nincs munkalehetősége. Az előzetes adatok szerint a megkérdezett felnőtt, roma származású személyek aktivitása jelenleg elmarad szüleik munkavállalási aktivitási jellemezőitől.

 

A kutatásokra vonatkozó gyorsjelentések a cigány, roma népességre vonatkozó előzetes adatokkal elérhetőek az Intézet honlapján. A részletes elemzéseket tartalmazó zárótanulmány ősszel fog megjelenni.

 

A Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézet TÁMOP 5.4.1. program a szociális szolgáltatások modernizációjára, a központi és területi stratégiai kapacitások megerősítésére, valamint a szociálpolitikai döntések megalapozására hivatott, ezáltal a szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer korszerűsítésének egyik legfontosabb mérföldkövévé válhat. A projekt elsődleges célja, hogy – az egyes szaktevékenységet végző pillérei által – a szociális és gyermekvédelmi döntéshozók, valamint a hatósági, finanszírozási funkciókat gyakorlók számára fontos információkat, tervezési, fejlesztési, szabályozási, módszertani és ellenőrzési eszközöket tartalmazó fejlesztéseket, kutatásokat végezzen. A projektről részletes információ található a www.modernizacio.hu honlapon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük