ROSSINI, GIOACCHINO (1792-1868)

Olasz zenészcsaládban született, majd 1807-től tanult zeneszerzést. 1789-től egy évig vándorszínészkedett. A francia forradalom egész Itáliát megmozgatta, ezért apját a békekötés után börtönbe zárták. 1810-ben született meg az ifjú Rossini első operája, a Tankréd. 15 éves korában a bolognai zenei líceum pályadíjával csembalista (zongorista) és gordonkaművész lett.

1815 és 1823 között több sikeres operát írt, köztük az Olasz nő Algirban és A tolvaj szarka címűt. A sevillai borbély zenéjét 24 éves korában, 1816-ban két hét alatt szerezte, ám a nápolyi bemutatón megbukott, ugyanis a nagy tiszteletben álló Paisiello mester korábban szintén megzenésítette a darabot. A római közönség viszont hangosan ünnepelte. Derűje jól jött Európának a napóleoni háborúk veszteségei után. A sikernek híre ment Bécsben is. Rossini barátságot kötött Paganinivel, Schuberttel, Beethovennel. Utóbbi már süket volt, ezért írásban érintkeztek. Közben összeházasodott Isabella Colbran énekesnővel, de mivel az folyton veszekedett anyósával, Anna Rossinivel, néhány év múlva elváltak.

1823-tól Párizsban telepedett le, ahol az olasz operaház vezetőjeként dolgozott, népszerűsítette az itáliai muzsikát, támogatott ifjú szerzőket, például Vincenzo Bellinit. Megalkotta a következő dalműveket: Tell Vilmos, A török Itáliában, Hamupipőke, Ory grófja stb. – összesen negyvenet! A Tell Vilmosért megkapta a Francia Becsületrend nagykeresztjét. Könnyedén, jó humorral szülte a művek sorát a bel canto úttörőjeként, Haydn és Mozart hatására. 1930-tól visszavonult, felhagyott a színpadi munkákkal, bár jó néhány egyházi művet még írt, köztük a híres Stabat Matert (1842). Rossini keze alól zseniális olasz dallamok kerültek ki. Kora kevés zeneszerzőjéről mondhatjuk el, hogy nagyon gazdag ember lett.

1846-ban feleségül vette a francia kurtizánt, Olympe Pélissier-t. Gyakran látogatott Olaszországba, de a helyi klérus ezért kiutálta. Frankfurtban Mendelssohnnal kötött barátságot. A vonatúton súlyosan megbetegedett. Rossini 1859-ben visszavonult Párizs melletti villájába. Nemi betegségben, depresszióban, kimerültségben szenvedett. 1843-tól vesebaj is gyötörte. Verdi Nabuccójának bemutatóján még megjelent, de a mű nem tetszett Rossininek. Rosszabbodott a látása, és hallucinációk léptek fel nála. Franciaországi villájában nagy estélyeket adott, de a mulatságban nem vett részt. Meglátogatta őt Wagner, Boito, Sullivan és Bizet. Felkérték, hogy az 1862-es nagy londoni világkiállításra művet komponáljon – a négy nagyhatalom egyik jeles képviselőjeként – de Rossini azt már nem vállalta el, a helyét Verdi töltötte be.

Rossini soha nem csinált gondot abból, hogy saját magától plagizáljon. Ugyanazokat a részleteket, nyitányokat más műveiben vagy mások műveiből is felhasználta – néha kissé pongyolán. Könnyedén, jó humorral alkotott világos, egyszerű, jól érthető dallamokat, népies vígjátékokat. Kifigurázta a zsugori nyárspolgárt, és örömmel hirdette a nép fiának ügyességét, csínytevéseit. 1868-ban daganattal megoperálták, utána 76 évesen vérmérgezésben elhunyt.

A sevillai borbély cselekménye

Beaumarchais szövegéből az ismeretlen Cesare Sterbini írt librettót Rossini számára.

A 18. században az orvosok és a szomszédok bármit bemesélhettek pácienseknek. Az öreg, zsémbes Bartolo doktor szemet vetett eladósorban lévő gyámleányára, Rosinára, akit féltve őrzött mindenkitől. Ám Almaviva grófnak is megtetszett a lány, de nem a vagyonáért, hanem a két szép szeméért. Szerenádot adott Rosina ablaka alatt. A válasz elmaradt a drága zenészek láttán, ezért a gróf Lindorónak adta ki magát. Az más, a lány örült a fiú udvarlásának. Bartolo és haverja, Don Basilio, az énektanár ezen igencsak felháborodott. A kissé élhetetlen gróf ekkor a tapasztalt borbélyhoz fordult segítségért. Figaro, a borbély remekbe sikerült, csattanós belépőjével bizonyította, hogy némi készpénzért bármire képes.

A második felvonásban katonák érkeznek Bartolo doktor házába. Persze Almaviva gróf részeg beszállásolt katonaként lép fel. Bartolo ugyan megszerezte a mentességet a kvártélyozástól, de a gróf nagy balhét csap, aminek részese Basilio is, őt azonban betegnek kiáltják ki, aki ágynak is esik. A csetepatéhoz a doktor hívja az őrséget, azok azonban a gróf iratai láttán tisztelettel meghajolnak és távoznak. Figaro értesíti Rosinát a történtekről.

A harmadik felvonásban Almaviva újabb álruhában próbálkozik. Azt mondja, Basilio beteg, helyette Don Alonsóként ő tartja az énekórát Rosinának. Figaro közben borotválja a doktort, szappannal bekeni az egész fejét, de Bartolo a fiatalokat lesi. Pillanatok alatt mindannyian lebuknak, ráadásul megjön Don Basilio is. Almaviva megszöktetné Rosinát, ám Bartolo résen van, a jegyzőért küld, hogy azonnal házasságra lépjen a lánnyal. Kidobja Almavivát, maga fut a jegyzőhöz. A tanút, Basiliót azonban nem találja otthon. A ravasz borbély kihasználja az alkalmat, és az időközben befutott jegyzővel, a lefizetett Basilio tanúsága mellett összeadatja a grófot Rosinával. Bartolo későn érkezik, Rosina mint grófné fogadja. A doktor a házvezetőnőjével kénytelen vigasztalódni.

Van itt minden vígjátéki kellék: hazugság, álruha, kihallgatás, cselszövés, becsapás, aminek a végén a hallgatóság nemcsak örül, hanem boldogan vigad a fülbemászó dallamokra.

Rossini számtalan operája közül nagyritkán előadják a Hamupipőkét, az Ory grófját és a Tell Vilmost is, de A sevillai borbély színvonalát alig közelítik meg.

DOBI ILDIKÓ