index_180.jpgAki egy eldugott, mindentől távol eső faluban él, ugyanúgy jogosult megfelelő ivóvízre, csatornázásra, egészségügyi ellátásra és oktatásra, mint a városban élők, s mindehhez elengedhetetlen az olcsó és környezetbarát módon termelt áram – ez a kiindulópontja Okos Falvak Kezdeményezés és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete közös elemzésének. Mit tehetnek a kutatók az „okos falu” érdekében?

Világszerte körülbelül 1,1 milliárd ember él villanyáram nélküli háztartásban, és mintegy hárommilliárdan főznek, fűtenek a hőenergiát nem megfelelően hasznosító szilárd tüzelésű kályhákkal. E háztartások többsége nehezen megközelíthető, szegény falvakban, jobbára (de nem kizárólag) a harmadik világ országaiban található. A Smart Villages Initiative (SVI; Okos Falvak Kezdeményezés) nevű nonprofit szervezet három éven át végzett helyszíni kutatómunkát vállalkozók, tudósok, mérnökök, nem kormányzati szervezetek, politikusok és bankárok, valamint az érintett falvak lakosságának bevonásával. A kutatás célja annak meghatározása volt, hogy áramhálózat hiányában milyen megújuló energiatermelési megoldásokkal érdemes támogatni a fenntartható fejlődést és az „okos falvak” elterjedését.

Az SVI tudományos együttműködő partnere 2012 óta az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC), amely szakértői csoportot hozott létre a kutatás támogatására. Az Findings and recommendations from the Smart Villages Initiative 2014–2017. Summary for the European Development CommunityEASAC és az SVI közös nyilatkozatban mutatta be a hat éve tartó folyamat során levont következtetéseket.

Az ENSZ 2016. január 1-jén hatályba lépett fenntartható fejlődési céljai közül a 7-es, energiapolitikai cél szerint 2030-ra mindenki számára hozzáférést kell biztosítani megfizethető, megbízható, fenntartható módon termelt, modern energiaforrásokhoz. Ez azért is fontos, mert az energiaszektor felelős az üvegházgáz-kibocsátás mintegy 60%-áért. A cél eléréséhez jelentősen növelni kell a megújuló energia arányát a globális energiamixben. Az OECD Nemzetközi Energiaügynökségének (IEA) 2014-es adatai szerint ehhez globálisan mintegy évi 45 milliárd dolláros befektetés szükséges, amelynek a nagyobbik része az áramellátó hálózat fejlesztésére, kisebbik része minihálózatok vagy a szigetüzemű áramtermelés fejlesztésére fordítandó.

Az áram a legfontosabb

Az SVI a kutatás keretében Dél-Amerikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Kelet-Afrikában összesen 15 helyszínen tartott munkaértekezletet 2014–2017 folyamán. Az „okos falu” koncepciója szerint a világtól elzárt települések számára is biztosítani kell az ivóvízellátást, a szennyvízelvezetést, az egészségügyi ellátást és az oktatást, mindehhez pedig kulcsfontosságú az energiaellátás.

Az SVI és az EASAC ajánlása szerint a tudományos kutatás számos területen tudja segíteni az „okos falvak” elterjedését. Ehhez az szükséges, hogy az állami szervek, hatóságok és a fejlesztéssel foglalkozó ügynökségek segítsék elő a kutatóintézetek, egyetemek, valamint az áramszolgáltatás terjesztésén dolgozó szervezetek, cégek közti együttműködést. A teljesítmény fokozásán túl a kutatás-fejlesztés célja legyen az olcsóság, a hozzáférhetőség – áll a jelentésben. Néhány, az SVI és az EASAC szerint kulcsfontosságú kutatási terület:

  • új fotovoltaikus technológiák fejlesztése, hogy a napelemek ára továbbra is jelentősen csökkenhessen;
  • az akkumulátorok gyártási költségeinek csökkentése az élettartam növelésével párhuzamosan – akkumulátorok nélkül nem lehet hatékonyan fenntartani sem a házi napelemes rendszereket, sem a helyi minihálózatokat, ugyanakkor az akkuk jelentős beruházási költséget jelentenek, és karbantartásuk sem olcsó;
  • egyszerűbben telepíthető és egyszerűbben szétszerelhető, hordozható házi napelemes rendszerek fejlesztése (például nomád közösségek számára);
  • könnyebben újrahasznosítható házi napelemes rendszerek kifejlesztése; fejlődő országokban alkalmazható újrahasznosítási rendszerek kifejlesztése;
  • intelligens monitoring- és irányítórendszerek fejlesztése az áramtermelés és -fogyasztás kiegyensúlyozására mind háztartási, mind települési/minihálózati szinten, valamint a karbantartás-szervizelés megkönnyítésére;
  • a háztartási elektromos fogyasztók, valamint a műhelyekben, kisüzemekben használt fogyasztók energiahatékonyságának növelése.

A falvakban élő fiatalokat mihamarabb meg kell ismertetni az új technológiákkal, már csak azért is, mert újszerű felhasználási ötletekkel állhatnak elő, amelyek a közösség nagy többségének érdekeit szolgálják – szerepel a jelentésben. Az áramellátás nélkül nem érhetők el a 21. századi infokommunikációs technológiák; ha viszont van áram és internetkapcsolat, akkor elérhetővé válnak a mezőgazdasági termőképességet növelő módszerek, az újszerű betakarítás utáni eljárások, és egy nagyobb piacon magasabb árat lehet elérni a terményekért. Mindez azért fontos – derül ki a jelentésből –, mert az érintett falvak túlnyomó része a mezőgazdaságból él: a cél az, hogy a falvakban

az egyszerű szükségletre termelésről egy nyitottabb cserekereskedelemre térjenek át.

Az SVI és az EASAC szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy a jelenleginél jobb módszerek felhasználásával kell értékelni az energia-hozzáférésnek köszönhetően elért eredményeket. Az „okos falvak” elterjedéséhez, a folyamat tudományos támogatásához interdiszciplináris szemlélet, a természet-, a társadalom- és a mérnöki tudományok területéről érkező kutatók együttműködése szükséges. Nem elég a technológiát kifejleszteni, piacot is kell teremteni hozzá, meg kell tanítani a felhasználókat az új eszközök és a bővülő piacok jelentette előnyök kihasználására, meg kell könnyíteni a finanszírozáshoz való hozzáférést, és támogató jellegű állami szabályozási rendszert kell kialakítani.

Egy, a Van Gevelt T. and Zang Y. (2017). Making Smart Villages a Reality. Smart Villages Initiative Technical Report 11.jelentésben hivatkozott 2017-es tanulmány szerint mindez nem lehetetlen: Thaiföldön 29 év alatt (1972–2001) 12%-ról 99%-ra növelték a falun élő lakosság áramellátottságát, Kínában 50 év alatt 98%-ra, Tunéziában körülbelül 30 év alatt 88%-ra, Costa Ricán pedig 40 év alatt 87%-ra.

Az EASAC szakértői csoportja

Richard Catlow, Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society)

Jorge Fernandez de Caleya, Spanyol Királyi Tudományos Akadémia (Real Academia de Ciencias Exactas, Físicas y Naturales)

Peter Fritz, Leopoldina – Német Tudományos Akadémia (Deutsche Akademie der Wissenschaften)

Olle Inganäs, Svéd Királyi Tudományos Akadémia (Kungliga Vetenskapsakademien)

Jan Kretzschmar, Belga Királyi Tudományos és Művészeti Akadémiák (The Royal Academies for Science and the Arts of Belgium)

Maja Slingerland, Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia (Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen)

Reto Thoenen, Svájci Művészeti és Tudományos Akadémiák (Swiss Academies of Arts and Sciences)

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) az EU-tagállamok, valamint Norvégia és Svájc nemzeti tudományos akadémiái hozták létre 2001-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémián, hogy közösen fogalmazzanak meg független, tudományosan megalapozott szakértői tanácsokat az európai szakpolitikai döntéshozók számára. Megalakulásával az európai tudományos akadémiák egységesen léphetnek fel, és közösön hallathatják hangjukat szakpolitikai kérdésekben. A szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja, amely így e fontos európai tudományos szervezetben is képviseli a magyar kutatási érdekeket. Az EASAC Tanácsa 29 kiváló tudósból áll, akiket 27 európai tudományos akadémia, valamint az Academia Europaea és az európai akadémiákat képviselő ALLEA jelöl.

 

A publikáció eredetileg megjelent: http://mta.hu/tudomany_hirei/easac-olcsobb-napelemekre-jobb-akkumulatorokra-van-szukseg-az-okos-falvakban-108929

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük