Szahara után esõerdõ – A második nap a Szigeten
7 perc olvasásTegnap még panaszkodtunk, hogy porfelhõ, szilikózis-veszély és sivatag-feeling. Úgy kell Nekünk, megérkezett az ellenkezõje. A csütörtöki napon már kora délután megjelent egy kisebb zápor, de ami utána következett, az már kicsit sok is volt a jóból. Szerencsére a levegõ nem hûlt le túlságosan, így a szigetlakók büntetlenül élvezhették hagyományos szórakozásukat a tócsában táncolást és fetrengést. Az elõzõ napi portenger helyén helyes kis tavacskák születtek a zivatart követõen.
Tegnap még panaszkodtunk, hogy porfelhõ, szilikózis-veszély és sivatag-feeling. Úgy kell Nekünk, megérkezett az ellenkezõje. A csütörtöki napon már kora délután megjelent egy kisebb zápor, de ami utána következett, az már kicsit sok is volt a jóból. Szerencsére a levegõ nem hûlt le túlságosan, így a szigetlakók büntetlenül élvezhették hagyományos szórakozásukat a tócsában táncolást és fetrengést. Az elõzõ napi portenger helyén helyes kis tavacskák születtek a zivatart követõen.
A Nagyszínpad nyitóprogramja a norvég Kaizers Orchestra volt, szürreális elõadásukat csak kiemelte a gyülekezõ viharfelhõk tintakék színe. Ami koncertjük alatt csak fenyegetõ díszlet volt, az a német reggae sztár, a Gentleman & The Far East Band koncertje alatt valósággá vált. Leszakadt az ég, dörgött, villámlott, ám ez senkit sem zavart túlságosan, se a zenészeket, se a közönséget.
Zárt helyett keresve a Hammerword felé vettük az irányt, ahol a finn Negative glam-rock show-ja zajlott éppen. Nem kétséges, hogy Tampere glam-rockerei kiválóak zeneileg, de a mûfaj feltétlen hívein kívül nincsenek túl vonzó hatással a közönségre. Tekintve, hogy jelen sorok írója egyszer még a nagy Guns'N'Roses koncertjérõl is lelépett, mert csak a szintén neves ?elõzenekar" a Faith No More érdekelte, nem beszélve a mûfajt övezõ utálatáról, három szám után most is inkább az esõt választottuk.
Aztán az esõ lassan elállt, de a felhõk maradtak valami hihetetlen nyomasztó és szomorú hangulatot borítva mindenre. Ezt az érzést csak tetézte a soron következõ elõadó a The Good, The Bad and The Queen nevû formáció. A 2007. év zenei szenzációjának beharangozott zenekarral szemben joggal támasztott nagy elvárásokat a közönség, ugyanis tagjai között a legnagyobb zenei legendák egykori tagjait láthatjuk. Úgymint Paul Simonon az egykori punklegenda The Clash basszusgitárosa, Damon Albarn a Blur és a Gorillaz-ból, Simon Tong a The Verve képviseletében és Tony Allen Fela Kuti zenekarából. Teljesen érhetõ, hogy valami különlegesre várt mindenki. Végülis a különlegességgel nem volt baj, de a lassú, hosszú és sokszor nyomasztó dallamok egyedül az idõjárással volt összhangban. Ez a zene kiváló egy filmdráma aláfestésére vagy egy kisebb koncertterembe, de egy monstre fesztivál nagyszínpadáról nem képes megfogni a közönséget. Annak ellenére, hogy zeneileg hibátlan produkció volt, sok nézõt késztetett távozásra. Mi több menekülésre, mielõtt az öngyilkos gondolatok elõkerülnének. Mi sem voltunk kivételek.
A legrövidebb utat választottuk a menekülésre, hátrafele a Civil Sziget irányába. Pár lépés után rögtön az Orpheus Állatvédõ Egyesület sátrára bukkantunk, ahol a tenyésztett és laboratóriumi állatok körülményei javításának szükségességérõl tájékozódhatunk komoly és játékosabb formában egyaránt. Így történt, hogy a szárnyasok rettenetes tartási anomáliái elleni küzdelmet hirdetõ fotóséma és tyúkfej álarc néhány erõsen illuminált skandináv szigetelõ áldozatául esett. Akik, nyilvánvalóan mit sem sejtve a szomorú mögöttes tartalommal, kiválóan szórakoztak saját állatos díszeik kiegészítésén. Képünkön az elkapott pillanat látható. Így jutottunk el a Magyarországi Krisna-tudatú hívõk közössége sátrához. Woody Allen egykori filmjének ?repülõtereken lepetyusban ugrándozó" hittérítõi, igencsak meglepõ modernizáción mentek keresztül. A rendszeres ételosztás, információk és koncertek mellett még egy kiemelten fontos tevékenységüket fedeztük fel, mégpedig a jókedvre derítést. Mint tette ezt a Gouranga zenekar, akik seattle-i grunge és egyéb súlyos metál zenékkel kísérik éneküket. Teljes értékû rock-koncert erejével zúz a Hare Krisna éneke. A színpad mellett a mantra szövege, hogy a közönség is tudjon csatlakozni, de utóbbi segítségére van a színpadról mutogatott aktuális szövegrészlet is. A hálás fogadtatás pedig nem marad el. A sátort megtöltik a röhögõ-görcs határán pogózó, ugráló emberek. Néha jó lenne hinni, hogy a zenekar tagjai legalább ilyen jól szórakoznak a helyzet abszurditásán. A valóság azonban nagyon távol van ettõl és nincs is ezzel semmi baj. Amit viszont csak ajánlani tudunk, rossz hangulat, másnaposság, szerelmi bánat vagy kimerültség esetén, Kedves Szigetlakók, keressétek fel a Gouranga sátrat sötétedéskor, a koncertek idején, bármilyen rossz passzban vagytok is. Töltsetek el tíz percet a sátorban vagy a környékén, hallgassátok a zenét, nézzétek a közönséget és meglátjátok, visszatér a jókedvetek.
A Nagyszínpad körüli fotózási káosz egyelõre tovább gyûrûzik, így kiderült, hogy a nap fõattrakciója a manchesteri The Chemical Brothers managementje úgy döntött, majd õk kiválogatják ki fotózhatja le a két elektronikus-tánczene gurut. Sajnos errõl az élményrõl lemaradnak kedves olvasóink, mert jelen sorok szerzõi meg sem próbálkoztak a regisztrációval. Nem csak azért, mert szerintünk minden médium közönségének joga kellene legyen látni a kedvenceik fotóját, hanem mert minket ez a mûfaj enyhén szólva hidegen hagy. Pláne olyan esetben, amikor a Hammerworld sátrában ugyanabban az idõben a Soulfly lép színpadra.
Most joggal kérdezhetik, mi is az a Soulfly? Ha viszont a Sepultura név hangzik el, az már mindjárt másképp hangzik? Hol az összefüggés? A Soulfly-t a brazil trash metal legenda a Sepultura alapító-tagja Max Cavalera alapította az elõbbi 1996-os szétválása után. Ahogy az eredeti zenekar mûfaj-megújítással próbált túllépni a szakítás utáni káoszon, az egykori frontember a Sepultura Roots lemezének zenei világán vitte tovább az új együttest. A Soulfly zenéjében így megtalálható a brazil törzsi motívumok, dobszólók, latinos gitárfutamok és a nagy elõdtõl jól ismert súlyos zúzás, trash metal és hardcore elemekkel. Nagy volt az elvárás és mindenen felüli a koncert. Nincs az a szuperprodukció, ami vetekszik a hangulattal és látvánnyal, amikor egy teli sátor a színpadtól a bejáratig egyemberként ugrál a Sepultura Territory és Roots számaira, ordítva a szöveget az elejétõl a végéig. Igazságtalanság lenne nem említeni, hogy a Soulfly saját szerzeményeinek is volt legalább ekkora sikere, legfeljebb a szöveget nem ismerte mindenki. A másfél óra úgy elrepült a tömény zúzás alatt, mintha sose lett volna. Elhallgattuk volna még egy darabig. Így volt ezzel mindenki, hiszen kétszer is visszakövetelte a közönség õket. Az együttes meg mindent beleadott, ha csak a technikai oldalát nézzük bizonyítékként, ott van a betárazott tartalék hangszerek és a dzsungel-harc álcázást formázó mikrofonállványba elõkészített tucatnyi gitárpengetõ. Semmit nem bíztak a véletlenre. Ahogy azt is meg kell jegyezni, hogy ahogy több éve már, az idén is a Hammerworld színpad munkatársai a legközvetlenebbek és segítõkészek a hivatalos szigetelõkkel. Jó hír, hogy idén eltûntek az üzenõfalak a színpad két oldaláról, tehát semmi nem tereli el a figyelmet. Tekintve, hogy a szerzõk egyike egy hideg téli napon még influenzásan is kikelt a betegágyból egy budapesti Sepultura-koncert miatt, nem meglepõ talán, hogy a koncert élményét nem akartuk elrontani más mûfajokkal. Így hazaindultunk, hogy erõt gyûjtsünk a pénteki igen sûrû programokhoz.
Napi programok: |
Verner Adrienn – Szvitek Péter
Fotók: Szvitek Péter