A vita nem túl régi az oktatás köreiben, hogy mire helyezzék a nagyobb hangsúlyt. A tananyagok oktatására, vagy a képességekére. A jelen Nemzeti Alaptanterv (NAT) elsősorban a képességekre helyezi a hangsúlyt, abban a hitben, hogy így az iskola jobban felkészíti a diákokat az iskolán kívül életre és olyasmit ad nekik, amit az iskola világán kívül is haszonnal felhasználhatnak. A megelőző tantervek viszont inkább tananyag középpontúak voltak, mert a képességek és kompetenciák önmagukban elég megfoghatatlanok, míg a tananyag kijelölése egyszerűbb, és sokkal konkrétabb.

 

A vita nem túl régi az oktatás köreiben, hogy mire helyezzék a nagyobb hangsúlyt. A tananyagok oktatására, vagy a képességekére. A jelen Nemzeti Alaptanterv (NAT) elsősorban a képességekre helyezi a hangsúlyt, abban a hitben, hogy így az iskola jobban felkészíti a diákokat az iskolán kívül életre és olyasmit ad nekik, amit az iskola világán kívül is haszonnal felhasználhatnak. A megelőző tantervek viszont inkább tananyag középpontúak voltak, mert a képességek és kompetenciák önmagukban elég megfoghatatlanok, míg a tananyag kijelölése egyszerűbb, és sokkal konkrétabb.

Leszögezem nemrég vagyok még tanár, csak sokat foglalkoztatnak ilyen, és ehhez hasonló pedagógiai kérdések, amik végsősorban a mindennapi iskolai életre is kihatással vannak. A meglátásaim nem többek véleménynél, és az érveim ellen talán még több ellenérv is összeszedhető, mint ahány érvet én felsorolni tudnék.

Hajlok rá, hogy inkább a régi tantervi rendszereknek adjak igazat. Talán nem kell óráról órára előírni mikor, milyen tananyagot tanítsanak, de nagyjából szerintem fontos meghatározni a tananyagok körét, és a leadásuk ütemét. A tanárok aztán mindig különböző osztályokkal találkoznak, és az osztályok sajátosságai eltérítik az eredeti tervtől a tanítás ütemezését, de ez nem is baj, amíg a leadott tananyagot a diákok az időarányok módosításával elsajátítják. Egyes dolgokra több, másokra kevesebb időt szánva az igényeknek megfelelően.

De a képességek és kompetenciák tanítása nem túl megfogható, nem igazán lehet megmondani melyik konkrét tananyag milyen képességet vagy kompetenciát javít, fejleszt. A tananyagok előírása sokkal valóságosabbnak tűnik. A tanároknak világosabb útmutatás, miket tanítsanak. Az iskoláknak világosabb útmutatás milyen tananyagokat írjanak elő maguk is. Valamint sokkal egyértelműbb is, mit várnak el ilyenkor az iskoláktól, és mit várnak el végső soron a tanároktól.

Ha a cél ködös, abból sokféle eredmény születhet, és nem feltétlenül csak több jó megoldás, hanem sok jó szándékú, ám mégis eredménytelen megoldás is. Az idő viszont érték, a tanítás ideje is érték, amit jobb nem elvesztegetni arra, hogy esetenként téves értelmezések nyomán a leendő generáció nem elhanyagolható része hátrányt szenved el, és idejét kevésbé hatékonyan tölti az iskolapadokban, mint más diákok. Kevesebb tudás birtokába jut, netán elesik a továbbtanulás lehetőségétől, vagy később nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, mert az őket tanító tanárok nem lehettek tisztában az elérendő célokkal.

Ha a cél ködös, és a végrehajtás esetlegessé válik, az iskolák közötti átjárhatóság csökken, vagy megszűnik. Az iskolák ugyanis eltérő követelményeket, és eltérő követelményszinteket állíthatnak fel, amelyek lehetetlenné teszik, vagy mindenesetre megnehezíthetik az iskolák átjárhatóságát. Az eltérő követelmények és követelményszintek pedig beépülve az iskolák közötti különbségekbe esélyegyenlőtlenséghez vezetnek a továbbtanulás során is, egyes iskolák tanulói előnyt élveznek, mások hátrányba kerülnek attól függően mennyire felel meg iskolájuk tantervértelmezése és a továbbtanulási kritériumoknak, amikor számon kérik az iskolában tanultakat.

Így azt hiszem, az esélyegyenlőségnek jobban megfelelne, ha a sokkal tárgyilagosabb tananyagokat írjuk elő egy tantervben, és a tanárok, az iskolák nagyjából pontosan tudhatják mi az, amit a diákoknak át kell tudni adniuk. Az iskola talán így kevésbé készít majd fel az életre, mert a kiválasztott tananyagok talán nem fedik le tökéletesen az elérni kívánt képességeket és kompetenciákat, de az iskolák átjárhatósága nagyobb, az esélyek egyenlősége jobb maradhatna. Sok diák nem szenvedne el szándékolatlan igazságtalanságokat élete meghatározó kezdeti éveiben. A jó tananyagválasztás pedig a képességeket és kompetenciákat is biztosíthatná, amelyekre a diákoknak szert kell tenniük.

Simay Attila Endre

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük