1990. október 25-e csütörtöki nap - Taxisbokád1990. október 25-e csütörtöki nap – TaxisbokádEz év januárjában néhány napra teljesen lezárták az autók és a tömegközlekedés elől a Bajcsy-Zsilinszky utat azok az Uber miatt demonstráló taxisok, akik tüntettek a belvárosban. Az Uber betiltásának konkrét időpontjára próbáltak egyértelmű ígéretet kicsikarni. A városban nagy dugó alakult ki, különösen a Rákóczi úton, a Kiskörúton és a Szabadság hídon. A taxisok tudták, hogy érdekérvényesítő képességük nagy, ezért vágtak bátran bele a blokádba. Igazuk is lett. Végül a kormány engedett és az Uber eltűnt Budapestről.

1990. október 25-e csütörtöki nap - Taxisbokád1990. október 25-e csütörtöki nap – TaxisbokádEz év januárjában néhány napra teljesen lezárták az autók és a tömegközlekedés elől a Bajcsy-Zsilinszky utat azok az Uber miatt demonstráló taxisok, akik tüntettek a belvárosban. Az Uber betiltásának konkrét időpontjára próbáltak egyértelmű ígéretet kicsikarni. A városban nagy dugó alakult ki, különösen a Rákóczi úton, a Kiskörúton és a Szabadság hídon. A taxisok tudták, hogy érdekérvényesítő képességük nagy, ezért vágtak bátran bele a blokádba. Igazuk is lett. Végül a kormány engedett és az Uber eltűnt Budapestről.

   Volt előttük példa. 1990. októberében hatalmas taxisblokád volt fővárosunkban. A taxisok eltorlaszolták az összes budapesti hidat, ezzel gyakorlatilag megbénították a város forgalmát négy napig. Az előzmények azonban régebbre nyúltak vissza.

   Évtizedeken át a Szovjetuniótól vásároltunk kőolajat a Barátság-vezetéken át a világpiaci ár töredékéért. A motorizáció előrehaladásával, a gépjárművek számának gyorsuló növekedése következtében a hazai kőolaj kitermelés a benzin és gázolaj szükségleteinknek egyre kevesebb hányadát fedezte. A rendszerváltást megelőzően a Szovjetunió lazította a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait. Közölték, hogy kedvezményes világpiaci áron, de csak dollárért hajlandók kőolajat szállítani. Ez gyakorlatilag kétszeres importárat jelentett, és átrendezte költségvetésünket, külkereskedelmi mérlegünket, az üzemanyagok hazai árrendszerét. Az állam egy ideig lavírozott pénzügyi hidakkal, árkiegyenlítő kasszával, importár-kiegészítéssel, de elérkezett egy határ, amelyet már nem lehetett átlépni. Ez egybeesett az 1990. évi rendszerváltással.

   Az 1990. évi költségvetés nehéz körülmények között készült. Az infláció harminc  százalékos (!) mértékével nem törődve mindenki helyzete javulását várta a rendszerváltástól. Októberben Rabár Ferenc pénzügyminiszter utasítást adott az üzemanyagok forgalmi adójának emelésére. Egyszerre 65 %-kal növekedett a benzin és a Diesel-olaj kútára. Az intézkedést óriási felháborodás követte elsősorban a fuvarozóknál, taxisoknál. Antall József miniszterelnök kórházban volt, vele nehezen lehetett egyeztetni.

   A válság kezelésére összeült egy Érdekegyeztető Tanács mintegy negyven taggal és számos meghívottal. Nem hiszem, hogy közöttük sokan voltak, akik tudták volna, milyen fuvarköltség terheli az abadani, vagy a Brent-kőolajat. Vagy hogy egy barrel (hordó) hány liter és hogy egy tonna kőolajból mennyi motorbenzin és gázolaj párolható le. Olyan felszólalásokat hallottam, amelyek hemzsegtek a semmitmondó, laikus véleményektől. Általában az áremelés visszavonását kérték, a radikálisabbak a kormány lemondását követelték. Végül Bod Péter Ákos megfontolt és bölcs érvelése nyomán egy alacsonyabb mértékű áremelést elfogadtak a taxisok és a fuvarozók, belátva az irreálisan alacsony üzemanyagárak tarthatatlanságát.

   Így ért véget a rendszerváltás évében egy valódi válsághelyzet.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük