A MÚOSZ Természetes Életminőség Tagozata juniális tagozat újságíróinak  csoportja Cibakházára látogatott. A községbe érkezve  örömmel fedezte fel Dr Szalontai Éva a tagozat elnökassszonya — a szelektív hulladékgyűjtőket, amelyet a polgármester úrnak is megemlített.  Házigazdánk, Tóth Vendel újságíró, aki a Cibaki Híreket szerkeszti.

 

  A MÚOSZ Természetes Életminőség Tagozata juniális tagozat újságíróinak  csoportja Cibakházára látogatott. A községbe érkezve  örömmel fedezte fel Dr Szalontai Éva a tagozat elnökassszonya — a szelektív hulladékgyűjtőket, amelyet a polgármester úrnak is megemlített.  Házigazdánk, Tóth Vendel újságíró, aki a Cibaki Híreket szerkeszti.

A szabadban hatalmas bográcsban fantasztikus illatokat bocsátott a levegőbe a készülő marhalábszár-pörkölt. Dr Eötvös Pál – a MÚOSZ elnöke – kiemelte, hogy helyi lapok között kiemelkedő a Cibaki Hírek kiadvány, amelyet Tóth Vendel kollégánk szerkeszt, és dicséret illeti érte, hiszen a helyi tudat formálásában egyre nagyobb szerepet kap a helyi mádia.

Hegyes Zoltán – Cibakháza polgármestere – bemutatta a község múltját és jelenét, beszélt jövőjéről, a nehézségekről, amelyek a fejlődést nehezítik. A fiatal, agilis vezetés valószínűleg képes minden körülmények között átsegíteni ezt a 4556 fős települést a gondokon. A munkalehetőségek, az élhetőbb környezet jelenthetik a megoldást. Sajnos, aki jelenleg dolgozni akar, ingázni kénytelen, és ebből eredhet, hogy elvándorolnak a cibakháziak közül jó néhányan. Betelepülők is érkeznek, de ők nem minden esetben képesek megfelelően beilleszkedni.

Az idegenforgalom jelenthetné a jövő egyik lehetőségét,  ehhez pillanatnyilag a horgászok érdekében tettek komoly lépést 8 millió forint értékű haltelepítéssel.

A kultúra fontosságát a Cibakházi alkotótábor is jelzi, hiszen idén tíz éves lesz ez a nagyszerű program, amikor a művészek két héten át Cibakházán dolgozhatnak. Műveiket megcsodálhattuk a terem falán.

Ebéd előtt Szicsek János pálinkáival ismerkedtünk meg, és megtudtuk, hogy milyen sokba kerül (azaz nagyon magas az önköltsége)  a gyümölcspártlatoknak (hússzor annyiba kerül, mint a gabonából készült szeszes italok alapanyaga), így természetesen ezek az italok nem az olcsó kategóriába tartoznak, viszont igazi hungaricumok. Szicsek úr elmondta, hogy Budapesten a Magyar Pálinka Háza is az ő cégének üzlete. A minőség fontosságát hangsúlyozta, és megtudtuk, hogy a hazai készítésű valódi pálinkák 3,5 %-át gyártják ők, prémium kategóriában. 64-féle termékből főznek pálinkát, amelyeket megkóstoltunk, és egyetértünk a mondással, hogy valóban, inkább keveset, de jót érdemes fogyasztani. A Tiszazugi Asszonybosszantó tulajdonképpen emléket állít egy kedves bácsinak, aki már nincs közöttünk.

Az ebéd nagyon fínom volt, pörkölt – amelyről korábban beszéltem, és amelynek illata fogadott bennünket – hozzá burgonya, savanyúság és kenyér (mindenből a legfinomabb), mellé az üdítőkön kívül nagyszerű borokat kaptunk.

Az ebéd utáni álmosságot kollégánk: Erdélyi Szerencse Ödön űzte el, amikor most megjelent verseskötetéből idézett egy költeményt, amely éppen a helyzethez illett, a pálinkákról íródott. A kötet címe: Andrásfa ágán – és most jelent meg a könyvhétre. Szerzője a Vörösmarty téren dedikálta az olvasóknak, és a későbbiekben nekünk – kollégáknak is – elmondva, hogy szülőföldjéről írta a verseket.

Az ebéd utáni kávét követően indultunk Nagyrévre, ahol a Tiszazúg újabb települését ismerhettük meg, itt 730 lakos él abban a zsákfaluban, amely már az Árpád-korban is embereknek adott otthont. 1035-ben kelt a Garamszentbenedeki alapító levél, amely dokumentálja a tényeket.

Sajnálatos módon a lakosság létszáma csökkenőben van. A sportpálya öltözőit 2005-ben építették újjá, megvan a nagy focipálya, de nincs annyi focista, hogy hasznát vehessék.

A falu központjától 5 km-re találtak egy termálkutat, 65 oC-os vízzel, de le kellett zárni, mert nincs befektető. Mi lehet a baj? Munkalehetőségre nagyon nyitottak a helyeliek, de alig van munkahely. Reménykednek a falusi turizmusban – mint az országban annyian – de kevés ehhez a gyönyörű táj, az ide vezető utak állapota egyőre visszariasztja a látogatót.

A lovasudvarban gyermekeket tanítanak lovagolni, mozgássérültekkel is foglalkoznak! (itt lehetne valami perspektíva).

A Jurinak kúria 15 éve lakatlan, és lassan tönkre megy, ahogy a hozzá tartozó 140 ha földterület és a gazdasági épületek is. Szomorú látni ezt, hiszen a helybeliek tényleg mindent elkövetnek azért, hogy vidámság, derű juthasson róluk eszébe az ide látogatónak. A Tiszavirág táncegyüttes a helyi asszonyok lelkesedését dícséri.

A Tisza Holt ága és az élő Tisza is itt folyik a határon, és lassanként a kecsege is megjelenik – kiheverve a néhány évvel ezelőtti cián-szennyeződés negatív hatását – ám még nem lehet kecsegepörköltet enni, mert az állomány fejlődése a legfontosabb.

Az újságírók számára illatos tiszai halászlevet hoztak be az asztalokhoz, és – bár még a cibakházán elfogyasztott pörkölt emléke közeli volt – legtöbben vállalkoztak az újabb kóstolásra.

Összegezve: a Tiszazúg egy olyan tájegység, ahol szorgalmas, kedves emberek élnek, akiknek nagyon jó volna, ha sikerülne elindulni a felemelkedés útján, hiszen majdnem minden feltétel megvan: az emberek szorgalmasak, a táj gyönyörű, csak kicsit messze van, és az oda vezető útak számozása min. háromjegyű.

 Lenhardt Ibolya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük