Utolsó Kísérlet – Híradás A Föld állapotáról

Nem zsenialitásunknak köszönhetjük azt a szintet, amit elértünk, hanem a fosszilis energiáknak, s ezt csak akkor vesszük észre, ha ezek elfogynak – mondta Vida Gábor akadémikus az Utolsó kísérlet című könyv bemutatóján.

Május 29-én, pénteken mutatták be Végh László, Szám Dorottya és Hetesi Zsolt Utolsó kísérlet – Híradás a Föld állapotáról című könyvét a budapesti EMI klubban. Az eseményen meghívott vendégként jelen volt Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Vida Gábor akadémikus, Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke és Görög Zita színművésznő.

Szám Dorottya, a könyv egyik szerzője elmondta: az Utolsó kísérlet egyfajta helyzetelemzést, általános képet nyújt az olvasónak a Föld állapotáról. Felvázolja, milyen problémákkal kell szembenéznünk a jövőben, és arra vonatkozóan is ad útmutatást, mit érdemes tenni és mit kerüljünk ezentúl.

Vida Gábor akadémikus a napjainkban tapasztalható válsággal kapcsolatban úgy fogalmazott: nem lehet megmondani, hogy pénzügyi, gazdasági vagy ökológiai válságról van szó. Egy azonban biztos: hátterében az erkölcs válsága áll, ebből fakad minden más tünet. Az előttünk álló jövőről azonban nem beszél senki. A mai világ a növekedésre, a fejlődésre épül. Végtelen növekedés nem lehetséges, az emberekben viszont nagyon erősen ott él a fejlődésbe vetett hit. Azt a szintet, amit elértünk, nem zsenialitásunknak köszönhetjük, hanem a fosszilis energiahordozóknak, s erre az ember csak akkor fog rádöbbenni, amikor ezek elfogynak. Ez nem egy hirtelen bekövetkező esemény lesz, hanem egy folyamat: egyre drágábbá, egyre nehezebben elérhetővé válnak az energiahordozók, s véleménye szerint a – könyvben is vázolt – lehetséges forgatókönyvek közül a legvalószínűbb a nem fenntartható fogyasztásra épült társadalmi-gazdasági struktúrák lassú szétesése lesz. Kérdés, hogy az emberiség hasonló ciklust jár-e végig, mint az emberi élet, vagy képes lesz-e a megújulásra. A reményről szólva Vida Gábor úgy fogalmazott: képzeljük el, hogy Krisztus halála után az apostolok milyen reménytelennek láthatták a helyzetet. A kereszténység mégis világvallássá lett.

Spányi Antal püspök beszédében az akadémikus által említett reményhez kapcsolódott. A keresztény ember nem lehet pesszimista, hiszen tudja, hogy a világ Isten alkotása és ő maga is Isten teremtménye. Ha az ember felelős módon viselkedik és testvéreként tekint a másikra, másképp fog hozzáállni a dolgokhoz. A püspök megemlítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly kiadott körlevelét, amelynek címe: Felelősségünk a teremtett világért. Az egyház feladata nem az, hogy tükröt tartson a társadalomnak, hanem az, hogy segítséget nyújtson a változáshoz. Ezért készül a körlevélhez három kézikönyv is, amely hitoktatóknak, lelkipásztoroknak, közösségeknek, iskoláknak kínál módszereket, tanulmányokat, ötletgyűjteményeket, óravázlatokat stb. Az egyház ebben látja a remény útját, így lesz remény és jövő az emberiségnek és a földnek, amelyet azért kaptunk Istentől, hogy megőrizzük azt – fogalmazott Spányi Antal. (A körlevél és a segédanyagok megtalálhatók a teremtesvedelem.hu oldalon.)

Ezután Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke beszédében a végtelen növekedés témájához tért vissza. A lehetőségeink korlátozottak, a továbbnövekedés nem lehetséges. Van azonban egy irány, amelyben még sokat fejlődhetünk, ez a terület pedig a tudás, az erkölcs, a szépség – mondta többek között.

Az Utolsó kísérlet című könyv 12 fejezetben vizsgálja a jelenlegi válság számos aspektusának (erőforrások kiapadása, éghajlatváltozás, környezeti válság stb.) hátterét, törvényszerűségeit, működési mechanizmusait. Különösen figyelemreméltó az előttünk álló időszak lehetséges forgatókönyveiről szóló rész. A gyors összeomlás, a lassú szétesés mellett van esélyünk fenntartható jövőt is kialakítani magunk és gyermekeink számára, ennek azonban komoly feltételei vannak és szükségszerű lemondásokkal jár. Késlekedésre nincsen már időnk, s a közepesen sikeres forgatókönyv megvalósításához is mindannyiunk elkötelezettségére szükség van.

„A Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor van számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre" – olvasható a könyv ajánlójában.

A köszönetnyilvánításoknál a szerzők megemlékeznek Teres Ágoston jezsuita szerzetespapról, aki 2007 decemberében hunyt el Norvégiában, s akinek kezdeményezésére a múltban számos, a tudomány és a vallás párbeszédét segítő tudományos összejövetelre került sor. A legutóbbi, 2008-ban szervezett konferencián Teres Ágoston már nem lehetett jelen. Az Utolsó kísérlet c. könyv egyrészt a szerzők korábbi kutatómunkájának elmélyítése, de ösztönző hatással volt rá az említett 2008-as konferencia is.