Vallásháborútól a közös gyógyszertárakig
4 perc olvasás
ugandai Peter Kanyandago katolikus pap
A balatonfüredi missziológiai konferencia szerdai napján az etnikai identitás és a kiengesztelődés evangéliuma témáról tartott előadást Lalsangkima Pachau indiai professzor. A témához felkért hozzászólóként az ugandai Peter Kanyandago katolikus pap, a kampalai katolikus egyetem etika professzora hazájának vallástörténetét elevenítette fel. Az alábbiakban ez utóbbit ismertetjük.
ugandai Peter Kanyandago katolikus pap
A balatonfüredi missziológiai konferencia szerdai napján az etnikai identitás és a kiengesztelődés evangéliuma témáról tartott előadást Lalsangkima Pachau indiai professzor. A témához felkért hozzászólóként az ugandai Peter Kanyandago katolikus pap, a kampalai katolikus egyetem etika professzora hazájának vallástörténetét elevenítette fel. Az alábbiakban ez utóbbit ismertetjük.
A számok alapján Ugandában a keresztény hittérítés igen sikeresnek mondható, hiszen manapság a népesség 90 százaléka keresztény. A 30 millió lakosú országban 14 millió a római katolikus és 13 millió az anglikán. A két nagy egyház között azonban sok évtizeden át kegyetlen rivalizálás folyt, amely nemcsak az egyes törzsek közötti feszültségeket erősítette fel, hanem a vallási hovatartozás az egyes törzseken belül is gyilkos frontvonalakat nyitott.Uganda brit gyarmat volt, és a gyarmati tisztviselők, valamint a hadsereg nyíltan az anglikán egyházat támogatták. Hosszú, szenvedésekkel teli út vezetett el napjainkhoz, amikor a két helyi egyházhoz tartozók már kezdenek nem ellenséget, hanem együttműködő társat látni a másikban.
Az első keresztény misszionáriusok a 19. század végén érkeztek Ugandába, ekkoriban gyarmatosította ugyanis Anglia a fekete-afrikai országot. Az anglikán hittérítők Angliából, a katolikusok pedig Franciaországból jöttek. A helyi anglikán egyház teljesen a gyarmatosító hatalomtól függött. Az első világháború előtti évtizedekben Afrika-szerte általános volt a rivalizálás a franciák és az angolok között. Ugandában ez a térnyerésre való törekvés az egyházak közötti versengésben nyilvánult meg. Valóságos háború dúlt az anglikánok és a katolikusok között. Az ellenséges viszony a függetlenség 1962-es kikiáltásakor is meghatározó volt. Olyannyira, hogy a politikai pártok is a vallások szerint szerveződtek: a katolikusok a demokrata pártra szavaztak, az anglikánok pedig a kongresszusi pártba tömörültek. Szinte két nemzet élt párhuzamosan az országban. A tehetősebb katolikusok csak katolikusokat alkalmaztak üzemükben, birtokukon, boltjukban, az anglikánok pedig csak a velük egy felekezethez tartozókat. Ugyanígy alakult az iskolarendszer is. Ha valahol épült egy anglikán iskola, a katolikusok azonnal igyekeztek mellé egy katolikus intézményt felállítani, és fordítva. Elképzelhetetlen volt, hogy a szülők ne vallásuk szerinti intézménybe írassák gyereküket. Peter atya kisiskolás korában naponta 11 kilométert gyalogolt, hogy katolikus nevelésben részesülhessen, pedig a házuktól kétszáz méterre volt egy anglikán oktatási intézmény.
A vallási ellentétek a 90-es évektől fokozatosan enyhülni kezdtek. Mindkét oldalon egyre többen felismerték, hogy az elkülönülési politika mennyi bajnak és szenvedésnek okozója, és elkezdődött az egymás elfogadásához vezető apró hidak építése. Ma már a radikális elkülönülés és egymással szembeni folytonos gyanakvás egyre kevésbé jellemző. Újabban egyre több az olyan iskola, melyet a két egyház közösen tart fenn.
Néhány éve megalakult az ugandai vallásközi tanács, amely megpróbálja „akcióközösségbe" vonni az anglikánokat, az ortodoxokat – akik a fővárosban elég jelentős számban élnek – és a katolikusokat. Közös humanitárius szolgáltatásokat szerveznek, például felekezetközi egészségügyi ellátórendszert alakítottak ki. Az egyházakhoz érkező orvosi eszközöket és gyógyszeradományokat beadják a közösbe, és a különböző egyházakhoz tartozó orvosi rendelőket, kórházakat innen látják el. Apróságnak tűnhet ez, de fontos lépést jelent az előítéleteken, a felekezeti bezárkózásokon való felülemelkedéshez.
Az egyházak felső szinten is szót értenek már egymással – mondta az ugandai professzor -, és így esély nyílik arra, hogy a törzsi és felekezeti identitás alárendelődjék az ugandaiak körében a megbékélés evangéliumából táplálkozó közös keresztény identitásnak. Az ország társadalmi békéjének záloga az ellenségeskedés megszüntetése és a partneri viszony erősítése.
