Elgondolkoztató, milyen sokan dőlnek be pilótajáték szervezőknek, banknak álcázott befektető társaságoknak, irreálisan magas kamatot ígérő szélhámosoknak. Hiába leplezi le a trükköket az igazságszolgáltatás, hiába fut a pénze után sok rászedett ember, látunk elrettentő példákat a televízióban, olvasunk az újságokban, hiszékeny balekok újra és újra akadnak. Mi lehet az ok? Miért nem tanulunk mások hibájából?

 

Elgondolkoztató, milyen sokan dőlnek be pilótajáték szervezőknek, banknak álcázott befektető társaságoknak, irreálisan magas kamatot ígérő szélhámosoknak. Hiába leplezi le a trükköket az igazságszolgáltatás, hiába fut a pénze után sok rászedett ember, látunk elrettentő példákat a televízióban, olvasunk az újságokban, hiszékeny balekok újra és újra akadnak. Mi lehet az ok? Miért nem tanulunk mások hibájából?

 

   A választ Ben Jonson angol drámaíró, Shakespeare kortársa már megfejtette négyszáz évvel ezelőtt,  Volpone, avagy a pénz komédiája című vígjátékában. A címszereplő, velencei nemes, dúsgazdag, nincs utódja, akire vagyonát hagyhatná. Kitalálja a még több pénzszerzés biztos módját. Elhíreszteli, hogy a halálán van. Barátai  igyekeznek lecsapni az örökségre. Értékes ajándékokkal, ékszerekkel, pénzzel hízelegnek az álbeteg, álhaldokló Volponénak. Aki rájött arra, hogy a pénzt nem rábeszéléssel, győzködéssel, erőltetéssel lehet kicsalni, hanem az emberi kapzsiság kihasználásával, a gyors és könnyű meggazdagodás reményének felcsillantásával. Éppen ezt teszik korunk szélhámosai is. Végül sok mulatságos bonyodalom után Volpone lelepleződik

 

   Befektetési alapjaink zöme  a törvényeket betartva működik. De van egy határ, ahol már kezd gyanússá válni a dolog. Havi hat százalék kamat vonzó ajánlat, csak lehetetlen teljesíteni. Csábítási trükként zárójelbe kerül a következő mondat: „A kamatadó miatt  csak öt százalékot ígérhetünk, de gondolja meg, a bankbetétekkel szemben így is megéri!" Tizenöt évvel ezelőtt egyik szomszédos országban a Caritas, magát közösségi banknak nevezett, valójában a piramisjáték elvén működő társaság negyedévenként tíz százalékos kamattal csábította betéteseit. Csaliként az első három hónapban valóban teljesítette ígéretét néhány ezer ügyfélnek. És gondoskodott  a hír elterjedéséről, még hazánkban is akadtak klienseik. Nem s kevesen. Aztán villámgyorsan eltűnt a cég, bezárt fiókokat és több százezer károsultat hagyva maga után. Bár a csalókat elfogták és példásan megbüntették, a becsapott emberek soha nem kapták vissza a pénzüket. Vajon miért nem gondolt senki arra, ha a valaki ilyen könnyen meg tudja sokszorozni a pénzét, miért osztaná meg ötletét másokkal, vadidegekkel? 

 

   Azért egy különbség mégis van Volpone és korunk csalói között. Volponét börtönbe zárják, vagyonát a szenátus elkobozza.  Nálunk is fülön csípik a szélhámost, de a vagyon eltűnik, legfeljebb a lecsupaszított bankszámlákon, másokra átíratott ingatlanokon, külföldre juttatott pénzeken lehet merengeni. Sajnos.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük