A jeruzsálemi Izrael Múzeumból több zsidó vallási tárgy, kézirat vagy fakszimile és régi nyomtatvány élethű másolata érkezett az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Budavári Palota F épület földszinti (vagy a Palota útról lifttel az 5. emeleti) kiállítótermébe. A május 20-ig látogatható vándorkiállítás Izrael Állam Budapesti Nagykövetsége és az OSZK közös rendezvénye.

 

A jeruzsálemi Izrael Múzeumból több zsidó vallási tárgy, kézirat vagy fakszimile és régi nyomtatvány élethű másolata érkezett az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Budavári Palota F épület földszinti (vagy a Palota útról lifttel az 5. emeleti) kiállítótermébe. A május 20-ig látogatható vándorkiállítás Izrael Állam Budapesti Nagykövetsége és az OSZK közös rendezvénye.

 

A zsidó közösségek világszerte különböző helyeken és nyelveken léteznek, de a héber betűk és a vallási szokások összekötik őket. Dr. Tamási Balázs, az ORZSE könyvtárának vezetője, a kumráni szövegek és a középkori zsidó kéziratok kutatója mutatta be a kiállított tárgyakat.

 

Az ókánaánita írás az i.e. 2. évezredben alakult ki, majd asszír hatásra változott arámira (a Perzsa Birodalom hivatalos nyelve – a sémi nyelvcsaládból) – bizonyítják a Holt-tengeri Tekercsek. A 19-20. századi cionista mozgalmak tértek vissza a héber írásmódra, hogy népszerűsítsék az ősi vallást. Ezért minden vallással kapcsolatos tárgyon héber betűket találunk. Az első tabló a babiloni fogság előtti ún. paleo-héber, piktogramokat használó (tárgyak, ökörfej, ökörszem stb.) írást látjuk a Genezis Könyvéből. A babiloni fogság ideje alatt terjedt el a szögletes arámi írás (i.e. 8-7. század), amit az 5. századig használtak. Az óhébert a szamaritánusok őrizték meg máig a Tóráikban. Ezra idején arámi nyelven írták az i. e. 10-5. századig Izsaiás próféta tekercseit, a legrégebbi szövegeket, amit 1947-ben a beduinok fedeztek fel a sivatagban. A kis (Holt-tengeri) tekercseket miniatűr agyagkorsókban tárolták. Máig vita folyik a keletkezésükről, de biztosan ezek a világ legrégebbi bibliai iratai. A beduinok akkor még Jordániához tartoztak, de 1956-ig összesen tizenegy barlang felfedezésében segédkeztek. A legkésőbb talált lelőhely a 4. számú barlang egykor valószínűleg könyvtár lehetett, mert nem agyagkorsókban találták a tekercseket. Ilyen puritán, de varázslásokban járatos esszénus közösséghez tartozott a történetíró Josephus Flavius is. Michael arkangyal eljövetelét várták, aki majd igazságot tesz a Fény és a Sötétség Fiai között. Az eredeti tekercseket az 1965-ben megépült, kívülről szépen csempézett Izrael Múzeumban őrzik.

 

Itt látjuk a 9. századi Kairóból előkerült héber kéziratot. A zsidó törzsek ezer évéről külön raktárban gyűjtötték Kairóban a héber, arámi és kínai származású töredékeket, némelyik judeo-arab nyelven íródott. Kis vitrinekben vannak a héber írást örző tablók között a vallási élet tárgyai. Megtalálható a pontozásos és a pontozás nélküli, kumráni (Qumran) héber szöveg is. A mai Izrael miniszterei az ún. Kumrán-Bibliára esküsznek fel, amelyik egy igen jelentős tipográfus munkája. Megjegyzendő, hogy a korabeli kalligráfiákhoz a tinta titkos recept alapján készült a szefárd és az askenázi kultúrában is. Sajnos, az egyik féle, a gubacsból készült tinta nem bizonyult tartósnak, betűi olykor kiesnek a papírból. A szefárdok Babilónia muszlim területeiről érkeztek, és nádtollal, elég elnagyoltan írtak, az askenáziak pedig csak kóser szárnyasok tollából készült írószerszámot használhattak, így jól megkülönböztethetők a kézirataik. A szefárdok tokban helyezték el az írást.

 

1450-től indul a Gutenberg-féle könyvnyomtatás Európában. 1497-ben Bresciában (Itália) keresztény nyomdászok már sokszorosítják a zsidó vallási könyveket. A régi Tórákon gránátalma- és csengettyű-ábrázolásokat találunk. Áron főpap ruháján a csengők jelezték a Jom Kippur szertartását, amit messziről lehetett hallani. A Misna a szóbeli hagyományok lejegyzett szövege. A zsinagóga pedig a Tóra őrzésére rendeltetett frigyláda alakjára emlékeztet. A zsinagógában az arahed függöny választotta el a szentélyt a hívőktől, falát festményekkel díszítették a 18. századi képen. A hölgyek rácsos ablak mögött, külön helyiségben foglaltak helyet.

Érdekes tárgy itt a tóramutató (jad), nehogy az értékes papírtekercs elszennyeződjön. Az egyik iraton látjuk a jó hetet kívánó (hiszen a hét a szombattal kezdődik), 19. századi üdvözletet és egy 1420-as Havdalát, azaz hetet búcsúztató szombat esti szertartást. A Megila Eszter Könyvéből idézi a zsidók csodálatos megmenekülését. Vízfestékkel, gouache-technikával készült irat. Eszter és Ahasvérus történetét medallionba tették. Új profilt teremtett a kalligráfiában, hogy a Megilát szabad volt illusztrálni, amíg a Tórát nem. Kaufmann Dávid Itáliából vásárolt az MTA Keleti Könyvtárának egy purim-tekercset. Képei a szabadulás öröméről szólnak és arról, hogy küldj ajándékot az alkalomból felebarátaidnak és a szegényeknek. Eszter Könyvéből megismerjük Hámán és Mordeháj történetét.

Látunk itt a Pészah ünnepéhez kapcsolható tórafüggöny ábrázolást, zsoltárrészletre utaló amulettet a zsinagóga keleti faláról, menóra alakú szöveget, kabbalisztikus imát a 67. zsoltárból. A menóra hét ága a hét nap jelképe. Egy szombati terítő az olasz Rotschild-gyűjteményből való, a Haggáda a Széder-est alapkönyve, amit éppen keresztény területeken emberábrázolásokkal láttak el, holott ezt a zsidó hit tiltja. Muszaname Mózes Könyve a 14. századból judeo-perzsa nyelven íródott, mert a zsidó írnokok átvették a helyi élet szokásait. Az itt bemutatott pészahi Haggádát 1300 táján németországi askenáziak készítették, benne griffmadárfejű embertestekkel. A griffmadár akkor pozitív jelentéssel bíró szimbólum volt. A pészahi szédertálról való leírás hamarosan magyarul is elérhető lesz.

Az egyik kézirat az Izrael Múzeum ékköve, amelyet most visszakövetel régi tulajdonosa, ugyanis ellopták tőle a II. világháború alatt. Új „gazdája" adta el az Izrael Múzeumnak. A profi illusztrátorok által díszített szefárd Haggádák szebbek a többinél (1629: Velence), példájukat később követték az askenáziak is. Velencében valaha három jelentős európai zsidó kultúra találkozott.

 

A ketuba, azaz házasságlevél a zsidó házasságkötés fontos kelléke. Ezeket a németalföldi példányokat művészi illusztrációval látták el. Tartalmazza a férj és a feleség kötelességeit, valamint a válásra vonatkozó szabályokat, akárcsak egy adásvételi szerződés. Külön kitételek vonatkoznak problémák esetére. Az Izrael Múzeum mintegy ezer házasságlevelet tart nyilván, közöttük indiai fekete (afrikai eredetű) és fehér (európai) zsidókét is. Keleten papírra, Nyugaton pergamenre másolták a keresztény olasz nyomdászok, a 13-14. században pedig kolostorokban készültek. A zsidó írnokoknak ugyanis nem volt műhelyük.

Az Izrael Múzeum ötvenezer darabjából és a Rockefeller Museum tárgyából néhány van itt: mezüzék, amulettek alakjában, amelyek a zsidó folklór részei. A nyakban hordható függőket szuvenírként árulták. Bajelhárító feladatokat láttak el héber szövegekből vett szimbólumokkal. Akad menóra alakú amulett, egyetlen szó betűiből álló, mágikus jelentőséggel bíró felirat, Dávid-csillag, áldást osztó kéz, örökmécses vagy mikrobetűs szöveg. Különös kincs a 18. századi miniatűr morva tekercs, amit a szerzője kolofonnal is ellátott.  

 

Az OSZK tulajdonában lévő, 1629-ből való velencei Haggádában szerepel ladino (szefárd) és askenázi kiadás is. Az itáliai könyvművészet díszes iniciálékkal látta el a szövegeket. E második kiadást 1960-ban itt restaurálták, felkasirozták és utólag beszámozták. A párja az Izrael Múzeum honlapján látható.

 

Dr. Tamási Balázs előadását lejegyezte:

                                                                 Dobi Ildikó

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük