Madness 01Madness 01

A pénteki nap perzselõ napsütésben a Gogol Bordello koncertjével indult. A csapat zenéje a cigányzene, a punk és a brechti kabaré elemeit vegyíti, amolyan sör melletti késõ esti kikapcsolódás alapfeltétele. Kicsit félõ volt, hogy nappali fényben, adekvát hangulat nélkül nem lesz megfelelõ a fogadtatás. Tévedésnek bizonyult, bár a mûszaki feltételek minden lehetõ erõfeszítést megtettek, hogy a fentiek beigazolódjanak.

  Madness 01Madness 01

A pénteki nap perzselõ napsütésben a Gogol Bordello koncertjével indult. A csapat zenéje a cigányzene, a punk és a brechti kabaré elemeit vegyíti, amolyan sör melletti késõ esti kikapcsolódás alapfeltétele. Kicsit félõ volt, hogy nappali fényben, adekvát hangulat nélkül nem lesz megfelelõ a fogadtatás. Tévedésnek bizonyult, bár a mûszaki feltételek minden lehetõ erõfeszítést megtettek, hogy a fentiek beigazolódjanak.

Madness 02.Madness 02.A néhol teljesen felszívódó hangszerhangok és a rekkenõ hõség ellenére a jókedv átragadt a közönségre, akik kitartóan táncoltak a néhol felismerhetetlenül elhalkuló dallamokra. Ám az együttesnek nemcsak a stílusválasztása egyedülálló, hanem megalakulásának története is. Eugene Hütz, az alapítók egyike kalandos úton jutott el a zenekar késõbbi szülõhelyére, New Yorkba. Az énekest 1986-ban, a csernobili katasztrófa után evakuálták otthonából Nyugat-Ukrajnába, melyet aztán elhagyott és Lengyelország, Magyarország, Ausztria és Olaszország érintésével jutott el 1993-ban az Államokba. Ott emigráns orosz és ukrán valamint helyi muzsikusokkal alakította meg zenekarát, mely kezdetben "sima" orosz roma esküvõi zenét játszott.

Madness 03.Madness 03.Innen utunk egyenesen a Világzenei színpadra vezetett, ahol az olasz Mau Mau fellépése következett. Mikor 2000-ben elõször a Szigeten jártak, nem sikerült megnézzük õket. Most a ?kötelezõ" programok közé soroltuk õket. Nevük a piemonte-i szlengben a csavargók, bevándorlók gyûjtõneve, míg Kenya történetében egy függetlenségi mozgalmat kereszteltek Mau Mau -ra valamikor az '50-es évek táján. Ehhez híven az énekes-gitáros Luca Morino, a harmonikás Fabio Barovero és a kameruni ütõs, Bienvenu Nsongan, utcazenészként, majd foglalt házakban és kis klubokban kezdte zenei karrierjét. Ahogy azt Manu Chao-nál, a nagyonis rokonlélek Mano Negra miatt, itt is el kell mondani, hogy hírnév közelébe nem szabadna olyan zenekart engedni, aki nem járta meg a zenei illegalitást, horribile dictu a punk mûfaji útvonalát vagy legalább a szélét. Az olyanokban ugyanis nem vész el a lendület, a zene szeretete és közönség tisztelete. A kivételek, mint például a soronkövetkezõ Skatelites és jónéhány eredeti népzenét játszó mûvész természetesen csak erõsítik a szabályt. Innen pedig bárki biztos lehet benne aki a koncertjükre téved, hogy nívós és eredeti produkciót láthat, az élmény pedig nem múlik el nyomtalanul. Így volt ez most is, a közönség hálásan táncolt az olasz népzenével kísért, néhol humoros, néhol lírai de mindenképp társadalmi témákat boncolgató szövegekre. Legalábbis amit számok felkonferálásakor azon a jellegzetes olaszos angol nyelven az énekes elárult belõle.

Madness 04.Madness 04.Okunk nem volt elmozdulni a színpad elõl, hiszen rögtön Mau Mau után a ska mûfaj jamaicai õsatyja, a Skatelites következett. Az 1964-ben, az ország függetlenné válása után 2 évvel alakult zenekar tagjai között ma is megtalálható 3 alapító tag. Ha van örömzene, hát a tegnapi koncerten ezt láthattuk. Soraikban a hosszú évek alatt megfordult Lee Perry és Bob Marley is. Talán ehhez nem is lehet mit hozzáfûzni. Profi, jókedvû zenészek a színpadon, vidáman táncoló, ugráló hatalmas közönség. Kell ennél több péntek kora estére? Az egyetlen üröm az örömben, hogy nyugat felõl furcsa szikrázást lehetett tapasztalni és a szél néha gyanúsan megerõsödött. Kollegám jelezte, hogy ebbõl bizony vihar lesz, de rögtön elhessegettem a feltételezést, hogy ugyanmár, a felhõ mozog, fordul, elõzõ nap már meglátogatta két zivatar a Szigetet, miért nézné meg harmadszor is? Van még rengeteg érdekes terület Budapesten. Nyilvánvaló, hogy nem lett igazam. Meg kellene elégednem inkább a televíziós idõjárás-jelentés elmondásának gyakorlásáná,l az egyik ismert hírcsatorna sátránál.

Mau Mau 01.Mau Mau 01.Mire Pink utolsó számaira a Nagyszínpad közelébe érkeztünk, már masszívan villámlott és ömlött az esõ. Így aztán napernyõk oltalma alatt hallgattuk a Sweet Dreams  Pink féle feldolgozását. Sajnos ebbõl sem értettük meg a manapság oly divatos énekesnõ sikerét. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Az õ esetében a legalább a megjelent közönség létszáma. A megelõzõ francia techno dj nagyágyú, Laurent Garnier produkciójára viszont semmilyen mentséget nem találtunk. Meg kell jegyezni a tárgyilagosság kedvéért, hogy talán 4-5 számig bírtuk. De az élõzenekari kíséret ellenére, produkciójuk leginkább talán tömegoszlatásra alkalmas. Amúgy a pénteki napra mindenképp jellemzõ volt, hogy az összes szórakozó hely hangfalaiból a ska és a reggea zenékarok különféle számai szóltak az utak mentén.

Mau Mau 02.Mau Mau 02.Az angol zenekarok úgylátszik mágnesként vonzzák az esõt. A Madness idén a második brit nagyszínpados elõadó, akinek koncertje elõtt leszakad az ég. Hiába angol zenéhez angol idõjárás dukál. Szerencsére a közönséget ez nem riasztja el. Ahogy kell, a koncert kezdetére elállt az esõ és színpadra lépett a zenetörténet egyik legnagyobb csapata, az észak-londoni Madness. A stílusosan a One Step Beyond dallamaira bevonuló együttes látványa megingathatatlan bizonyítéka az idõ könyörtelen múlásának. Hiába tudtuk, hogy mióta eszünket tudjuk a Madness létezett, mégis valami kortalan kamaszokat vártunk megjelenni. A hét tagú együttes (Mike Barson – szinti, Mark Bredford – basszusgitár, Chris Foreman – gitár, Graham ?Suggs" McPherson – ének, Chas Smash – ének, vokál, Lee Thompson – szaxofon, Dan Woodgate – dob) 1976-ban alakult, így tegnap meghatódott, jó '50 koruknak megfelelõen ökörködõ profizenészeket láthattunk. Minden elhangzott, amit egy zenekedvelõ egy Madness-koncerttõl elvárhat. Hallottuk az alapmûveket, mint a Baggy Trousers, House of Fun,  Our House, vagy Night Boat to Cairo. A késõbbi lemezekrõl az Embarassment, It Must Be Love vagy a Grey Day. Természetesen nem maradtak ki a sorból a többszörösen híres feldolgozások, mint a Chase the Devil és a You Keep Me Hanging On. Mindezt a londoni klubok kifogástalan öltönyében, fekete napszemüvegben, a rájuk annyira jellemzõ inkább parodikus tánc-mozdulatokkal vezették elõ a ska gentleman-jei. A tempó és a mozdulatok visszafogottak voltak ugyan, néhol pedig a szünetek kicsit hosszabbak a kelleténél. De egy immár nagypapakorba jutott együttestõl ez nem is várható másként. Ezek mellett kifogástalan produkciót láthatott a közönség, természetesen jókora mennyiségû angol humorral fûszerezve. Ezt is bizonyítja, hogy a gyakorlatlan ifjú közönség tömött sorokban távozott a ráadás elõtt, mert a szokásosnál többet töltöttek az öltözõben. Nem is csoda, hiszen a kiváló szaxofonos mókamestert, Lee Thompsont úgy segítették fel a színpadra a biztonságiak. Ennek ellenére a hûséges közönség, mint igazi jutalomjáték, a Hattyúk Tava ska feldolgozását hallgathatta meg búcsúzóul. Remek koncert volt, hibátlan, nagy élmény, az énekes szavaival élve: ?Thank you very much, indeed" Madness!

 

Mau Mau 03Mau Mau 03 SKAtalites 01.SKAtalites 01.
SKAtalites 02.SKAtalites 02. SKAtalites 03.SKAtalites 03.
SKAtalites 04.SKAtalites 04. SKAtalites 05.SKAtalites 05.
SKAtalites 06.SKAtalites 06. SKAtalites 07.SKAtalites 07.

Verner Adrienn – Szvitek Péter

Fotók: Szvitek Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük