Provokáció ? avagy a büszkeség napja?

Az ember, ahogy elnézi a Büszkeség napjával kapcsolatos fejleményeket csak áll és csodálkozik. Miért kellett balhét provokálni Budapest tisztes magyar polgárainak körében? Tudjuk, szabad a vélemény nyilvánítása. De azt is tudjuk, hogy ennek határa a másik polgár érzékenyésége.

Az ember, ahogy elnézi a Büszkeség napjával kapcsolatos fejleményeket csak áll és csodálkozik. Miért kellett balhét provokálni Budapest tisztes magyar polgárainak körében? Tudjuk, szabad a vélemény nyilvánítása. De azt is tudjuk, hogy ennek határa a másik polgár érzékenyésége.

Kezdjük a leginlkább irritáló dolgoknál. Azt is tudjuk, hogy a homoszexualitas nem betegség. Egy lét, de olyan lét mely a természet rendje: a család és az utódok létrehozása ellen való. Azt is tudjuk, hogy Magyarország – bármennyire is nem veszik ezt figyelembe egyes, a magukat liberálisnak és ateistának nevezõ egyének – keresztény kultúrkör tagja. A keresztény kultúrkör pedig – bármennyire is sajnálatos – de elítéli ezt.

Vajon akik ezt erõltetik nem gondolták: egy muzulmán országban rendezhetünk-e Disznó fesztivált. Természetesen meg lehet tenni, egyszer, utána soha többet…. mert nem lesz rá alkalom. Vagy azt, hogy ugyanezen dolgok miatt alakulnak Lengyelországban úgy a dolgok, ahogy most alakulnak.

Magyarországon a tömeg ehhez képest civilizáltan viselkedett. Nem volt öngyilkos merénylõ, olyan akit annyira kiasztott volna amit látott, hogy eldobva életét a Gyehenna tüzére kézbesítette volna az elkövetõt. De…

A felvonulókban a hibát senki sem keresi. Pedig BTK szinten van. Ezt egyrészt vallásgyalázásnak hívják: Vajh csak véletlenül volt ennyire hülye  az a magamutogató, aki rózsaszin keresztes könyvvel lábai között, az elfogadott és a katolikus papsághoz köthetõ viseletben mutogatta magát az egyik kamion tetején. Hogy õ a homokosok papja, aki összeadja a párokat…

Az is, aki nem gyakorolja vallását, csak kicsit hívõ, bizony kiakadt tõle. Azt ne várjuk rendõrségünktõl, hogy ezt megakadályozza, mert õ nem teológus, nem erkölcsök tudora. (De akkor miért akadályozta meg a bizonyítottan legális -több bírósági itélettel is megerõsített – vélemény nyilvánítást a tojásdobálást? Ez már pusztán jog, a véleménnyilvánítás határairól szól..)

A másik Btk tényváladék kissé necces. A kaminokon bizony közös-ülést imitáló párok mutogatták magukat. Nappal. 22 óra elõtt.Olyankor amikor kiskorú, ablakból vagy bárhonnan jól láthatja.. Tessék már mondani, ha olyan nagy a szabadság, akkor  mi a fészkes fenének szabályozta a Törvényalkotó, mikor hol, hogyan lehet szexuális tartalmú kiadványt segédeszközt árulni, TV programot adni? Hol lehet prostitúciót folytatni? (A hazai kultúrkörben az is természetes volt, hogy az az önkormányzat aki ilyen helyszint- a piroslámpás övezetet – a szabályoknak megfelelõen kijelöl a közfelháborodás miatt igencsak gyorsan eltûnik a süllyesztõben. Nem is jelölték ki)

Valami nagyon fejreállt. És nem biztos, hogy az a polgár a bûnös, aki dühöng, fotóz és szervezkedik, majd  feljelent. Õka civilizáltabbak, pontosabban azok, kik hisznek MÉG a jogrendben.

Esetleg dobál. Mert provokálták. Tehetetlen dühét agresszióban éli ki. Nem teheti meg, hogy elkerüli, mert õ ott él, ott lakik. Mert az ilyen kávéházakat, kiadványokat képes elkerülni. Sõ nem is kell néznie a szakosított TV csatornát sem. Ott a kikapcsoló gomb. De az utcán beleboltik. Az ablaka elõtt. Ki sem tudja kerülni.

És tessék mondani mi köze ehhez a kormány egyik tagjának, hogy világnézetébõl ilyen reklámot csináljon? És az Egyik Párt ifjúsági csoportjának?

T. magukat liberálisoknak valló uraim, sikerült Magyarországon éppen fellépésükkel visszaforgatni az idõ kerekét. Mert eddig a magyar társadalom meglehetõsen liberálisan -a szó eredeti értelmében – állt a kérdéshez. Egészen addig, míg a szexbõl nem csináltak maguk egy politikai fegyvert. Hogy utána lehessen biróért, azonosítószám nélküli verõlegényért, rendért kiáltani. De ez a rend nem az emberek, az Önöknek a rendje. Önöket meg mintha olyan emberek választották volna meg, akik nem ezt várták Önöktõl. Meg nézzék is meg, hány százalék szavazatot kaptak akkor. És most mennyit kapnának?

Eddig a homoszexuálisokkal, nem sok gond volt. Élték életüket, szokásaikat. Egy-két embertõl eltekintve senki sem átkozta ki õket. Sõt volt  néhány  olyan presszójuk, éttermük, ahova a hagyományos értékrendet vallók is be be tértek. Mert nem akarták megtéríteni, nem akarták rájuk tukmálni másságukat. Megértették, õk azok akik, mások azok akik. És e kettõ valahogy egymással nem élhet úgy, hogy egyik irritálja a másikat. De nyugodtan megmaradhat tapintattal, munkahelyi kapcsolattal, sõt barátsággal is egymás mellett.

Önök most ezzel a rendezvénnyel egy olyan törést provokáltak ki, ami egy újabb békétlenség magját hinti el ebben az országban.Pedig nem kéne. Igy ne csodálkozzanak, ha ezután mindenki arra is erzékenyen reagál és elutasitja, amit nem kéne. Mert csakis a benne részvevõk magánügye lenne: de most már a társadalom a regisztrált homoszexuális élettársi kapcsolatra is nemet mond. Immár  elvbõl, és  jogosan. És elkezd mások után gyanakvóan kutakodni. Esetleg tettlegességre folyamodik. Azért mert tehetlen düh hajtja. És a düh idején nincsen önkontroll.

A Büszkeség napja igy vált a Szégyen napjává. Egy csoport saját politikai céljainak érdekében felrúgta a társdalmi koszenzust, a békét. Sõt tudatosan békétlenséget szított. Olyan területre is bevitte a politikát ahova nem kellett volna: a hálószobába.

Kinek áll érdekében mindez? Nem hiszem hogy az utca emberének, nem hiszem, hogy a hazai jobboldalnak, baloldalnak, de azt sem hiszem, hogy az értelmes magyarok más közösségeinek? Akkor kinek: Lehet gondolkodni: Qui Prodest?

 A provokáció folytatódik (ál)leszbikus esküvõvel, majd ki tudja mivel:

http://index.hu/politika/belfold/lszb070714/

jh