Féltékenység

Gáspár felkelt, rendbe hozta magát, reggeli után megkapta feleségétől a bevásárlási listát. Felvette a maszkot, elindult a vegyesboltba. Már épp odaért, amikor észrevette az üresnek látszó vászon szatyrot egy út menti fánál. Felvette, belenézett, talált benne egy rózsaszín borítékot. Kinyitotta.

Drága Szerelmem! Nekem ezután már csak a február 12-e lesz az ünnepnapom. Még mindig az élmény hatása alatt állok, soha nem felejtem azt a délutánt. Alig várom az újabb találkozásunkat, hogy újra egymáséi lehessünk. Férjedtől, a jámbor Gazsitól nem kell tartanod, nem vesz az észre semmit, csak legyen hideg sör a hűtőben és kedvenc sorozata a tévében. Ezt mindenki tudja róla a faluban.

Gáspár éktelen haragra gerjedt. Aztán lehiggadt, mert eszébe jutott, hogy február 12-én felesége a szüleit látogatta meg, kétszer is telefonált. Először hogy jól érzik magukat, másodszor, hogy ott marasztalták vacsorára. Azért működött benne a kíváncsiság és az igazságérzet. Belátogatott az önkormányzat ügyfélszolgálatára, ahol megtudta, hogy a nagyközségben rajta kívül még négy Gáspár lakik.

Meghívta őket egy baráti beszélgetésre a lakásába. Az asztalom sör és pogácsa számolatlanul. Felolvasta a levelet. Barátaim, derítsünk fényt az igazságra! Emlékezzetek vissza, hol volt a kérdéses napon az asszony? Majd előadta felesége bombabiztos alibijét.

A társaság töprengettek egy kicsit. Aztán megszólalt a második Gáspár. Az enyém a megyeszékhelyen volt. Telekkönyvi kivonatot váltott ki, sorban kellett állnia érte. El is hozta, kizárt dolog, hogy ő lehetett a csalfa.

A harmadik Gáspár elmondta, hogy ő aztán a legnyugodtabb ember a társaságban. Felesége a barátnőjével sétálgatott, beszélgetett a parkban, szelfiztek is. Amikor hazajött, megmutatta a képeket.

Az enyémet pénzért küldtem a takarékszövetkezetbe, mosolygott a negyedik Gáspár. Rengetegen álltak sorba, nyugdíj kifizetés napja volt. Hazaérve meg is mutatta a bizonylatot. Ennél ütősebb alibiről még nem is hallottam.

Az ötödik Gáspár zavartan pislogott. Meg kell valamit mondanom őszintén, kezdte volna el a történetét. De a többiek a szavába vágtak. Ne mentegetőzz, mindannyiunkkal előfordult már hasonló eset. Légy nagyvonalú, meglátod, az asszony sírva omlik a karjaidba és soha többé nem lesz ilyen problémátok, Az idő majd begyógyítja a sebet. De félreértitek a helyzet, pirult el az ötödik Gáspár, én……. Egy szót sem akarunk hallani többet! – rivalltak rá.

Ha nem, hát nem. Felállt, szemét lesütve távozott, kissé imbolyogva, mert túl sok sört ivott. Csóvált a fejét. Neki ugyanis nem volt felesége.