Van Gogh – nincs Gogh

Mivel tűnik ki van Gogh a művésztársai közül? Mi vonzza a szemünket munkáihoz újra és újra? A kérdésre bizonyára nem kapunk választ, de elgondolkodunk majd rajta, az szinte bizonyos. Jelenleg Budapesten látható ugyanis a világ egyik legnépszerűbb multimédiás művészeti élménye, a „Van Gogh – The Immersive Experience”. Eddig már több mint 20 millióan látták: New Yorkban, Londonban, Berlinben, Szöulban, mindenhol százezreket nyűgözött le Van Gogh különleges posztimpresszionista világa, mely a budapesti BOK csarnokban szeptember 1-ig várja a látogatókat.

 Ezer négyzetméternyi kivetítőn elevenedik meg Vincent van Gogh (1853-1890), a posztimpresszionizmus legnagyobb alakjának művészete. A minden érzékszervre ható, XXI. századi tech-kulturális élmény a festőzseni legismertebb, leglátványosabb műveinek újszerű megjelenítésével lepi meg a közönséget. A látogatók nemcsak a műveket ismerhetik meg korábban soha nem látott formában, hanem bepillantást nyerhetnek az alkotó életébe is. Ez nem egy hagyományos értelemben vett kiállítás. Meglepő, de nincsenek eredeti festmények a falakon! Ám a több teremből álló, kétezer négyzetméteres, hatalmas audiovizuális kiállítótér egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók elmerülhessenek a holland mester semmihez sem fogható világában.  A tárlat azok számára is izgalmas időtöltést nyújt, akik nem tartoznak a klasszikus képzőművészeti kiállítások törzsközönségéhez, ugyanakkor felejthetetlen élményt kínál a van Gogh rajongóknak is. A produkcióban megelevenednek a festő napraforgómezői, csillagos égboltjai, sőt a mester hálószobájának ajtaja is kitárul. A látogatókat várja egy speciális VR-szoba, valamint a stúdió, ahol a kiállítás megtekintése után bárki belebújhat van Gogh bőrébe, elkészítheti saját alkotását, amelyet akár a falra is kivetíthet. Falujának képén a csillagos égről ő az előtérre, középre irányítja a tekintetet. Ez igazi posztimpresszionista alkotás. Az íves vonalak miatt a tekintet valósággal ugrál a csillagok között. A festményt közelről megnézve azonban kitűnik, hogy rövid, éles ecsetvonásokból áll. Van Gogh egy évig a Saint Rémy de Provence melletti elmegyógyintézet lakója volt és csak egy is szobában, emlékezetből, korábbi munkái vázlataiból kellett dolgoznia. Igen távolra került az általa megszokott helyszíni festés közvetlen élményeitől. Saint Rémy faluja nyugodtnak és befogadónak tűnhet. Menedék az éjszakai égbolt turbulens káoszában. Vagy éppen fordítva van. A falu sötétje, kis szobája szűkösségét, a depresszió okozta klausztrofóbiát visszhangozza. Miközben az égbolt az Univerzum nyugodt fényére emlékeztet, egy ránk ragyogó, magasabb rendű értelemre. Ennek mindenképpen van értelme, összehasonlítva van Gogh korábbi, az éjszakai égbolt megfestésére tett kísérleteivel. A „Csillagos éj a Rhone folyó fölött” csillagfényei inkább tompán hunyorognak a folyóról tükröződő, ember alkotta fényhez képest. Itt Van Gogh az emberiség ragyogását örökíti meg.  A csillagos éjben azonban a falusi élet könnyedsége, számára már elhalványult. A helyét a Hold és a csillagok, a bázis spirituális fénye veszi át. Van Gogh visszavonul a világtól. De bármelyik értelmezést is választjuk, a komor ciprusfa átdöfi mindkét valóságot és megkerülhetetlen. Átdöfi a nyugalmat és a káoszt is. Ahogy az éj sötétjét és a ragyogó színeit is.  De össze is kapcsolja, össze is köti őket. Van Gogh festménye a legcsodálatosabb megjelenítése az emberi szenvedés valami gyönyörűvé alakításának. Túl is megy a szavakon, de a színekkel, a kompozícióval kifejezhető. A vonalak torzultak, mint a régi fametszeteké. Képeit egyedivé a színek alkalmazásának módja teszi. Kontrasztot teremt a falu sötétsége között, ahol mindössze pár kivilágított ablak látható az éjszakai égbolt örvénylő ragyogása mellett.

E két egymás mellé helyezett világ közé ékelődik a megváltoztathatatlanul sötét ciprusfa. A növény, ami hagyományosan a gyászhoz kapcsolódik. Senki nem használja a színt impozánsabb és zavarba ejtőbb módon, mint Vincent van Gogh. Elég a „Darvak a búzamezőn” képét megnézni. Élete és halála is tele van ellentmondásokkal. Sokáig a testvérénél élt Párizsban, majd 1888-ban Provence vidékére, Arlesbe költözött. Megpróbálta fenntartani magát, nem sok sikerrel. Egy ideig Paul Gauguin is a vendége volt – mígnem van Gogh az udvaron borotvával rá nem támadt. Ezt követően vágta le a saját fülét. Ismételt elmegyógyintézeti kezelés után – máig tisztázatlan körülmények között – az auvers-i vár környékén, pisztoly okozta haslövés érte. Ebbe halt bele.  Ám az őt övező talányoknak ezzel még nincs vége! Van Gogh képeire jellemző a rendkívül erőteljes színhasználat. Asada Kazunori japán orvos és médiatudományi szakértő néhány képet egy különleges, különböző színlátást reprodukáló helyiségbe helyezett. Ott úgy találta, hogy van Gogh különc színhasználata eltűnt. Lehet, van Gogh azért alkalmazott ennyire élénk színeket, mert kevesebb színt látott másoknál! Az emberi szenvedés és az újjáéledő remény vásznain azért használt éles színeket, mert a közelebbi árnyalatok közötti különbséget nem látta. Éppen a korlátai szabadították fel, hogy teljesen új szépséget teremthessen! Talán ami őt egyedivé teszi, az annyi, hogy valóban merőben másként látta a világot. Bizonyos értelemben lehetséges, hogy van Gogh némileg színvak volt?