Révay András: A kódexíró

 A reneszánsz est során mintegy ötszázötven évvel röpítette vissza a látogatókat a váci Katona Lajos Városi Könyvtár Galériájának rendezvénye. Szalai Katalin kiállítása szép, érdekes és tanulságos is egyben.

 A reneszánsz est során mintegy ötszázötven évvel röpítette vissza a látogatókat a váci Katona Lajos Városi Könyvtár Galériájának rendezvénye. Szalai Katalin kiállítása szép, érdekes és tanulságos is egyben.

 A XVI. századi kódexekben fellelhető táncokból állította össze műsorát a Laczhegyi Imre által vezetett együttes. A részben korhű hangszereken játszó zenészek koncertje hangulatában jól illett a kiállításhoz, melyet Szalai Katalin kódexíró munkáiból rendeztek meg. A falakon sorakozó művek a szentendrei Vincze László műhelyéből kikerülő, valódi, kézzel merített papírokra készültek, színes tanúbizonyságát adva a festő sokoldalúságának.

 Látható itt ékes diploma, nem utánzat, a mai kor eseményeihez készült és vannak régi családi címerek. Három lapon olvashatjuk a magyar szentek közül világszerte legáltalánosabban tisztelt Szent Erzsébet életének történetét. Ismereteinket is gyarapíthatjuk, hiszen ki gondolta volna, hogy gyerekkorunk egyik kedvenc regénye, az Egri csillagok hőse, Bornemissza Gergely utódai még itt élnek körünkben. Az egri vitéz családfájának figyelmes tanulmányozása erről könnyen meggyőz bennünket. Valószínűleg kevesen tudják azt is; mi a különbség a családfa és az ősfa között? Elég egy pillantást vetni a kétféle ábrázolásra és máris nyilvánvalóvá válik, hogy a családfa törzse a legrégebbi fellelhető őstől emelkedik és ágazik szét, az ősfa alján viszont a ma élő családtagot látjuk és a föléje magasodó fa az ő élő és régen elhunyt rokonait jeleníti meg. Egyik oldalán az apai, mások oldalán az anyai ágat.

 A könyvtár igazgatója, Mándli Gyula megnyitó szavaiból kiderült: olyan kiállítást láthatunk, ami szorosan kötődik a könyvekhez, a könyvgyűjteményekhez.  Szalai Katalin, a modern kódexíró munkássága a könyvtárhoz is kapcsolódik. A kódexmásolás kezdetben a szerzetesek munkája volt és kezükben minden egyes írott lap valóságos műtárggyá vált. A kezdőbetűket – iniciálékat – mívesen kidolgozták, gyakori volt a szövegbeli kép, a miniatúra. A magyarországi középkori könyvművészet csúcsát Mátyás király könyvtárának reprezentatív darabjai, a Corvinák jelentették. A XV. században Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, s ezzel divatjamúlttá és feleslegessé vált a kódexírók nehéz, szemrontó munkája. Az írott szó, a könyv lassan mind többek által elérhető tömegcikké vált, de egyszersmind elvesztette egyediségét is. A XX. században minden eddiginél nagyobb forradalom játszódott le a szellemi termékek átadásában és a kommunikációban. A számítógép mindent tud, amire a nyomdászatban és a grafikában szükség lehet. Mindenesetre az elgépiesedés – úgy tűnik – sok területen meghozza a reneszánszát és az újra felfedezett becsületét a kisipari, kézműves tevékenységeknek. Újra érték lesz az a tudás, amit a mindig ugyanúgy működő gépek nem produkálhatnak, csak a változni és megújulni képes ember. Talán mégis lesz újra létjogosultsága a művészinek, az egyszerinek és megismételhetetlennek.

 Szalai Katalin – XXI. századi kódexíróként – vágott hegyű tollai, maga készítette ecsetjei között, elgépiesedett komputervilágunkba visszahozza a manuális munka szépségét, humanitását, összekötve a régit és az újat. Manapság azt tapasztaljuk: az emberekben mindinkább feléled a vágy az egyediség iránt. Szükség van az ilyen művészre, aki az elveszett családi címerek újjáteremtésével, ízléses megfestésével, családfák, egyedi, személyre szóló oklevelek megrajzolásával visszahozza közénk a régi, letűnt korok sajátos álomvilágát.

A kiállítás október 29-ig látható hétköznaponként 9.00 – 19.00 óra között, valamint szombaton 11.00-től 17.00-ig a Katona Lajos Városi Könyvtárban: 2600 Vác, Budapesti főút 37.