Atomkatasztrófa és atomterrorizmus esetén nem menekülni, hanem elrejtőzni – így nő a túlélés esélye!
6 perc olvasás 
A világoskék szín jelzi, hol a legbiztonságosabb — A kép forrása: www.citizencorps.gov
Az atomháborúval kapcsolatos riogatások mindennaposak voltak a hidegháború idején. Ezeknek a tanácsoknak nagy része nem volt komolyan vehető, inkább a lakosság megnyugtatását szolgálta. Az igazi védelmet csak egy kiváltságos réteg tagjai kaphatták meg, de ott is kétséges volt, hogy idegen atomtámadás esetében vajon eljutnak e oda.
A világoskék szín jelzi, hol a legbiztonságosabb — A kép forrása: www.citizencorps.gov
Az atomháborúval kapcsolatos riogatások mindennaposak voltak a hidegháború idején. Ezeknek a tanácsoknak nagy része nem volt komolyan vehető, inkább a lakosság megnyugtatását szolgálta. Az igazi védelmet csak egy kiváltságos réteg tagjai kaphatták meg, de ott is kétséges volt, hogy idegen atomtámadás esetében vajon eljutnak e oda.
A mostani terrorista szervezetekkel átszőtt világban a terroristák Szent Grálja az atombomba, amivel a lehető legnagyobb rombolást tudja okozni. Itt két dolog kerülhet szóba.
Az egyik a „zseb atombomba" amit elloptak az aktiváláshoz szükséges kódokkal együtt. Ezek lehetnek bőröd vagy hátzsák kiszerelésűek. 0,5-2 kilotonna robbanóerővel igencsak nagy pusztítást tudnak végezni a városokban. Azonban ennél nagyobb pusztításra képesek az improvizált atom robbanószerkezetek.
Ezek ugyanis nem az atomrobbanáson alapulnak. Itt hagyományos robbanóanyag szór szét radioaktiv anyagot. A cél a környezet teljes lakhatatlanná tétele, olyan környezeti sugárterhelés létrehozása, amely összeegyeztethetetlen az élettel. Ugyanakkor nem szabad kizárni, hogy valahol valakik valódi atomfegyvert barkácsolnak, vagy egy kombinált fegyvert, hiszen bármennyire titkolják, a szükséges technológia a feketepiacon sokért és nehezen – mint a népi Korea példája mutatja – de beszerezhető. Nem véletlen, hogy titokban jópár állam pályázik az atomhatalmi státuszra.
Ebben a világban ismét szerepe van a felkészítésnek, ezúttal azonban propagandisztikus felhangok nélkül. Az USA katasztrófavédelmi ügynökséges a FEMA a társ ügynökségekkel közösen egyrészt felkészül, másrész felvilágosító kampányt folytat – ez utóbbit meglehetősen óvatosan – hogyan is lehetséges túlélni egy ilyen támadást.
Amiről nem beszélnek: Egy ilyen támadás meglehetősen nagy emberveszteséggel jár. Itt a veszteség egy része csak az, akik azonnal meghalnak. Mások gyógyíthatatlan sugársérüléseikbe halnának bele, amik azonban meglehetősen nagy erőforrásokat kötnének le. Erre van az – hivatalosan összeesküvés elméletnek nevezett – direktíva, amikor ezeknek az embereknek a szenvedését megrövidítendő, sugárellenes gyógyszer címén nagy adagú morfiumot vagy egyéb mérget adagolnak. (Ennek a direktívának a téves értelmezése volt a a Nagy Árviz idején New Orleansban (Szent Mihály lova hadművelet)megöltek egy kórházban több beteget, mondván nincs értelme menekítésüknek. A dolgot eltusolták, az ebben részvevő orvosoknak nem esett bántódásuk.)
De mégis hogyan lehet túlélni egy ilyen támadást? Tudni kell azt, hogy a klasszikus haditechnikai megoldással ellentétben az ilyen bomba nem a levegőben robban – mint Hirosima és Nagaszaki esetében – mert akkor a legnagyobb a pusztító hatás – hacsak az öngyilkos terrorista kommandó nem egy repülőgépen robbantja fel az eszközt. Igy a talajszinten vagy kis mélységben rejtekhelyen robban az eszköz, ami mérsékeli a pusztító hatást, növeli a túlélés esélyét.
Az új amerikai direktíva erre az esetre:Nem menekülni – mert akkor a nyílt téren újabb sugárterhelést kapunk, hanem AZONNAL ELREJTŐZNI, mert az növeli a túlélés esélyét.
A második világháború óta folyamatosan – de a legnagyobb titokban – végzett kutatások szerint fedezéket kell találni. Be kell húzódni az első stabilnak tűnő építménybe, és ott kell maradni, amíg a hatóságok nem mondják, hogy a szabadba biztonságosan ki lehet jönni. Itt jóval inkább túlélhető a sugárzás, mint a szabadban – már egy autó, vagy egy lakótelepi pince is 50 %-al növelheti a túlélés esélyét.
Eddig világos a helyzet. Ugyanakkor a kérdés, hogyan mondják ezt meg az embereknek anélkül, hogy mit kell tenni, anélkül hogy pánikot keltenének. Ezért kezdett Barack Obama kormánya egy kampányt a New York Times cikke szerint http://www.nytimes.com/2010/12/16/science/16terror.html?pagewanted=1&_r=2&nl=todaysheadlines&emc=a2
„Túl kell jutnunk azon a mentális akadályon, amely szerint túl szörnyű erről gondolkodni" -írja az újság. Idézi a New York Times W. Craig Fugate-et, a szövetségi katasztrófavédelmi hatóság (Federal Emergency Management Agency, Fema) vezetőjét. „Készen kell állnunk arra, hogy reagáljunk" és megtanítsuk az emberekkel, hogyan „védhetik meg magukat a legjobban."
A legújabb cél az állampolgárok felkészítése: a Fema Citizens Corps elnevezésű honlapján például praktikus tanácsadó anyag jelent meg a nukleáris balesetek, robbanások esetén követendő viselkedésről, például színes ábrán mutatják be, milyen típusú épületekben milyen fokú lehet a sugárzás elleni védettség.
http://www.citizencorps.gov/downloads/pdf/news/nccp/3-5_IND_Fact_Sheet_FINAL.pdf
New York Times szerint 2010 júniusban az Obama-kormány egy 130 oldalas anyagot köröztetett a katasztrófavédelem munkatársai körében,
Mint olvasható az anyagban ebben azzal foglalkoztak, hogy hogyan kell reagálni egy nukleáris támadásra, amely szerint az anyag kiemelte az esetleges támadás előtt a lakosság felvilágosítását is. Megállapítják: a szükséges tudás hiányában „az emberek valószínűleg inkább a veszélytől való elmenekülés ösztönét fogják követni, ezzel esetleg halálos dózisú sugárzásnak kitéve magukat."
Vannak olyanok akik szerint mindez csak hiszti. Nos, ez mégis fontos, hiszen amennyiben bármilyen nukleáris katasztrófa bekövetkezik, ezek a szabályok használhatóak. Nem is olyan régen tanulmányok jelentek meg arról, hogy Csernobilban a hatóságok hibáztak a Zóna kijelöléssel. Viszonylag kicsi a tényleges halálövezet, és az áldozatok száma is kisebb mint a szakirodalomban megjelent, az áldozatok jórészt a felszámolásban résztvevők és az epicentrumban lévők közül kerültek ki.
A Védelmi Minisztérium kutatásai az USA-ban tradícionálisan a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory-ban folynak. Itt elegendő számítógépes kapacitás és tudás áll rendelkezésre, hogy computeres szimulációval meghatározzák, melyik amerikai nagyvárosban milyen pusztítást okozna illetve egy atombomba felrobbanása, vagy egy piszkos bombás támadás.
A számítógépes szimulációk eredménye szerint, ha az emberek egy Los Angelesben történő robbanás központjától számított egy mérföldes távolságon belül nem keresnek menedéket, az áldozatok száma 285 ezer lehet. Ha menedéket keresnek – például beülnek egy autóba, ez a szám 125 ezerre csökken. Egy nem túl mély pince esetében az áldozatok száma 45 ezerre esik, egy nagy irodaház belső részével vagy egy föld alatti parkolóval pedig még biztosabb lehet a túlélés. Ez az eredmény a kutatókat és a kormánytisztviselőket is meglepte, később pedig már erről írt a júniusban a kormány által kiadott tájékoztató anyag is, amely szerint egy robbanás után „a legtöbb életet az első 60 percben lehet megmenteni a rendelkezésre álló menedékekkel."
http://www.secretsofsurvival.com/survival/american_hiroshima.html
