Révay András: Egy legendásan nagyszerű ember
5 perc olvasás
Budapestre érkezett a Göcseji Múzeum kiállítása. „Két nemzet hőse, Asbóth Sándor" címmel, március 6-ig látható a Magyar Örökség Díjas Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a budai Várban.
Budapestre érkezett a Göcseji Múzeum kiállítása. „Két nemzet hőse, Asbóth Sándor" címmel, március 6-ig látható a Magyar Örökség Díjas Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a budai Várban.
Régi adósságot törleszt – ha nem is egészen, de talán részben – ez a kiállítás. Megérne egy aprócska kísérletet, körbekérdezni a rokonokat, ismerősöket: ki volt Asbóth Sándor? A kérdező pedig ne lepődjön meg, ha tíz kérdésre tíz tagadó választ kap, a megkérdezetteknek fogalmuk sincs, valószínűleg soha nem hallották ezt a nevet. Aki nem foglalkozott hadtörténettel, az 1848-as szabadságharc részletes tanulmányozásával, nem tud a kérdésre válaszolni. Az iskolai tankönyvekben is hiába keressük a választ. Pedig az 1810-ben Keszthelyen született és 1868-ban Buenos Airesben meghalt Asbóth Sándor mérnökként is, katonaként is érdemes volt a figyelemre.
Ha áttekintjük pályafutását, egy legendásan nagyszerű ember életútját látjuk, mondta el róla a kiállítás megnyitásakor dr. Kedves Gyula ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató-helyettese. Szülei nem engedték, hogy Lajos testvére után ő is a katonai pályát válassza, ezért mérnöknek tanult. A Budai Főépítészeti Hivatal után az Országos Főépítészeti Hivatalnál dolgozott, majd ennek vezetője is volt. Támogatta Széchenyi javaslatait, részt vett – többek között – a Lánchíd építésében is. A nagy embert az különbözteti meg az átlagtól – emelte ki Kedves ezredes – hogy nem egyszerűen válaszol a kihívásokra, hanem elébe megy azoknak!
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar célok érdekében háborúzni kell Ausztriával és ezt csak korszerűen felszerelt, reguláris haderővel lehet megvívni, akkor tudását ennek szolgálatába állította. A műszaki értelmiségi, akinek magas jövedelme, szilárd egzisztenciája, kitűnő állása volt, szögre akasztotta a szögmérőjét és a teodolitját és felvette a kardot. A hadseregben is azt csinálta, amihez a legjobban értett, csak napszámosok helyett az utász alakulatokat irányította. Rábízták a komáromi vár erődítési munkálatainak vezetését, de helytállt a csatamezőn is. Részt vett a kápolnai csatában, a nagysallói ütközetben pedig az ő vezetésével tudtak a honvédek hidat verni a Garamon. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, 1849 júliusában – már alezredesként – Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.
Követte Kossuthot Törökországba, majd Amerikába is. Itt várostervezőként dolgozott, a New York-i Városfejlesztési Bizottság tagjaként ő volt a Central Park egyik tervezője. A különleges ember egyik ismérve az is, hogy elveit haláláig híven követi. Akkor is, ha az események változnak, akkor is, ha a körülmények változnak. Amikor az általános, emberi szabadságért idehaza már nem tudott harcolni, de máshol lehetőség nyílt rá, akkor Asbóth Sándor folytatta a harcot. Ugyanúgy döntött, mint idehaza. Nem tartotta meg a jó városi állását, hanem beállt az északiak hadseregébe. Ugyanazokért az eszmékért fogott újra kardot, mint idehaza és így vált egy másik nemzet hősévé is.
A polgárháború idején örömmel fogadták az unionista táborban a magyar emigránsokat. Ott nagy szükség volt a jól képzett, harci tapasztalatokban gazdag, parancsnoki gyakorlattal bíró tisztekre. Ők tanították meg a fiatal amerikai hadsereget a modern hadtudomány alapelveire. Sokan értek el közülük magas rangot. Asbóth több győztes csatát vezetett, többször súlyosan megsebesült, dandártábornok, később altábornagy, Florida és Kentucky állam katonai kormányzója lett, a kiállításon látható most tábornoki vezénylő botja is. A harcok végeztével diplomataként szolgálta új hazáját. Mint az USA argentínai és uruguayi nagykövete és teljhatalmú képviselője, a béketeremtés lett a feladata Dél-Amerikában. Ezt a munkát már nem fejezhette be, Harctéri sebesüléseinek következményeként Buenos Airesben érte a halál 1868-ban.
Asbóth tábornok népszerű ember volt Amerikában. Ennek bizonyítéka az a sok rajz és festmény, ami – több változatban is – készült róla, ezeket sokszorosított formában az utcán is árulták. Személyiségének jegyeit érdekes színfolttal gazdagítja, hogy a legtöbb képen kutyájával együtt ábrázolták – némelyiken még a csatamezőn is! Rendkívüli pályafutása ellenére nem veszítette el az érdeklődését Magyarország iránt. Folyamatosan tájékozódott az itthoni eseményekről. Tisztánlátására jellemző, hogy bár Kossuth hívei közé tartozott – mint azt levelezéséből tudjuk – a Kiegyezést lelkesen üdvözölte.
A most megnyílt kiállítás segíthet abban, hogy méltatlanul elfeledett elődeink egyikét ismét a köztudatba idézze. Ám a kiállításról szóló beszámolója végén, most álljon itt a tudósító személyes visszaemlékezése, találkozása Asbóth tábornokkal:
– Éppen húsz évvel ezelőtt, 1991-ben Washingtonban jártam. Ellátogattam Arlingtonba is, a katonai temetőbe, ahol a Kennedyek nyugszanak. Magyar újságíró igazolványom láttán megkérdezték, tudom-e, hogy tavaly, tehát 1990-ben temettek itt el egy híres magyart? Nem tudtam. Az amerikai nemzet tiszteli és számon tartja hőseit – mondták – Alexander Asboth pedig közéjük tartozik. Hamvait 1990-ben Washingtonba szállították és rangját megillető módon helyezték el a nemzeti katonai temetőben. Arlingtonba a mai napig is sok magyar turista látogat. Aki ott jár, szánjon pár percet Asbóth Sándor tábornok sírjának felkeresésére!
