MEGÁLLÓ IS LEHETETT OSZTÁLYIDEGEN

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy villamosmegálló a Margit körúton. Hatvan éve megszüntették. Az ok gyanítható. Bosszantotta az ateista hatalom tisztségviselőit, hogy éppen a ferences templomnál szállnak fel és le az utasok. Gyalogoljanak inkább, csak ne legyen olyan egyszerű a templom megközelítése – ez volt a cél. Egyik napról a másikra, valamikor az ötvenes évek elején kiiktatták. Így jött létre a 4-es, 6-os útvonalán a leghosszabb megálló nélküli szakasz, a Mechwart tér és a Margit-híd budai hídfője között.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy villamosmegálló a Margit körúton. Hatvan éve megszüntették. Az ok gyanítható. Bosszantotta az ateista hatalom tisztségviselőit, hogy éppen a ferences templomnál szállnak fel és le az utasok. Gyalogoljanak inkább, csak ne legyen olyan egyszerű a templom megközelítése – ez volt a cél. Egyik napról a másikra, valamikor az ötvenes évek elején kiiktatták. Így jött létre a 4-es, 6-os útvonalán a leghosszabb megálló nélküli szakasz, a Mechwart tér és a Margit-híd budai hídfője között.

Ha ma az ember végig sétál a Margit körútnak ezen a szakaszán, becsukott üzlethelyiségek tucatját látja, hiszen megközelíthetetlenek. Egyedül a templom forgalma nem csökken. Budapest egyik leglátogatottabb temploma volt és maradt a megálló elvétele ellenére. Mégis. Ideje volna visszaállítani, mert az még sincs rendjén, hogy egy büntetés elévülhetetlen legyen. Jó lenne, ha a BKV és a főváros, illetve a II. kerület illetékesei amnesztiában, illetve rehabilitációban részesítenék az itt lakó, dolgozó, ide templomba járó embereket és megállójukat.

Az amnesztia az lenne, ha a megállót visszaállítanák, a rehabilitáció pedig, ha a megálló neve „Budai ferencesek" lenne.

S hogy valóban a vallás elleni küzdelem jegyében szüntették meg e megállót, arra egy 1953-ban készült titkosszolgálati jelentés is utal. Szerzője bizonyos László István, aki szóba elegyedett a pesti ferences templom előtt egy négytagú asszonytársasággal: Arról szörnyülködtek, hogy a budai ferences templom mellől elvették a villamosmegállót. Az asszonyok szerint fájt a kommunistáknak, hogy felszállás előtt és leszálláskor olyan sokan betértek a templomba – olvasható az ügynöki jelentésben. (Egyházügyi hangulat-jelentések 1951-1953, Osiris, 116, l.)

A budai ferences templom az egyetlen, amely Budapest körútjára nyíló istenháza. A dualizmus korában a jezsuiták a körútra szerették volna építtetni Jézus Szíve-templomot, de a klerikális elfogultsággal akkor sem vádolható főváros ezt nem engedélyezte, így a Körúttól mintegy száz méterre, a Krúdy utca és a Mária utca sarkára került a templom. A budai ferences templom, amely a barokk korban épült az Óbudát és Budát összekötő országút mentén, ma az egyetlen körúti templomunk, tehát a szép és hosszú Combino igazán megállhatna előtte. Illetve kinyithatná ajtaját, mert a villanyrendőr a Szél Kálmán tér felől ma is minden esetben megállítja a templom előtt. De ez csak arra jó, hogy rápillantsunk a szép és hívogató templomra.

Mikor e templomba járó idős hívektől és ferencesektől hallottam az egykori megállóról, érdekelni kezdett, vajon pontosan mikor is szüntették meg. Felhívtam az ügyben a BKV sajtóosztályát. Türelmemet kérték. Vártam néhány napot, majd ismét érdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy a templom előtt tényleg volt megálló, és most valóban nincs. De hogy mikor szűnt meg, azt nem tudják, mert hatezer oldal anyagot kellene átnyálazniuk. Azonban azt is közölte az illetékes, hogy valószínűleg az ötvenes években szűnt meg, és talán politikai megfontolásból. Kértem, hogy ezt a felvilágosítást írják le nekem. Mondta, hogy ahhoz neki engedélyt kell kérnie.

Néhány nappal később megírták, hogy az említett megálló feltételezéseik szerint az 1950-es évek elején, valószínűleg 1952-ben szűnt meg. Az 1956-ban készült fényképeken már nem is látszik a megálló, 1959-ben pedig már a vonal leírásánál sem említik, ugyanakkor biztosan létezett a második világháború idején.

Szerdahelyi Csongor, Ferences Sajtóközpont