2011. november 25-én felvették Magyarország felterjesztését, a táncház módszert az UNESCO nyilvántartásába, amelyben az Egyezmény elveit és céljait legjobban tükröző szellemi kulturális örökség megőrzését célzó programok, projektek és tevékenységek kapnak helyet.
2011. november 25-én felvették Magyarország felterjesztését, a táncház módszert az UNESCO nyilvántartásába, amelyben az Egyezmény elveit és céljait legjobban tükröző szellemi kulturális örökség megőrzését célzó programok, projektek és tevékenységek kapnak helyet.
2011. november 25-én felvették Magyarország felterjesztését, a táncház módszert az UNESCO nyilvántartásába, amelyben az Egyezmény elveit és céljait legjobban tükröző szellemi kulturális örökség megőrzését célzó programok, projektek és tevékenységek kapnak helyet.
2011. november 22-29. között tartja 6. rendes ülését Balin (Indonézia) a szellemi kulturális örökség UNESCO egyezmény Kormányközi Bizottsága, amelyen döntést hoztak az UNESCO által létrehozott listákra jelölt örökség-elemekről és a legjobb megőrzést segítő programokról, tevékenységekről. Ez utóbbi regiszterbe került fel első magyar elemként a hazánk által benyújtott, A „táncház" módszer, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje című felterjesztés. Az előminősítő bizottság a beérkezett 12 jelölés közül csak 5-öt javasolt a Kormányközi Bizottságnak felvételre, köztük hazánkét is. Emellett a jelentés külön kiemeli a felterjesztési dokumentáció más államok számára is példaként szolgáló elkészítését.
Ebbe az úgynevezett „Legjobb megőrzési gyakorlatok" regiszterbe az UNESCO azokat a működő programokat, projekteket illetve tevékenységeket veszi fel, melyeket a szellemi kulturális örökség megőrzésének és fenntartásának modellértékű módszereként nemzetközi szinten is terjesztésre érdemesnek és jó példának tart. Az UNESCO célja, hogy ez a regiszter lehetővé tegye a jó gyakorlatok megosztását, megismerését és közzétételét, valamint jól működő megőrzési eszközként más Részes Állam és közösség részére, mint forrás szolgáljon.
A felterjesztési dokumentáció összeállítását a szellemi kulturális örökség egyezmény hazai szakmai feladatait koordináló Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) végezte a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottság döntési javaslata alapján. Ennek során az Igazgatóság munkacsoportot hozott létre, amelyben több intézmény, szervezet és a táncház-mozgalommal foglalkozó szakember vett részt, és tanulmányok írásával, szakértéssel, tanácsadással, nyilatkozatok beszerzésével segítette a közös munkát (a munkacsoport tagjai: Hagyományok Háza, Táncház Egyesület, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, MTA Zenetudományi Intézet, MTA Néprajzi Kutatóintézete).
A táncház módszer lényege:
Az 1970-es években Budapesten kibontakozott mozgalom, a szellemi kulturális örökséget komplexen (zene, tánc, költészet, szokás stb.), szórakozási-, közösségi-, művelődési alkalomként kínálja a ma embere számára. A folklórkutatás, oktatás, közművelődés és művészi tevékenységek együttműködéséből, a szellemi kulturális örökség értékeinek közvetítésére jött létre. A módszer lényege, hogy az örökségelemeket közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti, miközben folyamatosan együttműködik a kutatókkal, tudósokkal. Az élő helyi kultúrát más kulturális közegbe emeli, akár regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten, ezért megújulásra képes. Példaértékű, könnyen adaptálható módszertant fejlesztett ki a kulturális örökség védelmére, ezért hatóköre ma már nemzetközi léptékű.
Alkalmas a hagyományos kultúra alapos gyakorlati megismertetésére, tudatosítására, diverzitásának fönntartására. A résztvevőktől aktivitást igényel, közösségi élményt ad, ezáltal közösségeket teremt és tart fönt társas szórakozási, művelődési lehetőségeivel. A közvetlen módon, gyakorlatban is megismert kulturális örökség beépül a résztvevők mindennapjaiba, ezáltal az örökség hordozójává, továbbadójává, újrateremtőjévé válnak.
A „táncház" nyitott, alulról szerveződő, mindenki számára hozzáférhető kulturális hálózat, amely filozófiáját a szellemi kulturális örökségvédelem gondolatköréből, közös tartalmát pedig a helyi közösségek hagyományos kultúrájából meríti. Civil kezdeményezésként indult, majd kismértékben intézményesült. Állami támogatásban is részesül, de mind a mai napig megmaradt önfenntartó, szocio-kulturális mozgalomként.
Az első táncházra 1972-ben, Budapesten került sor, így a táncházmozgalom éppen 2012-ben lesz 40 éves.
