A pénz szürkesége az arany fényében
5 perc olvasás
Az arany nem ritkán ad okot vitára a tőkepiaci elemzők körében. Van, aki az örök érvényű pénzhelyettesítőt látja benne, amelynek válság esetén jön el az ideje, míg mások „hatalmas spekulációs buboréknak" tartják. A bírálók szerint az arany árfolyamát mindössze hiedelmek táplálják, melyek a nemesfém kultikus múltjából, tetszetős külleméből és az évezredes beidegződésekből fakadnak – tájékoztat a www.aranypiac.hu .
Az arany nem ritkán ad okot vitára a tőkepiaci elemzők körében. Van, aki az örök érvényű pénzhelyettesítőt látja benne, amelynek válság esetén jön el az ideje, míg mások „hatalmas spekulációs buboréknak" tartják. A bírálók szerint az arany árfolyamát mindössze hiedelmek táplálják, melyek a nemesfém kultikus múltjából, tetszetős külleméből és az évezredes beidegződésekből fakadnak – tájékoztat a www.aranypiac.hu .
A két egymással szemben álló tábor mindegyikének van részigazsága, de nem kevés iróniával az is megjegyezhető, hogy a jelenkor rogyadozó félben lévő pénzügyi berendezkedésének egyelőre az arany által kiérdemelt hiedelmek egyikére sem sikerül rászolgálnia. Az euró és a vele szimbiózisban létező térségi fizetőeszközök, így a forint értéke is, az európai stabilitási kritériumok és szerződések, valamint a jegybanki és politikai vezetők döntéseinek függvénye. Míg ez a rendszer az utóbbi időkben igencsak leszerepelt, az arany a történelem során még minden pénzt túlélt, soha nem vált értéktelen fémdarabbá, és egy extrém válság, egy új pénzre való átállás esetén vésztartalékként mindig jó szolgálatot tett.
Az ír drámaíró, George Bernard Shaw egyszer úgy fogalmazott, hogy „megvan a választás az arany természetes stabilitása és a kormánytagok becsülte valamint intelligenciája között. És az ezekkel az urakkal szembeni minden jogos elismerés dacára én azt tanácsolom Önnek, hogy amíg a kapitalista rendszer fennáll, válassza az aranyat". A hatvan éve elhunyt író bölcsessége a ma élő generációk számára, akik mást nem ismerve a törvényes fizetőeszközbe vetett hitben nevelkedtek, rég feledésbe merült. A biztonság hamis látszatára – a fejlett nyugati világban legalábbis – meg is volt eddig minden ok. Drámai mértékű pénzromlásra évtizedek óta nem volt példa. A fedezetlen pénzügyi rendszert most is csak lopakodva éri utol a végzete, mint ahogy ez korábban is a fedezetlen és végül széthullásra ítélt pénzrendszerek sorsa volt.
Az erózió folyamata olyan alattomosan zajlik, hogy a mindennapokban szinte fel sem tűnik, legfeljebb csak a hónap végén, amikor a szokottnál mostanában kevesebb marad az emberek bankszámláján. Alaposabban körbetekintve azonban feltűnik, hogy a már rég nem független nemzeti bankokat irányító politikusok egy ideje egyfajta totális devizaháborúhoz készítik a haditerveket. Szerződéseket szegnek, statisztikákat hamisítanak, joghézagokat szélesítenek kráterméretűre, gátlástalan pénznyomtatásba kezdenek, és ha kell, a töréspontig is elferdítik a valóságot. Az európai válságcsúcsok groteszk színjátékká silányulnak, és a bizalomkeltés helyett leginkább a kétségbeesett időhúzás látszatát keltik.
Magáért beszél az is, ahogy egyre több jegybank a világban készül már arra, hogy elhagyja a süllyedő hajót. A Wall Street Journal tegnap arról számolt be, hogy több európai központi bank is dolgozik egy B terven az eurózóna széthullásának esetére. Az írekről úgy hírlik, hogy már nyomdai kapacitást is keresnek egy saját pénz kibocsátásának esetleges szükségességére. És mintha a piac elvesztett bizalmát visszaadni szándékozó központi pénzintézetek maguk sem hinnének a sikerben. Mi más lehet az oka annak, hogy az év végéig várhatóan annyi aranyat fognak felvásárolni, mint legutóbb negyven éve? Az Arany Világtanács (World Gold Council) legfrissebb adatai szerint csak az idei harmadik negyedévben 148,4 tonna sárga nemesfém vándorolt a jegybankok páncéltermébe, az év egészére nézve pedig mindösszesen 450 tonnával növekedhetnek a nemzeti bankok aranytartalékai. Ezzel a jegybankok idén az arany iránti kereslet 10%-áról fognak gondoskodni, míg 2008-ban, a válság kezdete előtti utolsó évben még a kínálat 10%-át adták.
Mindazonáltal fontos megjegyezni éppen most, hogy az arany árfolyama sem egyirányú utca. A nemesfém árfolyama spekulatív befolyásoknak éppen úgy ki van téve, mint ahogy irracionális túlkapásoknak is, amelyek előbb vagy utóbb korrekciókat vonnak maguk után. A mostanihoz hasonló bikapiacra volt példa az arany történetében nem egyszer, legutóbb 1980-ban, amikor fékevesztett emelkedés után az árfolyam hirtelen összeomlott. Ilyesmi a jövőben is bekövetkezhet, de a múlt azt is tanúsítja, hogy az összeomlás mindig csak átmeneti.
Aki a válság kiéleződése ellen akar arannyal védekezni, annak a nemesfémet a jegybankokhoz hasonlóan lehetőleg annak fizikai valójában, érmék vagy rudak formájában érdemes megvásárolni. Bár létezik számtalan értékpapír, amely az arany árfolyamát leköveti, de ez korántsem jelenti azt, hogy ezek a papírok arannyal lennének fedezve. A kockázat ezeknél leginkább abban rejlik, hogy egy komoly krízis esetén az értékpapír kibocsátója, például egy befektetési bank, tönkre mehet, ami a befektetés totális elvesztését is eredményezheti. Valójában pedig éppen akkor fog ezeknek a papíroknak a zöme semmit sem érni, amikor az aranyra, mint pénzhelyettesítőre szükség lehet.
© www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.
